Kerekes Gábor: Bábel - növekvő város / Viltin Galéria
2011.10.11.

Kerekes Gábor visszatér az emberiség bölcsőjéhez, ahol turistabuszokkal találkozik, aztán elzarándokol a fejlett nagyvárosba, amely meg dzsungelszerű. Természet és civilizáció közös kollázsnyelvre talál a bábeli zűrzavarban. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA.

Kerekes Gábor: Bábel (részlet)
Kerekes Gábor: Bábel (részlet)

A Viltin Galéria csodálatos, nagy teret kínál, ami többnyire sikeresen meg is ihleti az alkotókat. A kreatív űr azonban veszélyes is lehet, hiszen a művész esetleg tele akarja tömni munkáival, amiről a galéria vezetősége csak nagy nehezen tudja lebeszélni a tág terem által megittasodott alkotót. Kerekes Gábor nem esett ebbe a hibába. Önálló kiállítása a teret is engedi szóhoz jutni, a látogatót pedig könnyed sétára invitálja. A galéria terében tett körút szimmetrikus oppozíciókkal mesél városról és természetről, a civilizáció és a vadon közti viszonyról.

A Viltinben kiállító Kerekes Gábor nem összetévesztendő a fotográfus Kerekes Gáborral, habár az előbbi is fotókkal dolgozik, ám az utóbbira leginkább jellemző műfajok a helyspecifikus installáció és a jelen kiállításon is megtekinthető kollázs. Kerekes munkái igazi környezettudatos, reciklált alkotások, hiszen mind a kompozíció alapját jelentő felületek, mind az összeállítás lelkét jelentő képdarabkák újrahasznosított anyagokból készülnek. Kerekes a legkézenfekvőbb, mindennapi vizuális kenyérből, a színes magazinok anyagából válogatja össze felhasznált képelemeit. Sajtótermékeket, katalógusokat és mindenféle nyomtatott, színes-szagos illusztrációt szabdal szét, majd gyúr újra össze, megidézve az avantgárd és a pop-art hagyományát. Az eredmény a rendkívül precízen komponált káosz, amelyben a látogató elkalandozhat, ám eltévedni nem lehet.

A Viltinben kiállított munkák ugyan külön-külön is értelmezhetőek, ám a már említett remek rendezésnek köszönhetően olyan intenzív dialógust folytatnak egymással, hogy lehetetlen figyelmen kívül hagyni a kommunikációból születő többletet. A galériát átszelő hosszanti irányú tengely két végpontján helyezkedik el a két óriási kompozíció, a Bábel és a Terra cognita. Ez utóbbi szerepelt az Art Fair-en is, ám ezúttal a többi kollázs kontextusában új tartalmakkal egészül ki. A két gigász között, jobb és bal oldalon két kisebb munka, a Felhők trilógia és a Tornyok címet viselő kompozíció foglal helyet. A két szélső kép alatt áttetsző fóliára erősített járművek sorakoznak, mint két, elágazásokkal tarkított lego utacska. A játékos sávok kanyarogva vezetik a látogatót, még erőteljesebb kohéziót alkotva a négy munka közt.

A kiállítás címébe foglalt mininarratíva, a növekvő város toposza, a Terra cognita, de akár a Bábel felől olvasva is kirajzolódik, csak épp ellentétes irányú változást mutat. Míg a Terra cognita a természet, a vadon és az emberiség bölcsőjének képeivel operál, addig a Bábel a nagyváros és a fejlett, nyugati civilizáció szimbólumait halmozza. A történetet tehát olvashatjuk akár a természetet letaroló urbanizáció legendájaként, vagy akár a várost végül mégiscsak maga alá gyűrő anyatermészet apokaliptikus mítoszaként. A legjobb persze, ha körbe-körbe járunk, és fejlődés vagy hanyatlás helyett ciklikus időképpé rendezzük a mitikus tartalmakat.

Kerekes Gábor: City
Kerekes Gábor: City

Hiba lenne azonban ilyen egyszerű ellentétpárokként kezelni az alkotásokat. A Terra cognita, habár többnyire őserdők, vad vízesések és ősi kultúrák felhőpamacsaiból építkezik, az égbe nyúló kompozícióban mégis lépten-nyomon felbukkannak a modern civilizáció nyomai. A vertikális kompozíció alapját Petra romjai alkotják, legfölül a Machu Pichu teraszai tűnnek elő a felhőkből, a két végpont között pedig a kínai nagy fal kanyarog, köztük végtelen őserdők burjánzanak. A fejlett civilizáció nyoma a legvadabb természeti tájban is megjelenik, a képelemek közé kissé ironikusan beillesztett, tömegturizmusra való utalások formájában. Petra romjai előtt hatalmas buszok állnak, a kínai nagy falról pedig üvegpadlójú panorámafolyosó vezet a felhőkbe. A kollázs két oldalán hőlégballonok szállnak, a felfedezések romantikájának nézőpontjából fürkészve az „érintetlen” tájat. Az egyik repülő egységet Van Gogh feje alkotja, utalva az ősi, civilizációtól érintetlen kultúrát kereső intencióra, na meg a küldetés lehetetlenségére.

A Terra cognita részleteiben elmerülve már nem is olyan egyértelmű a címben még olyan egyszerűnek tűnő narratíva, a Bábel pedig természetesen még tovább mélyíti a kérdéskört. A Terra cognita felhő- és vadonpamacsai helyét itt mesés és milliószor fotózott mediterrán óvároskák veszik át, amelyek romantikájuk ellenére is elsősorban a tömegturizmusra engednek asszociálni. Santorini kék kupoláit és a cirkuszi sátor alá rendezett velencei tájképet tovább erősítik a kompozíció fókuszában, teraszosan elrendezett szállodai medencék és aquapark-részletek. A világ szépségeinek ezen fogyasztásorientált tömege természetesen egy felhőkarcolón alapszik, hogy aztán a magasba törve szintén egy felhőkarcolóban érjen véget. Már ha beszélhetünk végről, hiszen a csúcs fel van állványozva, folyamatosan épül, ahogy az Bábel tornyától el is várható. És bár a szem ide-oda vándorol az izgatott kompozíción, zűrzavarról szó sincs. Ezen a bábeli tornyon mindenki egy nyelvet beszél, a fogyasztói civilizáció őserdejének törzsi dialektusa mindenki számára érthető, nem is akad meg az égbe nyúló torony építése. A hőlégballonok itt mobiltelefonok kijelzőjén jelennek meg, hisz minek elmenni oda, amit mms-ben vagy Facebookon is megnézhetünk. A felhőkarcolók esőerdőkké nőnek, a szállodák erdeje pedig maga válik a Machu Pichu teraszos romvárosává.

City - részlet (A képek forrása: viltin.hu)
City - részlet (A képek forrása: viltin.hu)

Az őstermészet (civilizációnak kitett) és a metropolisz (anyatermészet alakját öltő) víziója között a terem egyik oldalán kéken gomolygó felhők, a másik oldalon egy csokor felhőkarcoló vezet, opponálva, és egyben tükrözve egymást. Igazán kár, hogy a galéria hátsó, sötét szobájában még egy alkotás helyet kapott. A mozgásra felvillanó lámpák tűzijáték-kollázst világítanak meg, amely meglehetősen egysíkú és behízelgő alkotás a kiállítás többi eleméhez képest, emellett teljesen ki is lóg a feszes, négyirányú kompozícióból.

Az ember szíve megszakad, ha arra gondolunk, Kerekes Gábor munkáit a jövőben nemcsak egymástól szakítják szét, hanem a kompozíciók szétszabdalva is megvásárolhatók. A széthulló bábeli torony beteljesíti bibliai küldetését, és zűrzavarba torkollik, úgyhogy addig gyönyörködjünk civilizációnk ciklikus egységében, míg együtt vannak az elemek.

A kiállítás 2011. október 15-ig látogatható.

Szerző: Fürth Eszter
Kiállítás:  Bábel - növekvő város,  Alkotó:  Kerekes Gábor,  Helyszín:  Viltin Galéria,  Időpont:  2011. szeptember 7 - október 15.
Megítélt támogatás: 300 000 Ft
Támogató: Képzőművészeti Kollégium
Alkotói támogatás (2011)