Felmérték a konyhát, Fred észrevette, hogy milyen világos, áttekinthető terveket rajzol a magyar fiú. Minden részletben megegyeztek.

Másnap a legnagyobb hardware store-ba mentek szerszámokat venni, R.G. ugyanis csak pár hónapra jött New Yorkba, ilyesmiket nem hozott magával. A vásárlás nehezen indult. Sem a  magyar művész, sem Fred nem tudta a szerszámok pontos nevét. Kis tanakodás után R. G. vázlattömböt húzott elő a táskájából, és szempillantás alatt lerajzolt egy gyalut. Letépte a lapot, és némiképp teátrális, széles mozdulattal adta oda a pult mögött álló fiúnak. “Smoothing plane”, mondta a göndörhajú, ábrándosszemű boltosfiú, és hátrament a polcok közé. Közben R.G. egy gyönyörű kalapácsot rajzolt. “Claw hammer”, indult a fiú vissza a polcokhoz. Lassan kisebb csődület támadt körülöttük. A boltosfiú minden esetben felmutatta a rajzot, körbefordult, és hangosan mondta a szerszám angol nevét: crosscut saw, dovetail saw, carving tool, point drill set. Majd a papírlapot teátrális mozdulattal a földre ejtette. A vásárlás rituáléja már-már előre megrendezett színielőadásnak tetszett.

Fred el volt bűvölve új barátja rajztudásától.

Ez az elragadtatás minket is elönt, ha elmegyünk Debrecenbe, és megnézzük Roskó Gábor (R.G.) retrospektív kiállítását a Modemben. Ahol a festmények és a kerámia-szobrok dominálnak, de egy teljes falat az Élet és Irodalomban éveken át kéthetente megjelentetett, Roskó Gábor Állatkertje című sorozat 81 tusrajza foglal el. Ezeken ember-szerű, az emberi gondolkodás szimpla, de érzelemdús paneljeit hajtogató szeretnivaló állatok merengenek. 

A grafikákra mosolyt – olykor keserű mosolyt – fakasztó filozofikus mondatokat, néha párbeszédeket, néha csak rövid szentenciákat kanyarított Roskó. Amilyen egyszerű, iskolás kalligrafikát használ a szövegekhez, annyira gyermetegnek tűnnek első olvasásra  a közlések is. Melankólia, az idő lassú futása érződik ki ezekből a rajzokból. Lehetetlen úgy nézni őket, hogy ne a fájdalommal vegyes könnyes szeretet ömöljön szét bennünk (”Elviselhetetlen, hogy örökké terveket szövögetsz. Miért nem tudsz örülni pusztán a létezésnek”, mondja a nyuszi az atlétatrikós barna medvének. Vagy fordítva…?).

A kiállítás kurátora, Hornyik Sándor szerint az ember történetmesélő állat, aki a történeteken keresztül alkotja meg saját és mások identitását. Ilyen Roskó is, aki a valós és a képzelt történelem terheit a vállára véve rajzol, fest vagy mintázza szobrait. De mindenekelőtt a maga alkotta különös, ironikus történelemfilozófiában él. Ebben mártóznak meg, ettől sejtelmesek, sokatmondóak az alkotásai.

A kiállítótér közepét nagy kerámia-szoborcsoport uralja. Az 1993-2002 jelzésű Minján, tíz szobor, Mózes, Dávid, Sámson, Jeromos, Káin és Ábel, Noé, Jákob, Ábrahám és Izsák, Bálám és Salamon, – szakrálisan, hosszú asztal köré ültetve – a hitközségi tízet jelenti, tehát hogy tíz férfi kell ahhoz, hogy imádkozni lehessen a zsinagógában, vagy az imaházban – magyarázza el a csoport egyik olvasatát egy interjúban a művész. Káin és Ábel rókák: a két félig ember, félig állat alak ölelkezik, Káin egyik kezében brácsa, az átellenes oldalon Ábel nyaki ütőerébe mélyíti a fogát. Ez nem a kedves, idilli melankólia világa. “Az elveszettek, az elpusztított emberek hiánya volt az, ami erőt adott. A szobrok elkészültével sem változott a kínzó hiányérzet.” – mondja Roskó.

Körben a falakon a festmények. Különös történelmi szituációk, valós és valós-lehetett-volna események ihlette képek. Az 1983-ban készült olajfestményen, a Napóleon Elba szigetén címűn a tekintetével a végtelenbe meredő száműzött császár, aki kezében egy gombostűvel átszúrt, a rovargyűjteménybe szánt – vagy onnan kiemelt – bogarat tart. A kép drámája a fókuszálatlan szempár által kijelölt semmi és a rovar részletgazdag valója között feszül. A piros kabát, a szürkéskék – helyenként zöldes háttér, a felénk nyúló, a gombostűt tartó kéz különös ritmust kölcsönöz a képnek. Egyszerre némiképp valóságos, némikép misztikus látványban fürdik a szemünk. 

A Lecke pszichológusoknak (1982) előterében Roskó gyakori motívuma, a zöld béka – a jobb kezében jatagánt tartó turbános guggoló férfi képében. Aki ürestekintetű, kékeszöld arcával épp felénk fordul, de a nyitott szájjal hanyattfekve alvó Gyönyörű Nő ellen készül valami szörnyűségre. Háttérben két férfi szenvtelen pisztolypárbaja folyik, amit a legnagyobb természetességgel fogadunk el – Roskó képi világában minden megtörténhet, abba minden beleálmodható.