„A MOTOROS RUHÁZAT SOKSZOR ÉRZŐ SZÍVET TAKAR”

A Gój Motorosok Egyesülete a Földindulás bemutatóján
2012.04.05.

A vasfüggöny leeresztve, a nézősereg gyülekezik. Korán beülök, egyedül vagyok a sűrű tömegben, kamerák, fotósok kereszttüzében Dörner és Pozsgai, Kerényi Imrébe botlom, a gój motorosok is gyülekeznek, miattuk vagyok itt. GYIMESI ÁGNES ANDREA RIPORTJA.

Mészáros Imre, a Gój Motorosok Egyesülete elnöke invitálására érkeztem. „Nézze meg, félelmetesek vagyunk-e, vagy sem”, avagy „baszogatjuk-e, vagy sem”. Nem baszogatnak, közöttük ülök. Bőrszerkó, ékszerek, Nagy-Magyarország térkép a bőrmellényeken, előre szóltak, így jönnek. Egyszer, s többet nem, megmutatják a publikumnak, milyen, amikor kiállnak társuk, „Döri” mellett. Az ötödik sortól a nyolcadikig velük tele a nézőtér, ünnepre készül az új Új Színház. Első bemutatójuk ünnepét ülik.

Előadás után asszonyaik ki, ők készségesen körülállnak, ott maradunk a nézőtéren. „Rendbe tettem a médiát” - hallom a sorok közül Mészáros Imre hangját, tudom, én is „rendbe leszek téve”, ha nem tartom a szabályokat, azaz nem azt írom, amit mond, mondanak. Velem nincs baj, azt írom.

Revizor: Hogy tetszett az előadás? Láttam, felállva tapsoltak.

Lévai Zsolt, a Gój Motorosok Egyesülete alelnöke: Családos emberként, sajnos, ritkán jutok el színházba, örülök, hogy az egyesület szervezésében el tudtunk jönni. Nem vagyok műértő, de nekem borzalmasan tetszett. A színészi alakítások fantasztikusak voltak, Koncz Gábor különben is az egyik kedvenc színészem.

Katona József: Mélyen szántó darab volt, megérintett bennünket, férfiember létünkre megkönnyeztük. A motoros ruházat sokszor érző szívet takar, amit kívülről nem hisznek rólunk.

Mészáros Imre: Teljes várakozásban voltam, kicsit elfogult vagyok, hiszen Dörner György húsz éve a barátom. A darabról semmit nem tudtam, szándékosan nem olvastam utána, engem teljesen megfogott. Úgy érzékeltem, hogy a rendező a jelenbe helyezte a darabot. Bárki bármit gondol, ott van a kérdés: az a jövő, amit láttunk, vagy a tradíció? Valahogy meg kell találni az egészséges középutat. A színészek csodálatosak voltak, vagy tízszer visszatapsoltuk őket, maximális siker volt. A végén a motorosok egyöntetűen felálltak, a mögöttünk lévők is, az 5-8. sort mi töltöttük meg. 

Revizor: Mit gondolnak a darab központi kérdéséről, a magzatelhajtásról?

Lévai Zsolt: Apaként ellene vagyok. Közülünk mindenki családcentrikus. Az is problémát okoz, hogy hogyan oldjuk meg mind a családdal, mind az egyesülettel kapcsolatos kötelességeinket.

Mészáros Imre: Ha európai módon gondolkodom, akkor az abortusz normális dolog; ha az jut eszembe, hogy fogy a magyar népesség, akkor annak lennék a híve, hogy az embereket meg kell tartani. Persze itt fontosak az arányok, nem mindegy, hogy egy egzisztenciával nem rendelkező család hány gyermeket tud felnevelni. Én valahogy középre hoznám a dolgot, azoknak lehetne abortusza, akiknek már nem fér bele a családi költségvetésbe, s van már három-négy gyerekük. Koncz Gábor azért akarja a lánya gyerekét elvetetni, hogy ne osztódjon a vagyon, ilyen értelemben meg lehet érteni. Csakhogy bekövetkezik a tragédia, meghal az unokája, a másikat elvetetik, majd Isten áldásával mégis állapotos lesz a lány. Ilyen van.  

Revizor: A darabban egy fejlődéstörténet tanúi lehetünk. Böbék Samu (Koncz Gábor) gonosz emberként indul, majd a végére mintha történne vele valami. Van ilyen, vagy ez csak mese?

Katona József: Ez hiteles, mivel az emberek folyamatosan változnak, s ahogy a környezetük, úgy az egyéniségük is változik. Ez ma is így van.

Lévai Zsolt: A magam sorsával kapcsolatban is azt tapasztaltam, ha az ember rossz irányba megy, úgy, mint a darabban Koncz Gábor, az élet megbünteti és próbálja a helyes irányba terelni.

Mészáros Imre: Amikor valaki lelkileg megtörik, rájön arra, hogy máshogy kell élnie. Én vagyok erre a legjobb példa. Amikor felidegesítenek a baloldali újságírók, kezelhetetlen vagyok, miután megnyerjük a pereinket, megnyugszom.

Revizor: Nem érzik politikai tettnek, demonstrációnak, hogy eljöttek erre a bemutatóra?

Katona József: Nem, mivel együtt szoktunk motorozni Dörivel, természetes, hogy itt vagyunk. Minden magyar embernek itt kellene lennie. Szeretnénk bérletesek lenni és mindig itt lenni.

Revizor: (Benéz Dörner György.) Lesz motoros bérlet?

Dörner György: Ha rajtam múlna, lenne motoros bérlet, hajós bérlet, gyalogos bérlet, biciklis bérlet, lovas és repülős bérlet. A tréfát félretéve: a motorosokra mindig lehet számítani.

Revizor: Tehát semmilyen szinten nem érzik politikai tettnek, hogy itt vannak?

Többen: Nem, egyáltalán nem. Miért kérdezi, színházba járni politikai tett?

Revizor: Ebbe a színházba Dörner György kinevezésének a körülményei miatt, jelen pillanatban, igen. Ismerik a történetet?

Katona József: Ez egy hisztéria, nincs jelentősége. Mi magyar emberként bármilyen színházba elmegyünk, csak ne írják ki, hogy vajon Jézus Krisztus buzi volt-e.

Revizor: Az volt?

Gój motorosok - középen: Dörner György
Gój motorosok, napszemüvegben: Dörner György
Katona József: Nem, de bizonyos színházakban feltesznek ilyen kérdéseket, s oda mi nem megyünk. Ilyen helyekre viszont, mint az Új Színház, szívesen jövünk.

Egy idősebb motoros: Ideje volt, hogy legyen ellensúly, például a nagyon rossz irányt vevő médiával szemben. S itt főképp a gyerekekről van szó, nekem négy unokám van.  Ebben az előadásban jól kijött a szülők felelőssége a múlt megőrzésében is. Szépen bemutatták, hogy húzzák ki az emberek lába alól a talajt, hogy használják ki a szegényeket, és hogy milyen kényszerhelyzeteket hoznak létre.

Lévai: Kihasználják az emberek gyengeségét.

Revizor: Kiderült, hogy a gyenge mégsem gyenge.

Lévai: Ez egy szerencsés, pozitív példa, de lássuk be, nagy általánosságban nem ez a helyzet. Magyarországon elhitetik mindenkivel, hogy jobb lehet neki, nem jó az a lakás, miért nem vesz hitelre egy újat, pedig a negyven négyzetméteren boldogan élnének, semmi bajuk nem lenne. Fölkeltik az emberekben a vágyat, elhintik az illúziót, hogy sokkal jobb életük lesz, ha nagyobb házba, autóba ülnek.

Revizor: Mi a valóság?

Lévai: Ha más előnye nincs is a válságnak, az igen, hogy sok ember ráébred arra, milyen jó volt, amikor a hatvan négyzetméteres lakásukban hitel nélkül boldogan éltek. 

Revizor: Ismerik a motoros sörreklámot?

Többen: Igen.

Lévai: Az egy jópofa reklám, én tanultam marketinget, és szakmailag is állítom, hogy ötletes dolog. A legszimpatikusabb az volt, mikor a rengeteg fehér motoros közé volt bátorsága beülni egy afro-amerikai párnak. 

Revizor: Mit gondolnak a toleranciáról?

Lévai: A tolerancia szükséges dolog. Minket sokszor fasisztának állítanak be, bosszantó, hogy ezzel kapcsolatban született egy bírósági ítélet, miszerint fasisztának kikiáltani valakit csak véleménynyilvánításnak minősül. Rossz érzést és rossz szájízt kelt, hogy szerető családapákat lefasisztáznak. Egyébként is sok mindent félreértelmeznek velünk kapcsolatban.

Revizor: Az a nevük, hogy Gój motorosok...

Egy motoros: Európai keresztényt jelent. Semmi mást.

Lévai: A zsidó vallású emberek hívják így a nem zsidót. Ezzel nincs probléma, de ez egy kirekesztő szó. A zsidók használják a gójt, ráadásul ezt a nevet egy közismert zenész, zsidó motoros társunk adta nekünk. Ez vicces történet, polgárpukkasztás-szerű.

Revizor: A nevük vihart kavart.

Egy motoros: Néhány ember azt gondolta, hogy erőt kovácsol magának belőle.

Lévai: Viharrá tették. Szándékosan félreértelmezik, megerősíti őket a motorosok által használt fekete bőrruha, de egy chopperral közlekedő motorosnak is megvan a standard ruházata. Egy átlagember, ha meglát egy nagydarab, fekete bőrbe öltözött pasit, félelmet keltőnek gondolja. Ez bármelyik motorosra érvényes. Hozzájön, hogy a nevünk az, ami, és bizonyos politikai érdekcsoportoknak érdekük, hogy zavart keltsenek, és ebből szavazatokat produkáljanak maguknak. Ez butaság. Mi ugyanolyan emberek vagyunk, mint bármelyik magyar ember, csak bennünk sokkal jobban működik a nemzeti érzelem, a nemzethez való hűség, mint egy átlagos magyar emberben. Ez a különbség, meg az, hogy jobban ápoljuk a nemzeti hagyományainkat.

Revizor: Nem igaz, hogy kirekesztők?

Lévai: Vannak zsidó barátaim, nincs velük semmi probléma. Az üzleti partnereim között is vannak zsidók, tudják, hogy gój motoros vagyok, azt mondták, ha nem ismernének, azt hinnék el, amit hallottak az egyesületről. Pedig ez egy nemzeti érzelmű motoros klub.

Mészáros Imre: Egyet értsetek meg, itt nincs nemzeti érzelmű, az a ratyiké, felejtsük el.

Revizor: Imre!

Lévai: A nemzeti érzelmű, az ratyi?

Mészáros Imre: Mi hazafias érzelmű motoros klub vagyunk.

Lévai: Rendben, akkor mi hazafias érzelműek vagyunk, ez a pontos kifejezés. S hogy mit lehet az ellen tenni, hogy ne értelmezzenek bennünket félre? Imre folyamatosan küzd ott, ahol megvádolnak, ahol be akarnak mocskolni bennünket. Rengeteg perünk volt a sajtóval amiatt, hogy nem hitelesen tájékoztattak. Imre mindig kéri, hogy hitelesen, korrektül tájékoztassanak, csak azt írják le, ami elhangzott.

Revizor: Nem lenne egyszerűbb megváltoztatni az egyesület nevét?

Boros Gábor: Megfutamodás lenne. Ha valaki valamit felvállal, majd valamilyen erő hatására visszakozik, az nem magyar ember, mert nem tartott ki az elvei, a gondolatai mellett. Egyébként van egy egyszerű megoldás, Imre is ezt hirdeti mindenütt: aki kételkedik bennünk, jöjjön el hozzánk, figyelje meg, hogy viselkedünk, mit csinálunk, mi történik körülöttünk. 

Katona József: Olyan félelmetesnek nézünk ki?

Revizor: Nem.

Többen: Na, ugye!

Revizor: Kifelé jövet egy hölgy azt mondta, hogy hosszú évek óta nem hallotta magyar színpadon azt, hogy Isten, haza, Jézus.

Mészáros Imre: Persze, ez hiánycikk volt a színházi életben - ugyan nem vagyok rendszeres színházlátogató, csak évente háromszor-négyszer jutok el. Dörner György ezt ígérte, hogy klasszikus magyar darabokat fognak játszani, valamint azt, hogy visszahozza a nemzeti öntudatot, az ébredést. Ahogy egy újságírónak és minden embernek meg kell adni a tiszteletet, amihez nem kell vallásosnak lenni, úgy gondolom, úgy a történelemhez hozzátartozik Isten, és neki is meg kell adni a tiszteletet.

Revizor: Ha ezt a darabot más színházban játsszák, vagy akkor, amikor még Márta István volt az igazgató, eljöttek volna megnézni?

Mészáros: Valószínűleg nem, de nem azért, mert Márta István volt az igazgató - ismerem, máskor is jártam itt -, hanem azért, mert az, hogy ma itt vagyunk, nem Kodolányi Jánosnak és nem ennek a színdarabnak szól, hanem annak, hogy Dörner Györgyöt nemtelenül megtámadták, és semmit nem bizonyítottak. Másoknak megadják a lehetőséget, Dörner nem kapta meg. Ezért állunk ki mellette, ezért jöttünk nem színházba illő öltözékben, hanem motoros szerelésben. Többet nem lesz ilyen, ez csak egyszer volt, noha persze jövünk még előadást nézni, de nem így. Mindenki figyelmébe ajánlom ezt a darabot, akár itt, akár a Nemzetiben játsszák. Játsszák ott is!

Revizor: Mire jönnek legközelebb?

Mészáros: Csurka István A hatodik koporsó című drámájának a bemutatójára októberben. Olvastam, már vagy húsz éve a kedvencem. Tudom, ebből is hajcihő van, bár remélem, elhunyt emberről nem mondanak csúnya dolgokat.

Revizor: Csurka István halott, Dörner György az ő segítségével nyerte el az igazgatói posztot. Mi lesz most, hogy nincs mögötte a szellemi intendáns?

Mészáros: Pontosítanék, mert ez is tévesen jelent meg a sajtóban. Dörner számított Csurka segítségére, de soha nem mondta, hogy ő itt intendánsként ténylegesen működni fog.

Revizor: A pályázatban benne van, idéztem is önnek ezt a passzust.

Mészáros: Jó, azóta sem olvastam.

Revizor: Tehát, Csurka meghalt, mi lesz most?

Mészáros: Ahogy telnek az évek, egyre inkább fel fog értékelődni Csurka István. Remek író volt, több mint húsz éve ismertem. A Pesti polgár című darabját ’93-ban mutatták be a Mária Regnumnál, annak én is aktív részese voltam. Ott jósolta meg, hogy az MSZP és az SZDSZ össze fog állni, kiröhögtük, aztán megtörtént. Valamit nagyon tudott.

Revizor: Nyitottak arra, hogy egy kortárs művészeti előadást, egy független színházi csoport darabját megnézzék? Mondjuk, egy Ágens-darabot?

Mészáros: Mindenre nyitottak vagyunk. Ha a programjainkba belefér, nem ütközik semmivel, megyünk. Csak a Népszava újságírójának, Andressew Ivánnak a dilije, hogy mi rasszisták, kirekesztők vagyunk. Ez a csapat és jómagam akkor tudunk vélemény alkotni az ön bolondos ötletéről, ha megnéztük. Maximum a végén azt mondjuk, hogy szar volt.

Szerző: Gyimesi Ágnes Andrea
Címkék: Új Színház

Kiemelt ajánlónk

Október 26-án a Jurányi Inkubátorházban A csemegepultos naplója című előadást játsszák. Kritikánk itt olvasható.

Tovább a cikkhez
Port.hu