Garaczi László: EMKE – Volt egyszer egy kávéház / Thália Színház
2012.10.08.

Garaczi László EMKE – Volt egyszer egy kávéház című darabját NEM írta meg, és ilyenformán tökéletesen működött együtt Bagó Bertalannal, aki NEM rendezte meg az előadást. CSÁKI JUDIT KRITIKÁJA.

Nem mintha nem ültem volna ott közel három órát – és Horváth Károly cigányzenekarát még élveztem is, bár kétségtelenül nem színházi darab az a bizonyos madárcsiripelős prímásbravúr.

Ez a produkció állítólag az Őszi Fesztivál helyén regnáló Café Budapest – fesztiválnak tényleg nemigen becézhető – soványka eseménysorozatának egyik díszes darabja, amely színházat még nyomokban, nyomelemekben sem tartalmaz. Vereckei Rita díszletének leglátványosabb eleme a kávéház gyepszőnyege, baromi extravagáns, csak tök értelmetlen. A kredenc tetszett. S ha jól láttam, volt ott egy régi pénztárgép is, bár lehet, hogy hungarocell befestve.

Ez nem előadásfotó, hanem plakát
Ez nem előadásfotó, hanem plakát

Volt egyszer egy EMKE kávéház, meg volt háború is – a színészek az öltönyre kapkodják föl a katonakabátot, az ablakok ki vannak törve, az idősíkok annyira változékonyak, hogy a végére sem sikerült kitalálnom, mi mikor játszódik; legalább öregedhetnének kicsit a színészek, az segítene. A hóesés a színpad jobb oldalán ehhez kevés, mert hó minden télen esett és esik. A színlap szerint a húszas években járunk, és akkor Wassermann Móric tulajdonosnak még nem volt érkezése beüvegezni a helyet az első világháború után, valamint némileg anakronisztikusan hangzik a jóslat, mely szerint a Monarchia még többszáz évig állni fog, hiszen akkor már nem állt, ha jól tudom.

Van jó sok pozitív cigányozás – istenem, azok a boldog Horthy-idők, amikor a cigány nem lopott, hanem békésen élt a cigánysoron, és muzsikált a kávéházakban… Zsidózás nincs, pedig hát a Wassermann adná magát, ugye, kivált a (talán) második világháborús jelenetekben; amiket azért gondolok második világháborúsnak és nem elsőnek, mert angolokat, amerikaiakat meg kólát is emlegetnek olykor.

A színészek eléggé érthetetlenül csinálnak úgy, mintha lenne szerepük, mindenkinek több is. Eredendő igazságtalanság bármit számon kérni rajtuk, hiszen nem tehetnek semmiről, azon kívül, hogy mégiscsak színpadra lépnek ebben a valamiben, velük van verve a csalán erősen, illetve inkább ők a csalánnal. Szegény Gubás Gabi még valami főtisztet is ad szépen lakkozott körmökkel, púposra görbített háttal és reszelős hangon, egyébként ő a csalárd pénztáros, aki a tulaj fiának a kezére ácsingózik, de az bizony olthatatlanul a cigánylányba szeret bele, ezért neki, a szép kasszírnőnek sok oka van a bosszúra. Fátyol Kamilla a cigánylány, amúgy pedig egy cigány ezotériában jártas zseniális prímást játszik; nem ő hegedül persze, de sajnos ő énekel. Hunyadkürti István pincérklisében utazik, hisz pincér uniformist visel; Nagy Péter hátborzongatóan észrevehetetlen, Szegezdi Róbert egy oktávval magasabban beszél, mint normális lenne, de így is hallhatatlan, Both András és Mészáros András fokozzák a tömeget a forgón.

És akkor Cserhalmi György mint kávéház tulajdonos marad valódi figura nélkül, és Kolti Helga mint az ő felesége teszi ugyanezt. Sokáig az sem világos, hogy amikor Cserhalmi is katonaköpenyt ölt, akkor nem is Wassermann, hanem egy Koltóy nevű őskeresztény főhadnagy – így jár a színész, mondhatni, szükségszerűen, amikor a két szerep közül egyik sincs megírva. A Kolti Helgáé sincsen, de egy -néhez néhány asszonyos gesztus ezen a színpadon elégnek látszik.

Aztán egyszercsak bejön egy béka, bugyiban. Esetleg alsónadrág, de mégis inkább bugyi. Kíséri néhány más szörnyetegféleség, mintha egy Bosch-albumot pörgetnénk végig gyorsan, huhognak és nyomulnak, és közben mattszürkék lesznek a fények. Aztán a béka azt mondja: brekeke. De tényleg.

Nagyjából ekkor döntöttem el, hogy megosztom olvasóinkkal ezt a döbbenetes élményt, hátha a színház vagy a fesztivál igazgatója nagyhirtelen észre tér, és leveszi a műsorról, eldugja a süllyesztőbe. Ha már a közönséget nem kímélik, legalább a színészekre lehetnének tekintettel, akik élősúlyban viszik vásárra a bőrüket. És szólni kell róla azért is, hogy le legyen írva: ilyen nincsen. Ha már úgyis állandóan az alkotmányt módosítják, vegyék bele ezt is: ilyen nincsen. 

Vö. Halász Glória: Erzsébet körút 2.  
Szemerédi Fanni: Film-színház, muzsika 
László Ferenc: Zsenánt  

Szerző: Csáki Judit
Helyszín:  Thália Színház,  Író:  Garaczi László,  Zene:  Horváth Károly,  Dramaturg:  Lőkös Ildikó,  Látvány:  Vereckei Rita,  Rendező:  Bagó Bertalan,  Szereplők:  Cserhalmi György,  Kolti Helga,  Gubás Gabi,  Fátyol Kamilla,  Nagy Péter,  Tóth András ,  Hunyadkürti István,  Mészáros András,  Szegezdi Róbert