Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

MINDENKI FÜGGŐ

Vágyak szerelmesei
2014. jan. 1.
Amerikában egyre többet pedzegetik a szexfüggőség, a túlerotizált XXI. század emblematikus addikciójának kérdését. A Vágyak szerelmesei humorral, empátiával és jóízléssel érzékelteti, milyen is az egyszeri szexfüggő élete. SOÓS TAMÁS KRITIKÁJA.
Az amerikai romkom-munkások ébredeznek Csipkerózsika-álmukból: arcon csapta őket a XXI. századi valóság szele, a szexhaverok poszt-romantikája és a pornófüggők pokla, a hiperlink-sebességgel szétporladó párkapcsolatok és az egyéjszakás gyorskalandok világa. A barátságot ágytornával kiegészítő fiatalokat (Csak szexre kellesz, Barátság extrákkal) meg Scarlett Johansson mellett is csak szexfilmre gerjedő srácokat (Don Jon) léptettek porondra, hogy ironikus élcek közepette hantolják el az örök szerelem mítoszát. 

A szerelmet már nem cukormázzal kenik, ami egyszer ráragad az emberre és sosem jön le róla. A szexkomédiák másfajta testnedveivel rajzolják a románcot, de a lázongás látszólagos: csak azért szerelik szét a romkom-paneleket, hogy aztán a cinikusok közt végül kibimbózó szerelem hevével hegesszék össze. Akár a hosszútávú lepedőakrobatika és egy flashmob-vallomás után összemelegedő New York-i süvölvények (Csak szexre kellesz), akár a média túlerotizált nőideálját bámulván pornóaddikttá süllyedő Don Juan esetében (Don Jon), ezek a filmek a kiüresedett szexszel szemben végül mindig a tradicionális párkapcsolat és a régimódi szerelem értékeit szavazzák meg.
Ezért is olyan üdítő a független szférából érkező Vágyak szerelmesei: itt a szexuális kapcsolatokon nem túllépniük kell a szereplőknek, hanem együtt kell élniük a felfokozott szexéhséggel. Stuart Blumberg filmjének szexfüggői nem elidegenedett, érzelemmentes emberek (Shame – A szégyentelen), csupán átlagos férfiak, akik megpróbálnak napról napra megküzdeni a szenvedélybetegségükkel. Csak nekik nem a kocsmát kell elkerülni, hanem a metrót, ahol a ledér csajokat stírölhetik, és nem a kokszot kell kivágni az ablakon, hanem a tévét és a számítógépet, ami vég nélkül ontja magából az erotikát. 
Jelenetek a filmből
Jelenetek a filmből
Adam (Mark Ruffalo), Mike (Tim Robbins) és Neil (Josh Gad) a szexfüggők terápiás csoportjába járnak kibeszélni életüket: Adamnek új barátnőjével (Phoebe – Gwyneth Paltrow) akadnak intimitási gondjai, Mike-nak a családba visszatérő drogos fiával gyűlik meg a baja, Neil életét pedig súlyos önértékelési és önáltatási problémák keserítik. A sok sorscsapásban és jellemhibában mégis van közös vonás: egyik sem álprobléma. A Vágyak szerelmesei nem a félreértések komédiája, és romantikus vígjátéknak is csak jóindulattal lehet nevezni: szívet facsaró románcból ugyan több van benne, mint műízű zsánertársaiban, de a kezdeti napfényes humorizálást hamar vesébe tekintő karakterdrámára cseréli.
Miközben stabil ritmusérzékkel szövi párhuzamos történeteit, arról mesél, hogy milyen nehéz egy leszokott szexfüggőnek szexelni, vagy ha már szexel, milyen szűkek is a lehetőségei, amik nem emlékeztetik prostituáltakkal és perverz szerepjátékokkal zsúfolt múltjára, és ezek a szűk lehetőségek hogyan nyesik vissza egy alakulgató viszony új hajtásait. Hogy a hollywoodi átlagnál mélyebbre kotorjon szerelmesei életében, a rendező olyan karakterábrázolási truvájokat is bevet, amiktől az amerikai romkom-, pardon, dramedy-rendezők között Bergmannak tűnhet Stuart Blumberg. Az endorfinról lejött vagy a leszokással próbálkozó aktusaddikt túlélési stratégiái között első helyen szerepel az önkép-fényezés: Mike a tévedhetetlenség maszkját ölti magára, Neil meg a sikeres önmegtartóztatás illúzióját hazudja pajtásainak. Blumberg pedig egy várt, de mégis finomat csattanó csavarral villantja fel, milyen pengevékony is a határ egészséges és beteg ember között. A „mindenki függ valamitől” általános igazságát nem tolakodóan, hanem szereplői iránt részvéttel viseltetve, kedves humorba ágyazva fogalmazza meg.
A képek forrása: PORT.hu
A képek forrása: PORT.hu
A poénokat viszont néhol túl könnyen akarja megúszni a film, a karakterhumor kárára többször is előtérbe sorakoztat filmes utalásokat, bár a tapasztalt mozista szívét melengetik A nagy szökésre vagy a Biciklitolvajokra visszakacsintó viccek. De a komolyabb témákat megpendítő műben jobb lenne, ha nem éreznénk úgy, mintha egy Family Guy-epizód visszamaradt intertext-humorából szemezgettek volna az írók, pláne, ha máskor érzéssel faragnak élcet a túlsúlyos, magányos Neil fizimiskájából (!) vagy újdonsült lánybarátjának, Dedének a szexmániájából. A Vágyak szerelmesei mind konfliktuskezelésében, mind humorában őszinte marad, és ugyanez áll a színészekre és karaktereikre is, amelyek előszeretettel tárulkoznak ki. Ahelyett, hogy bezárkóznának függőségükbe és elhidegülnének környezetüktől, szinte már kínosan keresik a kontaktot a külvilággal, az első pár randin vallva be egykori mellrákjukat, szexfüggőségüket, rossz tulajdonságaikat. 
A hollywoodi nagyok pedig anélkül meztelenednek le a vásznon, hogy ténylegesen ledobálnák a ruhadarabjaikat: Mark Ruffalo Az élet nélkülemben már látott sérülékenységét, megtörtségét, illetve hulki dühét is felvillantja, a szerepválasztásaiban újra magára  találó Gwyneth Paltrow pedig minden másodpercével életkedvet és erotikát fecskendez a filmbe. A színészkedéssel próbálkozó popsztárok legújabbika, Pink is meglepően erőset alakít, szerencsére nem tolva el az elcsépelt összejövés felé Neillel kezdeményezett barátságát. S ahogy a negédes romantika, úgy a hangzatos tanulságok levonása is elmarad: Blumbergék válaszokat útközben és sorok között adagolnak arról, hogyan is lehet függővel és függőséggel együtt élni. Az egyszer bájos, máskor érdes Vágyak szerelmeseinek legnagyobb truvája talán éppen ebben rejlik: egyszerre működik tömegfilmhez képest egész mély kórtörténetként és függőségi drámához képest egész szórakoztató tömegfilmként. Több ilyen film is jöhetne Amerikából.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek