Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

INFANTILIS JÁTÉKOK

Garaczi László: A tizedik gén / KOMA Bázis
2011. okt. 1.
Jó színházért elmegy az ember a világ végére is. A tizenötödik kerületbe pedig mindenképp. Itt vert újabban tanyát a kortárs magyar drámának elkötelezett fiatal színészcsapat, a KOMA Társulat. KOVÁCS DEZSŐ KRITIKÁJA.
Garaczi-ősbemutatóval nyitják új bázisukat (iskolai tornateremből alakították ki levegős terű játszóhelyüket). A szerző egyszer már sikert hozott az együttesnek, hiszen a Plazma előadása emblematikusan fémjelezte törekvéseiket, s vált szakmailag is elismertté. A tizedik gént Garaczi László nekik írta, s a már nem egészen kezdő független színház arculatára szabta a darabot. 
 
A dráma főszereplői egy alternatív színház játékosai, akik támogatást próbálnak szerezni fennmaradásukhoz, miközben soros projektjükben a balsorstól sújtott Magyarország múltjának és jelenének ironikus, groteszk tükörképét szándékoznak megfogalmazni. Lenn, az utcán radikális és harsány politikai csoportok – a kékek és a zöldek – háborúznak éppen, miközben a társulatvezetőnek, Fehér Vincének a potentát mágnást, Gálitz urat kéne meggyőznie a kultúratámogatás nélkülözhetetlenségéről. Hősünknek van persze baja elég, barátnője, a kezelhetetlen életművész vadzseni, Írisz éppen kirúgta, s bár szakítottak, azért együtt is vannak, meg szét is válnak időnként, a lány szeszélyei szerint. 
ál Vinc
Zrinyi Gál Vince

Írisz (Lass Bea), miközben némi sajnálattal átitatott élveteg malíciával szemléli és kommentálja a fiú öngyötrő szenvedéseit és szenvelgéseit, egyfolytában távoli, rég nem látott szerelme, Barna után áhítozik, aki majd eljön érte és magával viszi (nem zavartatva magát attól az aprócska ténytől, hogy éppen megnősült és gyereke is született). Fehér (Zrinyi Gál Vince) eközben az alkalmi színésztruppot igyekszik egyben tartani, újabb és újabb teljesítményekre sarkallni, s persze rendbe hozni zilált magánéletét. (A nevek mulatságos szín-szimbolikája mindvégig megmarad, egy későbbi jelenetsorban például a nagy szerelemnek vélt Barna arról panaszkodik Fehérnek, hogy kapcsolatuk idején az örökké más pasira ácsingózó Írisz folytonosan Fekete Zoliról ábrándozott. El is határozzák hát a fiúk, hogy kifaggatják az utolsó áldozatot, Bézs Lacit.)

Garaczi darabja sziporkázóan szellemes, roppantul játékos, telis-tele van tűzdelve pompás poénokkal, nyelvi és gesztikus élcekkel, bakugrásos fordulatokkal. A magán- és közéleti viszonyok ábrázolását csillámló humor és szarkasztikus irónia fűszerezi. A jelenkori magyar világ lezüllését, eldurvulását infantilis játékokká oldja Garaczi, amit a színészcsapat elfuserált prezentációjaként mutatnak be a játékosok. Felgyorsított DVD-felvétel rángatózó marionett-bábuiként adják elő a nagyhangú, flegma és hiú mecénás, Gálitz (Vékes Csaba) előtt mutatványukat, amelytől a további sorsuk, egzisztenciájuk függ. S aztán a darabjaira széthullott világ elvadult játékait megismétli Garaczi az állatok nyelvén: a pagonyt védő konzervatív medve, a kozmopolita mókus, a méla bánáti csiga, az öntudatos, balos túzok és a többi békés erdőlakó ugyanolyan vehemenciával esnek egy idő után egymás torkának, ahogy az a politikai töltetű szcénákban látható volt. 
A színváltásokat, egymásba úszó jeleneteket dévaj, dzsesszbe hajló élőzene festi alá: Márkos Albert és zenésztársai (G. Szabó Hunor, Zságer-Varga Ákos) nemcsak a produkció gunyoros fílingjét erősítik, hanem remek songokkal árnyalják, ellenpontozzák a játékot. Az előadás problémái is e ponton kezdődnek: a harsogó muzsika gyakran elnyomja a versszövegeket, s egynémely pontokon az előadók kétségbeesett erőfeszítéssel próbálnak megfelelni a zenei matéria kívánalmainak. Fülszaggató hamisságok is adódnak, s az egyébként költői erejű dalokat a játékosok többsége nem képes kellő színvonalon elénekelni. (Talán csak Mohai Tamás élesre fent nyelvű, hegyesen karikírozott figurája a kivétel.) 

Lass Bea. A képek forrása: port.hu. Fotós: Puskel Zsolt.
Lass Bea. Fotó: Puskel Zsolt – PORT.hu

Keszég László rendezésének legpompásabb, frivolan játékos jelenetében két rivális közéleti maffiózó (Mályva és Karmazsin elnök) vív egymással ádáz szócsatát, Bíborka frakcióvezető társaságában. Az epizódot emelt térben, magasban játsszák, barokk vígopera stílusában, staccato ritmusban, hangos sikkanásokkal, szögletes, kifacsart, elemelt mozdulatokkal. A stílparódia ereje gyöngyözően humorossá, ugyanakkor gyilkosan dupla fenekűvé teszi a jelenetsort – egyúttal felmutatva azt is, milyen lehetett volna az előadás, ha az alkotók mindvégig alaposan kidolgozzák a szituációkat, s következetesen érvényre juttatják a színmű lírai-groteszk, abszurdoid stílusát.
Zrinyi Gál Vince lendületesen, ám sok jelenetben fakón játssza a konferanszié-játékmester Fehér alakját, mikrofonba énekelt szövegét nem mindig érteni, s a dialógusok közé illesztett narratív betétek reflektált értelmezésével néhol adós marad. Mohai Tamás lenyalt hajú, villogó tekintetű, szélsebesen pörgő-forgó penge Deres szomszédja komplett jellemtanulmány: „óraadó gyűlöletbeszédből”. Valcz Péter hajlékony, fürge mozgású és észjárású játékos s finom gesztusokból építkező Encián cica. Lass Bea fád egykedvűséggel adja a lustán érzéki, unatkozó kékharisnyát, Íriszt, Szabó Vera rámenős Kármenje, Polgár Péter ábrándosan vágyakozó álmatag csigája eleven alakok. 
Keszég igyekszik ritmusban tartani a rendre el-elfáradó játékot, az összkép mozgalmas is és kedélyes is, valamiképp mégis egysíkú marad. Garaczi drámája olvasva üdítőbbnek tűnik; a szabad szellemű, nyelvileg is rétegzett s igencsak szofisztikált gondolatvilágú színművet lényegét tekintve konzervatív módon hozzák színre a KOMA színészei. A csaknem üres játéktér domináns eleme a ferdén döntött, magasba nyúló, fehérre festett bordásfal (díszlet: Cziegler Balázs). A szereplők akrobatikus ügyességgel mozognak a ferde síkokon, küllőkön. Gergye Krisztián koreográfiája, Sinkovics Judit enyhén stilizált kortárs jelmezei harmonikusan illeszkednek a játékba.
 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek