 Sopsits Árpád, Nyakó Júlia, Homonnai Katalin |
Nem feltétlenül Sopsits Árpád elsődleges hivatása, a filmrendezés magyarázza, hogy fényblendével elválasztott, rövid, takarékos képek sorának látja és láttatja a svájci író színművét. A neutrális, egyszerű színtér (Sopsits maga tervezte, azaz hasította ki a piciny játszóhely „hátsó” végéből) és a festékgombóc-színfoltokkal jellemző, cifrázatlan öltözékek (Bodor Kata jelmezei) ugyancsak ismerősek lehetnek más előadásfotók révén. A zöldség-szimbolika szintén: mivel a labilis tudatú, szélsőséges viselkedésű Dora egy zöldségesnél igyekszik dolgozni, a termékekkel (vagy Sopsits jelzéses színházában legtöbbször csak az üres műanyag dobozaikkal) sok mindent lehet jelképezni. Ahogy ezek a dobozok, vagy a plasztik székek, „minden átlátszó” e közelítésben. Még az is – éppenséggel nem filmes alapfogás –, hogy a szimultán tér- és időkezelés jegyében a színészek legtöbbször azon jelenetek tartamára sem távoznak, amelyekben nincs feladatuk.
Mindenki mindent lát, s minden a közönség szeme elé tárul, mégsem könnyű eligazodni, magabiztosan vállalható, praktikus és morális döntést hozni a Dora-kérdésben. A drámaajánló egy sereg kérdést felvetve („Vadóc? Ösztönlény? A természetesség és őszinteség eszményképe? Vagy inkább perverz férfifantáziálgatások tárgya? Esetleg csak genetikai selejt?”) arra jut, hogy az alacsony IQ-jú, de idegérzékenységét tekintve alighanem mindenki másnál magasabb koefficiensű Dora „félkész felnőtt”. A közönség pedig az előadás nyomán arra: még jó, ha a (kis)polgári életben megállapodott figurákat (anya, apa, csábító, orvos, főnök, a főnök anyja) félkész embereknek lehet nevezni. Ha rájuk – részint takargatott, feldolgozatlan, boldogtalan, elszürkült életüket tükröző egyéniségükre és dialógus-kultúrájukra – van bízva bárki, az könnyen kész lehet.
 Homonnai Katalin, Kaszás Gergő |
Pedig, mondottuk, ezek az emberek voltaképp valamennyien jók. E hangsúlyátvetéssel lop feszültséget rendezésébe Sopsits, aki a karakterekre rápakolja a saját súlyukat is. Mindenkinek ott a maga keresztje, legfőképp önmaga alakjában – s akkor még Dorával is vesződni kell. Nyakó Júlia (Dora anyja), aki hosszú ideig a túladagoló gyógyszerezéssel fékeztette meg lányának kitöréseit, most – téves döntését belátva – a gyógyszerek elhagyásáról konzultál a doktorral, hogy valóban szeretett, „nehéz eset” gyermekét igazi, érzelmeket hullámoztató valójában kapja vissza. Tömény mozzanat, hogy a csinos öltözködés örömére végre ráérző Dora anyjától pontosan ugyanolyan ruhát kap, amilyet az asszony visel. A huszonöt évvel fiatalabbnak nem áll jól a brossdíszes piros ruha, a divatozásban nincs szabadság. Van viszont meg nem kérdőjelezhető összetartozás, anya–lánya szövetség.
Sopsits Árpád (Dora apja) teljes apai-férji rezignációját szűkszavú intéssé és bölcsességgé fegyelmezve lépne be a lány életének megkésett alakításába. Lovas Dániel, a zöldséges főnök óvó és óvatos titkolt puszizkodást tukmálna a munkában hasznavehetetlen alkalmazottjára szerelempótlékul, a főnök anyjaként Horváth Zsuzsa a nyílt (nem csak nemi) felvilágosítás mellett dönt. Nagypál Gábor mint orvos – az előbbiekhez hasonlóan sóhajnyi humort keverve játékába – bele-belezavarodik saját jó szándékú terápiájának hosszas indoklásába, és konvencionális jósága kordában tartja, amikor páciensének beteg tudata-lelke helyett gyakorlatias vizslatással már nem is csak szemlélné szép, egészséges testét.
 Nagypál Gábor |
A sok jót szeszélyesen, öntörvényűen értve, nem értve és félreértve Dora kialakítja a számára jó életvitelt. Ez pedig az örömittas, szégyen nélküli, nyíltan megnevezett baszáson alapszik. A nem hétköznapi szeretkezés rejtelmeibe a bűz- és erőszak-kedvelésével valóban perverznek mondható, silány jellemű (viszont önmagáról illuzórikus elképzeléseket nem is tápláló) vándor illatszerügynök, A finom úr vezeti be alantas csábítással ártatlan áldozatát. Azonban a Kaszás Gergő által pitiáner úriassággal, útszéli eleganciával alakított senkiházi férfi is jó: jót tesz azzal, hogy a Dorát elvarázsoló centrális és komplex szex-értéket a lányba plántálja. A darabban mindenki „szülő”, aki nem Dora, és nem csupán A finom úrnak, hanem az összes többinek is felszínre kerül Doráéhoz képest érdektelen, kisiklott, hiányzó szexuális élete (az anya és az apa például szexhirdetés útján találnak harmadik személyt aktusuk színesítéséhez, amelyet Dora élvezettel és helyeslőleg ki is les). A csupasz és nem szokványos testiség Dorának arra is jó, hogy a gyermekvállalásról, családalapításról ugyancsak elkezdjen gondolkodni: maga is szülő akarjon lenni (egy szabályszerűtlen, neurotikus kapcsolatba vakon belefeledkezve). A felnőttség e radikális (és Dora személyiségét nézve nem kockázatmentes) megnyilvánulására már csak nem jó válaszok érkeznek a külvilágból.
Méltatlan lenne azt hangoztatni, hogy az elég vékonyka színmű is félkész. Nem az. A jelen szöveg (fordító: Perczel Enikő,
 Nyakó Júlia és Homonnai Katalin. Fotó: Puskel Zsolt – PORT.hu |
dramaturg: Szeredás András) sokféle értelmezési lehetőséget kínálóan nyitott, taktikusan elhallgatva, hogy Dora sérültségének, betegségének foka vajon mekkora önállóságot, egyéni döntéseket tesz lehetővé. Sopsits a szituációk és álláspontok hűvös, tiszta egymás mellé helyezését választotta. Majdhogynem hangos szó nélkül játszatja le a nem indulat- és emóciómentes drámát. Módszere kihozza a Szüleink szexuális neurózisai értékeit (problémaközelítését), de gyengéit (felszínességét) is.
A társulat instrukciókat pontosan értő és követő munkája – melyben Spilák Lajos Zenésze az ütem és hangulat katalizálása által részes – elsősorban Homonnai Katalin Dora-formálását szolgálja. Felfogásában Dora nem sérült, inkább kiforratlan, nem kiszámíthatatlan, hanem aranyos, nem közönséges: átszellemült-áttestült. Pillangópillantásai csapongva szálldosnak a létezés, életvezetés ki nem ismert, valószínűleg kiismerhetetlennek is maradó égtájai között. A mű jeleneteire azért ereszkedett rendre a fényfüggöny, az elválasztó sötét takarópillája, hogy kezdődjék is a következő stáció. Dora élete nem zárul be és le magára maradásának záróképével, az „oroszországi utazás” azonban (illetve ami helyette jöhet) nem ígér semmi jót.