Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

KAVIÁR

Michel Pastoureau: A fekete: egy szín története
2013. máj. 22.
Nem is tudtam, hogy ilyen sokat tudok a fekete színről! – rikkanthat az olvasó a könyvet forgatva. De jobb, ha közben csitítja is magát: nem is tudtam, mennyi mindent nem tudok a feketéről. TARJÁN TAMÁS KRITIKÁJA.

A kettős tapasztalat egyensúlyban tartásához elsőre nem a szövegolvasást, hanem az aláírásokkal ellátott, gondosan válogatott, gazdag illusztrációs anyag megtekintését javaslom. A jól összegereblyézett és szép, tanulságos képek eligazító sorai tömören informatív közlések, s egyes summázásokat nyitva hagynak. Mivel eredendően a legtöbbje nem azért készült, hogy valamely, a fekete színnel kapcsolatos tudnivalót, tanulságot hordozzon, az illusztrációk nyomtávja sokszor szélesebb, mint az ugyan nagyvonalúan formált, de szükségképp „feketemániás” szövegé (melyet Seláf Levente együttgondolkodó találékonysággal fordított magyarra). Egy antik mozaik, Jan van Eyck A vörös turbános férfi (!) című portréja, Dürer, az idősb Cranach, vagy akár Vilhelm Hammershoi alkotása akkor is nagyszerű, ha nem a fekete jelenlétét, uralmát keressük rajta, vagy nem úgy keressük, ahogy a szerző irányítja tekintetünket.


 

Az elsősorban középkortörténészként ismert tudós és professzor, Michel Pastoureau – aki 2001-ben rokon jellegű munkát tett közzé a kék színről – nem hazudtolja meg önmagát és fő diszciplínáját. A 18–21. századra (A fekete összes színe) hatvan oldalnál kevesebbet hagy. Már szinte a belelapozás előtt bizonyos, hogy A felvilágosodás évszázada és A melankólia poétikája alfejezetek után (főleg az utóbbi pontos és empatikus összegzés) túl rövid úton kell eljutnunk az Egy modern szín és az Egy veszélyes szín? tíz-tíz oldaláig. Így a végére hatásvadász-csattanós kijelentés, miszerint a fekete szín manapság „nem talál más kifejezési formát, mint a kaviárt és néhány különösen drága termék (ékszerek, parfümök) csomagolását”. Mintha például különböző, nem jelentéktelen szubkultúrák is a feketével reprezentálnák önmagukat, vagy a sportban sem csupán a cselgáncs és a sí világában bírna nyomatékos jelentéssel a fekete. S ha korábban nem hiányzott az Egy új színrend: a címertan című fejezet, éppenséggel az országzászlókról, a feketének különféle (sport)egyesületek önkinyilvánításában játszott szimbolikus funkciójáról, a nevükben a Fekete megkülönböztető jelzőt viselő egyénekről és közösségekről is több szó eshetne.

A mű négyötöde viszont mintaszerű. A Kezdetben vala a fekete, Az ördög palettáján, A divatszín és az Egy fekete-fehér világ születése című áttekintések önmagukért beszélnek (A sötétség mitológiája, A halál színe, A bőr színei, A remény szürkéje, A papír és a tinta stb.), hol evidenciális természetességgel tapintva rá jelentő és jelentett összefüggéseire, hol hipotézisekbe bocsátkozva. E mű a fekete szín mögött és miatt valójában a fény és fénytelenség könyve is (és az ún. éjszakai tudaté). Ezért és más okokból igen erősek a technikai vonatkozások, ipartörténeti megfontolások. Nem szorul magyarázatra, hogy a fekete szín a vallásokban, mitológiákban kulcsszerepet tölt be. Pastoureau legnagyobb erénye az önkorlátozás. Voltaképp akármerre pillant időben és térben, a feketébe ütközik – mégis van ereje csak ott látni meg a feketét (jelentéseit, jelentésváltozásait), ahol a nagyobb összefüggések kedvéért érdemes is.

Érdekes közlés a sokszor említett, de eléggé ki nem bontott színrendekkel összefüggő színpreferálások közül az utolsó. A hat alapszín kedveltségi skálája manapság – megbízható és több kontinensről származó adatok alapján – a következő, legnépszerűbbtől a legnépszerűtlenebbig: kék, zöld, piros, fekete, fehér, sárga. A fekete tehát a középmezőny színe napjainkban.

A magyar olvasó nemrégiben kapott – s ugyancsak a Kalligramtól – egy másik „fekete-könyvet” is. Azaz Hammer Ferenc tollából-számítógépéből a Fekete & fehér gyűjteményt. Az a csapongóbb, játékosabb és blackandwhite kötet mindent levadászik, ami az útjába kerül. Nem véletlenül nevezte Almási Miklós, más műfaj híján, egyszerűen mifenének. Pastoureau műve könyv terjedelmű tudós tanulmány. Logikusabban szervezett pontokból áll össze. De pontokból. Kaviár.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek