A puristák és a (poszt)modernek már akkor összecsaptak, amikor az első Guy Ritchie-féle Sherlock Holmes kijött a mozikban. Az előbbiek szerint az alkotásnak nem sok köze volt Conan Doyle szellemiségéhez, Madonna exe egytéli opuszt rendezett, kizárólag a popcorn-mozi híveinek. Az utóbbi tábor azonban váltig hangoztatta: a XXI. századot éljük, a zseniális viktoriánus korabeli mesterdetektív igenis fazonigazításra szorult már. Vagyis csak úgy maradhat örökké fiatal versenytársa James Bondnak és Jason Bourne-nek, ha elég merész rendező kezeibe kerül. Megtörtént hát az, ami a Chanel divatháznál Karl Lagerfeld színre lépésekor: Ritchie modernné tette a klasszikust, ügyelve arra, hogy a jellegzetességeket azért megtartsa – úgy maradt hű, hogy közben nagyon is hűtlenkedett.
A rendező első Sherlock Holmes „átirata” lefektette az alapokat, amire most a második rész (Sherlock Holmes: Árnyjáték) is ráépülhetett: az angol kopó direktorunknál szuperintelligens akcióhős, akinek amellett, hogy vág az esze, mint a borotva, az ökle is kőkemény. Épp ezért, ha szív is pipát és kokaint, valamint a Baker Streeten lakik, jobban emlékeztet James Bondra, mint arra a Sherlockra, akit a számos filmfeldolgozásból és a novellákból jól ismerhetünk. (A James Bond-párhuzamot külön felerősíti, hogy immár a második Sherlock-lány tűnik fel a vásznon: míg az első részben Irene Adler szerepét Rachel McAdams játszotta, a prímet most egy cigánylány, Madame Simza /Noomi Rapace/ viszi; ráadásul a detektív feladata sem más, mint őfelsége titkos ügynökéé: megmenteni a világot).
 Noomi Rapace, Robert Downey Jr. és Jude Law |
A Sherlock Holmes: Árnyjáték – az első részhez hasonlóan – igazi látványorgia, melyben sajátos Guy Ritchie-féle képi megoldások köszönnek vissza: a mesterdetektív a verekedések előtt mindig lejátssza fejben, hogy miként alakul majd a viadal, melyet kilassítva, bullet time-effektekkel felturbózva is megcsodálhatunk, maga a bunyó azonban alig pár másodperc alatt lezajlik. Ugyanilyen „időjáték”, amikor a film jelen idejében pillanatok alatt megtörténik egy akció, majd jóval később, mintegy magyarázatképpen részletesen is végignézhetjük, hogy miként kapcsolódtak egymáshoz a fogaskerekek. A mozi egyik varázsát épp ez az anakronizmus adja: a modern filmes technológiáknak köszönhetően kosztümös akciófilm pereg a vásznon.
A másik „varázs” pedig az örökbecsű buddy movie-zsáner. Sherlock (Robert Downey Jr.) és Watson doktor (Jude Law) párosa nem csupán színészileg telitalálat, de dramaturgiailag is – ha úgy tetszik, ők ketten az alapkő: a modern detektívregények és krimisorozatok nyomozó párosainak archetípusai, akiknek ráadásként még a viszonya is igen frivol. Míg Watson az igazi, megbízható gentleman, Holmes a szabados, kokettáló, játszadozó nőstény, ami nem kevés homoerotikus áthallást eredményezett már az első részben is – most Ritchie még messzebb merészkedik azáltal, hogy egy jelenetben Robert Downey-t drag queennek öltözteti, egy másikban pedig a mesterdetektív félmeztelenül heveredik le Watson mellé.
 Jared Harris és Rober Downey Jr. (A képek forrása: PORT.hu) |
Természetesen cselekménye is akad a filmnek, ám ez – és itt a puristák megint a szívükhöz kaphatnak – sokkal kevésbé domináns, mint a mozi stílusa, atmoszférája, pergő párbeszédei és formai megoldásai. Felbukkan a Holmes-univerzum szuperintrikusa, Moriarty professzor (Jared Harris), aki unalmában igyekszik a franciákat összeugrasztani a németekkel, és ennek érdekében pár terrorakciót is leszervez, manipulálva ezzel a romákat. (Ritchie-nek úgy fest, kifejezetten bizarr a humora: nem csupán a német-francia hatalmi tengelynek van áthallása a mai korral, de annak is, hogy az első bombamerénylet, vagyis a film nyitó jelenete Strasbourghoz köthető, vagyis ahhoz a városhoz, amely jelenleg az Európai Parlament, az Európai Tanács és az Emberi Jogok Európai Bíróságának a székhelye.)
Holmes, persze, most is a „jó öreg” Holmes marad. Ahogy alteregóját, Doktor House-t sem az izgatja, hogy a betegei életét megmentse, úgy a mesterdetektívet sem a világ sorsa foglalkoztatja, sokkal inkább egy logikai feladvány megfejtése, valamint az, hogy a filmben jelképesen és konkrét formában is zajló sakkjátszmát negatív pólusa, az oxfordi professzor, Moriarty ellen végül megnyerje. A Sherlock Holmes: Árnyjáték egyszóval még mindig igazi Chanel, csak már a mai kor igényeire szabva, Karl Lagerfeld kivitelezésében.