Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

GYEREK-REÁL

Szabó T. Anna: Tatok Tatok
2013. nov. 6.
Körömpörkölt és sör, porszívó és nyeremény-hétfő, mama mindig mosogat, apa, most ne pörögj be! Ezek a hétköznapi szavak és kifejezések mind benne vannak Szabó T. Anna gyermekverseiben, mégsem tűnik el belőlük a ritmus, a játék, és a könnyedség, amit Kárpáti Tibor illusztrációi illőn támogatnak. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Mondjuk úgy finoman, hogy általában vegyes minőségűek a gyermekkönyvek és illusztrációik. A többség, a túl színes és túl bájos legfeljebb a kínai ruhaboltok ízlésére nevel, feledtetve, hogy az édesen túl ott a hétköznapi valóság. Amire, ugye, rá kéne nevelni gyermekünket. Meg még sok másra, igényes és érthető beszédre, bővülő szókincsre, a természet és az állatok szeretetére, aztán és főleg önállóságra, értelmes cselekedetekre, s lehetőleg jókedvű, humorral átitatott valóságlátásra.
Így, felsorolva látni a kívánalmakat, inkább tűnik az egész magasztos pedagógiai követelményrendszernek, mint irodalmilag teljesíthetőnek, Szabó T. Anna újabb, a Magvető Kiadó által gondozott Tatok tatok című gyermekvers kötetében e kényes elvek mégis mind megbújnak. 
A versek nyolc, alcímet viselő fejezetbe szerkesztődtek, s nyelvpörgetővel indulnak. Már itt két kedvencem is akadt, az egyik a csupa ö betűs szavakból álló Pörölő, melynek kétszer öt sora szülői, illetve gyermeki szólamokra íródott, utóbbiak számára például ilyen mondatokkal: Főnökökhöz dörgölőztök! / Ködös nőkhöz költözködtök! A másik a Na, ezt jegyezd meg! című vers, amely nem más, mint mini idegen szavak szótára. Az a fordulat most nem használható, hogy „rímbe szedett”, mert a kizárólag us-ra és sta-ra végződő kifejezések maguk elrendezik a sorvégeket, de persze költői lelemény akad benne elég, miként a szelíd pedagógus, pszichológus szavaktól a szarkasztikus skolasztikuson és az intrikus klerikuson át eljutunk a latinista alkimista záró sorhoz. 
A Családláda blokk meg úgy, ahogy van, bekerülhetne valamelyik alsó tagozatos olvasókönyvbe, mert a Származás nem csak felsorolja a felmenőket, de hollétükről is megnyugtató támpontot ad: Ki tudja, hol…! Hát bennem! /Ilyennek kellett lennem. Itt a továbbiakban két olyan vers is található, amelyek eszembe juttatták a tézist, miszerint a népmesék valaha gyerekhez és felnőtthöz egyaránt szóltak, amit a költő nyilván ugyanígy tud, mert az Anya mondja úgy kezdődik, hogy Miért szipákolsz, te gyerek?, s tizenhét sorral alább azzal zárul, hogy Kérlek, oldd meg ezt nélkülem!

vernyul

Az ilyen és ehhez hasonló természetes életszerűségek miatt tetszik nagyon a kötet, pedig bizonyos értelemben elkerültük egymást (legalább is időben), mivel jómagam már kinőttem a felolvasó anyaszerepből. De talán éppen az ez irányú tapasztalatokon túljutván értékelem igazán a bömbölésről, a fogmosásról meg az öltözködésről szóló – Mosolymosó alcím alatti – opuszokat. Meg persze a többit is, így a Nyártél fejezet cuppogós hónap-és évszakverseit, a karácsonyt ég és föld közé helyező, minimál-emelkedett versszakait.
A légies Varázsdalok, majd az állat- és madárkert (a kövér nünüke és a búbánatos sakál életrajza) után Vadulással zárul a könyv, ahol újabb kedvencekre tettem szert, két vérnyúlra, s bár piros szemükben tűz dörög, szájukban éles vérpuszi, valahogy még sem jön rám a frász. Pedig a sorok alatt két felfuvalkodott, nagyon mérges nyúl rajza látható, Kárpáti Tibor grafikus munkája. Ő tervezte és illusztrálta a kötetet, s ezzel idén elnyerte „az év gyermekkönyv illusztrátora” díjat. 
Azzal kezdte, hogy fellökte a címet, így a Tatok tatok felirat ferdén billeg a címlapon, s ami még szokatlanabb, a könyv gerincén is. A következőkben visszaállította a szép múltú előzéklap funkcióját és rangját, ami azt jelenti, hogy amikor felütjük a borítót, nem zuhanunk rögtön a főcímbe, hanem pár színes, telerajzolt oldal vezet bele az irodalomba, s ez a késleltetés – ami nem más, mint ráhangolódás -, igencsak finom megoldás.
Érdekes módon a könyv felépítésének az eleganciája az egyszerűnek tűnő vonalas gyermekrajzok spontaneitásával párosul, s míg előbbi a könyvforgatás kultúrájába avatja be a kicsiket, az utóbbi kezet fog velük. 
A rajzok azonban csak stílusukban keresetlenek, közlendőjükben ott lappang az alkotó elvontságra és humorra fogékony karaktere, a Dolgoznak a kalap-ácsok kezdetű vers mellett például egy keménykalapot ütlegel a két szerszám. Máshol a porszívó mosolyog, a gyertyának meg orra van, az „Édesapa, nagyapa,/dédapa és ükapa,/szépapa és ősapa” sorokhoz pedig illő arcképcsarnok készült, melyek egyformaságukban is kereken tízfélék.
Pont annyi, ahány önálló kötete megjelent eddig a fiatal grafikusnak.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek