Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

FREUD PLUSZ

Mark St. Germain: Az utolsó óra / Rózsavölgyi Szalon
2013. febr. 22.
Kéznyújtásnyira tőlünk a pszichoanalízis ikonja s vitapartnere. És ott ülünk Freud díványán, foteljében. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Két professzor beszélget. Egyikük a világhíres, nagybeteg lélekbúvár, aki élete utolsó periódusában, a nácik elől menekülve, Londonban talál menedéket. A másik a tudós vitapartnere, aki könyvében támadta az agg mestert, s akit Sigmund Freud hívott meg magához, hogy tisztázzák nézeteiket a tudomány állásáról, isten létéről vagy nemlétéről. 
Alföldi Róbert, Jordán Tamás
Alföldi Róbert, Jordán Tamás

A pszichiáter régóta, évtizedek óta birkózik a gyilkos kórral, állkapocsrákja van, szájpadlását protézis helyettesíti, gyakran fölsebzi vele magát, ilyenkor beszélni is alig tud, s szivárog szájából a vér. A fiatalabb kolléga türelmes és empatikus, nagy tisztelettel fordul az aggastyán tudós és munkássága felé, de persze a kritikai észrevételeit sem hallgatja el, s főként nem tagadja meg világnézetét, istenről vallott elveit, ami a tudományhoz való viszonyát, s ekként Freud nézeteihez való viszonyulását is meghatározza. Freud elsősorban arra keres választ, miért vált istenhívővé negyvenévesen a korábban ateista Lewis professzor, s a világnézeti váltás miként befolyásolja a freudizmushoz való viszonyát. Kettejük éles, ámde egyáltalán nem ellenséges párbeszéde példa arra, hogyan értheti meg egymást két, merőben másféle elveket valló humán értelmiségi.    

 
 
 

  

Mark St. Germain világszerte sikeres színműve a két férfi vitadrámája. (Fordító: Ungvári Tamás.) A darabra kár lenne sok időt vesztegetni, mert hisz nem több és nem kevesebb, mint egy extrém szituációban, a halál árnyékában egzisztáló hírneves tudós s egy fiatalabb vitapartner nem túl szofisztikáltan, ám gördülékenyen és technikásan megírt párbeszéd-folyama. A Rózsavölgyi Szalon előadásának is az adja meg a savát, borsát, mint, gondolom, az amerikai sikerszériáét: két érett, tapasztalt színésznek kínál briliáns játéklehetőséget. Akik a gondolkodás, a polémia, s a másik meggyőzésének masszív feladatával birkózva egyúttal megmutathatják egyéniségüket, feltárhatják személyiségük valódi tartalmát. Freudot Jordán Tamás, Lewis professzort Alföldi Róbert játssza a Rózsavölgyiben, s ezzel nagyjából el is dőlt az előadás kimenetele, minősége, hiszen két mesterszínész megformálásában láthatjuk megelevenedni a színjáték dialógusait. S mivel két nemzetis direktor (a jelenlegi és elődje) áll egymással szemben a színpadon, felfokozott a várakozás a Rózsavölgyi Szalon produkciója iránt. 

Fotók: Éder Vera
  

Az előadást Alföldi Róbert rendezte, s ő jegyzi a díszletet, a jelmezeket is. Hibátlanul szituálja önmagát és színésztársát. A nézőtér közepén, az asztalkák öblébe helyezett hatalmas fotelbe időnként hátravonul valamelyik játékos (többnyire a Lewis professzort játszó Alföldi), s onnan figyeli a másik reakcióit. Köztünk játszanak. Mi is ott ülünk az analitikus díványán, foteljében. Alakításaik jótékonyan feldúsítják a nem túl nagy érzelmi-intellektuális amplitúdón mozgó drámai textust. Jordán a szenvedését, kiszolgáltatottságát, félelmeit, az átélt fizikai traumákat szellemi vitalitással elfedő idős férfit játssza nagy átéléssel, eszköztelen, magától értetődő természetességgel, pszichológiailag aprólékosan és hitelesen felépítve a figurát. A biológiai leépülés, az öreges elesettség színészi rajza egyszerűen lenyűgöző alakításában. Az imbolygó, rozzant járás, a zilált, dúlt tekintet s mégis fegyelmezett arc, a szaggatott mozdulatok mind hatalmas lelkierőről, az önmagával is viaskodó ember benső küzdelméről tudósítanak. Alföldi professzora eleinte szenvtelennek tetsző higgadtsággal, nagyvonalúsággal közelít vitapartneréhez. Érzelemmentesen racionális. Aztán ahogy lassan belehelyezkedik a freudi gondolkodás világába, egyre szenvedélyesebben kezdi győzködni az ateista mestert, amint egyre tisztábban látja világnézetének mozgatórugóit. Lassan behatolnak egymás gondolkodásába. Megejtő látni, ahogy két, csillagmesszi világban egzisztáló személyiség nemcsak megérti, hanem el is fogadja a másik érvrendszerét. (Az előadás ennyiben a tolerancia erejét mutatja fel a kirekesztő gondolkodással szemben, többek között.)

Fotók: Éder Vera. Forrás: Rózsavölgyi Szalon
Fotók: Éder Vera. Forrás: Rózsavölgyi Szalon

A szűk térben takarékosan adagolt mozdulatsorok, cselekvések (leülés, fölkelés, izgatott vagy vontatott járkálás) jelzik csak az intenzív benső drámát. A közeledés, távolodás hullámmozgását; a gondolkodás kalandját. Az eszmék magasfeszültségét. A félelmetes külvilág – 1939-ben vagyunk, a második világháború kezdetén – csak foszlányaiban szűrődik be az intim miliőbe. Egy-egy telefonhívás, háborús rádióhang vagy sziréna szakítja csak meg a vég nélküli polémiát. Jordán izzóan szenvedélyes Freudjának és Alföldi fegyelmezett Lewisának összecsapása közepette nemcsak a két formátumos intellektus egymásnak feszülése teremt jótékony feszültséget, hanem a játékuk mélyáramában bújócskázó humor, irónia, s ama sokfele indázó, gazdag viszonyrendszer, ahogy a két öntörvényű személyiség finoman megközelíti s megérinti egymást. S habár a színmű szellemi koordinátarendszerét végképp (és szükségképpen) nem is tudták átrajzolni, Jordán és Alföldi alakítása roppant élvezetessé tette a színházi estét.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek