Ahhoz, hogy beszélgetésünket jobban értse az olvasó, néhány szót muszáj ejtenem a könyvről: a különc Pierre Anthon egy nap azzal áll elő, hogy semminek semmi értelme. A gyerekek, osztálytársai, bizonyítani akarják, hogy márpedig van, aminek van értelme, és élni igenis érdemes, ezért egy halomba hordják kedves tárgyaikat. A Fontos Dolgok Halma egyre gyarapodik, s közben egyre bizarrabb dolgok kerülnek oda. Aki rátett valami értékeset, az kiválaszthatja egyik társát és megmondhatja, hogy neki mit kell a halomra raknia. 

Janne Teller

Janne Teller: Nagyon megdöbbentett a könyv fogadtatása. Öngyilkosságra buzdítónak mondták, nem is elsősorban a kritikusok, hanem a kiadóba beíró, felháborodott olvasók, akik nem értették, hogyan lehet ezt a könyvet fiataloknak ajánlani. Azt is mondták rá, hogy erőszakos, a benne szereplő gyerekek tombolnak, és tulajdonképpen az elfojtott indulataikat élik ki. Ezek a vélemények nagyon megleptek, ugyanis optimista könyvnek tartottam a Semmit. 

JT: A támadók közül sokan úgy érezhették, hogy valóban semminek semmi értelme, és nem találták meg maguk körül azokat a tárgyakat, érzelmeket, amelyeket a Halomra tudtak volna tenni. És az is közrejátszhatott, hogy érvényesült az ilyesfajta támadások dinamikája. 

JT: Az ellenszenvvel viseltetők többsége nem olvasta, igen, ez a véleményem, csak hallottak róla, vagy felolvastak nekik belőle egy-két részt, és idézték a könyvből a kegyetlen jeleneteket. Ez elegendő muníció a támadásra, de nem elég az ellentámadás visszaverésére. Én ezt a könyvet életem legboldogabb időszakában írtam, amikor minden rendben volt. Éppen azért gondoltam azt, hogy most kell megírnom.

JT: Csakugyan? Ennek nagyon örülök. Azoknál, akik kitalálták, hogy ily módon kell használni, jó kezekben van a könyv. 

JT: Amikor ezt a könyvet írtam, én tanultam az élet szeretetét, és a megválaszolhatatlan egzisztencialista kérdéseket akartam feltenni benne. Nem megválaszolni akartam, hanem átgondolni, hogy melyek ezek a kérdések, és hogy egyáltalán hogyan lehet őket megfogalmazni. Akkor, ha meg tudjuk fogalmazni, hogy az életünk miért szép, közelebb jutunk a legfontosabb kérdések megválaszolásához. De annak a megragadásához, hogy miért érezzük az életünket szépnek, minden szereplő más szavakat használ, más választ ad. Úgy éreztem, hogy be kell mutatnom, milyen különböző szintjei vannak az élet megértésének. Van, aki erősebben és mélyebben megéli, hogy mi a szép számára, tehát bölcsebb. Ám minél magasabb szinten van valaki, annál nehezebben tud lemondani, és annál fontosabb tárgyat kell betennie a Halomba. 

JT: Ahogy én sem álltam ott, amikor a könyvet elkezdtem. 

JT: Igen.

JT: Fontos kérdés lehet, hogy én hogyan változtam, de ez nem a könyvemre, hanem rám vonatkozik, és túl intim dolog. A mostani válaszom az, hogy ezt a könyvet tenném oda, a Semmit. 

JT: Igen, számomra most ez lenne a legnagyobb áldozat. 

JT: Nem tudom. Sok mindentől függ. Például attól, ki melyik szinten áll. 

JT: Nagyon sok, vallásokról szóló művet olvastam, amikor a könyvet írtam, de sokkal nyitottabbnak érzem magam annál, hogy egy vallásra vagy egy világnézetre szűkítsem a lényegét. Az azonban kétségtelen, hogy van valami, ami a Semmiben kizárólag azoknak szól, akik hisznek.

JT: Igen, hiszen a nacionalizmus az ember természetes nyitottsága ellen hat, és mindig oda vezet, hogy csak azért érzi magát valaki különbnek, mert egy bizonyos nemzethez tartozik. Európa erejét éppen ennek a tapasztalatnak a belátása adhatta volna meg. Az egységes Európa erős lehetett volna, de egyre kevésbé lehet egységről beszélni.  

JT: Igen. A nacionalizmus a másik, a másféle ember elfogadása ellen hat, ezért érzem károsnak. Ezért is kértem, hogy a könyvemet úgy fordítsák, hogy a befogadó nyelv országainak problémáit érintse, és a fő ellenség, aki az országot megtámadja, egy szomszédos ország legyen. 

JT: Ennek a könyvnek is a nyitottság a kulcsszava. A másik ember felé fordulok, és az ember kezd el érdekelni, nem pedig a vallása, vagy a nemzetisége. Nagyon sokféle embert ismerek, összejárok például egyiptomiakkal is, ami sok dánról nem mondható el. 

JT: Ha találkozom valakivel, és nem úgy fordulok felé, hogy kíváncsi vagyok arra, ő hogyan gondolkodik, akkor sok minden jó, ami megtörténhetne velem, nem fog megtörténni. 

JT: Ha nem vagyunk naivak, az azt is jelentheti, hogy valami elromlott bennünk.

 

Vö. Janne Teller: Te is lehetnél / Ruff Orsolya interjúja 
Twilight, fiatalok, idegengyűlölet / Kocsis Andrea interjúja 
"Ha választani kell, Pierre Anthon vagyok" / Szeifert Natália beszélgetése 
A gyerekek elveszítették ártatlanságukat / a konyvesblog interjúja 
Mindannyiunkban lakozik egy kis Pierre Anthon / Hevesi Judit interjúja