NYOMOKBAN ADYT TARTALMAZ

PR-Evolution Dance Company: Héjanász / Merlin Színház

Ha a csomagolás csokis kekszet ígér, viszont csokival legfeljebb csak az összetevők felsorolásában találkozom, csalódott leszek. Pedig lehet, hogy a keksz amúgy nem rossz. Valami ilyesmit éreztem a PR-Evolution Héjanász című előadását nézve is. MAUL ÁGNES ÍRÁSA.

Zsíros Gábor

Valószínűleg elégedettebben távoztam volna a Merlinből a PR-Evolution Dance Company új előadása után, ha az nem hirdetné már a címével és a színlapjára nyomtatott számos versidézettel, hogy Ady Léda-versei ihlették. Ez esetben úgy tekinthetnénk rá, mint a férfi-nő viszonyokat, ha nem is túl eredeti módon, de többnyire látványosan és találó vizuális ötletekkel feldolgozó koreográfiára.

A táncosok hol kéjesen csavarodnak egymásra, hol durván taszítják el a másikat. Nyugvópont csak pillanatnyi van, minden egymásra találás csak egy új szakítás kezdete. A férfiak rivalizálnak a kiszemelt nő kegyeiért, és semmibe veszik azt, aki értük áhítozik. A nők sellőként hullámozva simogatják magukat, majd faképnél hagyják a férfit, ha elegük van belőle. Aki utolsó pillanatban elkapja a zuhanót, később erőszakkal földre veti a kapaszkodót. Van, aki évődőn kúszik be a másik inge alá, más inkább akarattal erőlteti rá párjára saját jelmezét. A táncosok - bár inkább technikájukkal, mint színpadi jelenlétük erejével - érzékletesen jelenítik meg a párkapcsolati jászmák hangulatát, ám ez a hangulat csak nagyon halványan idézi meg a Léda-versekből ismert, szimbólumokkal és víziószerű képekkel megrajzolt dekadens világot, a sorsszerű és kegyetlen szerelmi élet-halál harcot.

Örök harc és nász helyett súlytalan évődések és civódások szemtanúi vagyunk, a látvány inkább egy újra és újra lejátszódó, sokváltozós érzelmi szerencsejátékra emlékeztet, amelyben sem a nyerési esélyek nem túl biztatóak, sem a tét nem olyan óriási. Ezt az érzetemet erősíti az előadásnak az a része is, amikor a táncosok egy flippergép hangjait idéző elektronikus prüntyögésre csapódnak egyik társuktól a másikig, lendülnek fel és zuhannak le. A játékban három nő és három férfi vesz részt, de van egy hetedik, furcsa szereplő is - Hucker Kata -, aki az előadás legelején gördeszkán gurul be, majd a legvégén, teátrális pózban ülve, pezsgőspohárral kezében ugyancsak gördeszkán gurul ki a színpadról. Közben pedig időnként a figyelmet magára vonva vonul át a színen, netán viselkedésével bele is piszkál a viszonyrendszerekbe.

Plóza Gabriella és Zaka Tamás. Fotó: Mészáros Csaba (A képek forrása: PR-Evolution Dance Company)

Arca kifejezéstelen, tartása királynői, tekintete fölényes és hideg, türkiz ruhája feltűnő. Ő a gördeszkás femme fatale. Gyanítjuk, a lédaság megtestesítője. De nem résztvevője a történteknek, kívül és felül áll azokon. Felbukkanásai váratlanok, és inkább kimódoltnak, mint indokoltnak tűnnek, funkciója a koreográfiában zavaros. Bár alakja szándékoltan titokzatos, és a hét táncos közül ő szerepel legkevesebbet a színpadon, körvonalazható karakterről mégis csak esetében beszélhetünk, a többi hat táncosnál alig. Ugyan újra és újra látjuk őket a szerelem által megsebződni, mégsem ismerjük meg a férfi-nő közötti szenvedély különböző rétegeit, csupán a „szeretlek is, meg nem is” sablon ismétlődik. S így hiába a Léda-szerű jelenés, a Párizst idéző francia sanzonok, a szárnyaszegett szerelmesek kapálózó végtagjainak csattanásai a talajon. Ha összetevőire bontjuk Nemes Zsófia koreográfiáját, nyomokban akár fel is fedezhetjük benne a Léda-versek elemeit, de a női táncosok csillogó, fényes anyagú ruháiról előbb jut eszünkbe egy gimnáziumi szalagavató, mint a Lédával a bálban, s amit látunk, sokkal inkább ártatlan „szeret, nem szeret”, mint kegyetlen héjanász.

Vö. Nyulassy Attila: "Lankadt szárnyú héja-madár" 
Turbuly Lilla: Héjanász az avaron