Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

KISMACSKA, NAGY GOND

Pettson és Findusz / Budapest Bábszínház
2012. okt. 15.
Bizony nem könnyű szüleink gyermekének lenni, s legalább ennyire nehéz gyermekünk szüleinek lenni. Még szerencse, hogy egy derűs, felszabadult bábszínházi előadás keretében is szembe lehet nézni e csöppet sem egyoldalú bonyolultsággal. RÁDAI ANDREA ÍRÁSA.
Jelenet az előadásból.
Jelenet az előadásból
A svéd gyermekkönyvíró és -illusztrátor, Sven Nordqvist Pettson és Findusz-történetei egy kissé bogaras ezermesterről és a macskájáról szólnak, ám az állattani tényezők csak annyira fontosak, mint Pumukli esetében a koboldság vagy Pinokkió történetében a fabáb születésének körülményei. E mesék ívét inkább az szabja meg, hogy egyedülléthez szokott, már korántsem házasulandó korú férfiak hogyan birkóznak meg azzal a szituációval, hogy egyszercsak ott van valaki, aki azelőtt nem volt (per definitonem szülővé válnak), a gyerekek pedig azzal a felismeréssel, hogy olykor alkalmazkodniuk kell a nem mindenható felnőttekhez.  
Findusz (akinek a neve arról a zöldborsó konzervről származik, amelyben későbbi gazdájához szállították) is alaposan felforgatja Pettson életét: rendetlenséget csinál a barkácsasztalon, folyton kérdez és (pont, mire a gazdája ráébred arra, hogy milyen fontos neki a kismacska, és hogy felelősséggel tartozik érte) világgá megy. A mesekönyvből nagysikerű rajzfilmsorozat is készült, s most a Budapest Bábszínházban Bereczki Csilla bábrendező szakos egyetemi hallgató vitt színre három epizódot (Amikor Findusz kicsi volt és eltűnt, A kandúr szülinapi tortája, Pettson karácsonya) a Pettson és Findusz-történetekből. Bármivel is több vagy kevesebb, egyszerűbb vagy összetettebb, zenésebb vagy komoly(tanal)abb az előadás a könyvnél vagy a rajzfilmnél, minden azt a célt szolgálja, hogy a mese éljen a színpadon. 
Fekete Ádám, a magyar változat írója és Gimesi Dóra dramaturg például úgy csűrték-csavarták a töréneteket és alakították a karaktereket, mígnem a három, eredetileg egymástól függetlenül is élvezhető epizódból kerek egész állt össze, mely az első találkozástól a szeretet ünnepéig, karácsonyig tart. Sőt, a szereplők és a köztük levő viszonyok is eljutnak valahonnan valahová. A bogaras, mogorva Pettson (Ács Norbert) az eredetihez képest sztereotipikusabb agglegény: eleinte például azt sem tudja, hogy mit eszik egy macska, és még palacsintát (nemhogy palacsintatortát!) sem tud sütni, de Findusz mellett igazán belevaló, egyedülálló apukává érik, Findusz (Ellinger Edina) pedig minden lében kanál kiscicából eggyel kevésbé minden lében kanál kiscicává. Andersson néni (Pallai Mara), a be- és a lekvárfőzés koronázatlan királynője lassan rájön, hogy rossz helyen kopogtat, ha Pettsonba szerelmes, és az előadás vége felé észreveszi, hogy más férfi is van a világon. Méghozzá a gyanakvó Gustavsson (Teszárek Csaba), aki pedig ahhoz kerül egyre közelebb, hogy megértse a szerinte teljesen dilinyós (és akár a falut is felgyújtani képes) Gustavvsont, még tűzoltókészüléket is vesz neki karácsonyra. 
Fotók: Éder Vera
Ács Norbert, Ellinger Edina. Fotó: Éder Vera
Átgondolt koncepció van a báb- és az élőszínház használata mögött is. A felnőtteket csak a színészek jelenítik meg, rendkívül üde játékmóddal érzékeltetve a karaktereket. Findusz ábrázolásának lényege báb és színész egymásban való feloldódása, együttlétezése a színpadon. Amikor Findusz megérkezik, bábja egy nagyon édes kis gomolyag, majd a későbbi epizódokban nadrágos „nagyfiú” lesz belőle, s ezzel a változással párhuzamosan Ellinger Edina játéka is egyre harsányabb, kifelé figyelőbb lesz. A házimanószerűségű muklák (Bercsényi Péter és Mórocz Adrienn e.h.) sokkal hangsúlyosabbak a könyv- és rajzfilmváltozathoz képest, s főleg a gyereknek szóló móka és mese forrásai: macska és gazdája javára varázsolnak, és nem szeretik a zöldborsót. Ők csak akkor jelennek meg bábokként, amikor Findusszal beszélgetnek (Pettson nem is tud a létezésükről), a közönség számára nagyon is életnagyságúak és „valóságosak”. Az állatok esetében pedig a báb-jelenlét a meghatározóbb, közülük a jogaikat követelő, folyton méltatlankodó-puffogó tyúkok a legemlékezetesebbek (Semjén Nóra)
A bábszínházi Pettson és Findusz tehát nem egyszerűen lemásolja vagy adaptálja a mesét, hanem a saját maga képére formálja. Ez az alkotó jellegű szemlélet a díszleten (tervező: Lisztopád Krisztina) is tetten érhető: a látványelemek inkább absztrakt, mintsem konkrét teret teremtenek, melyben sokfiókos komód szolgálhat háztetőként, tyúkólként, mukla- és egérrejtekhelyként, s melyben – a konkrét jeleneten túl – mindig van valami nézni- és felfedeznivaló. Ebben a térben, s az egész előadásban felszabadultan, otthon érezheti magát szülő és gyermek egyaránt.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek