Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

RÓZSASZÍN ZSOLNAY

Latinovits Zoltán (1931-1976) színész, építész emlékkiállítása / HAP Galéria
2011. aug. 2.
Latinovits Zoltán emblematikus alakjának vélhetően semmi kapcsolata nincs a Zsolnay gyár gyönyörűséges edényeivel. Mégis összeköti őket egy hely, ahol a hagyaték őrzése hivatásnak tekintett feladat. A HAP Galéria a színész-zseni műegyetemi éveinek építészeti munkásságát mutatja be. ZÖLDI ANNA ÍRÁSA.

Lat
Latinovits Zoltán

Nem köztudott, hogy Latinovits a Műegyetem építész karát végezte el, méghozzá jeles eredménnyel. Diplomáját 1956-ban azon a napon vette kézhez, amelyen a halálának 35. évében megrendezett tárlat megnyitotta kapuit. A július 5-én nyílt kiállítást hajdani évfolyamtársa, az azóta neves építésszé vált Virágh Csaba nyitotta meg. A falakon körben látható mindaz, amit Latinovits Zoltán építészként alkotott – ez irányú tevékenysége a diploma átvételével befejeződött, a nyári balatoni vitorlázásról már egyenesen Debrecenbe ment, színésznek. Annál inkább figyelemre méltó az a koncentráció és fegyelem, amely a kiállított rajzokból, tervekből árad. Az építész szakma teljes embert igényel, az egyetem sem könnyed játék. Valószínűleg így volt ez az ötvenes években is. Annak részéről, aki feltehetően már az egyetemi évek alatt más pálya iránt érzett elhivatottságot, különösképpen komoly eltökéltséget igényelt a kötelező feladatok példamutató elkészítése.

A gyerekkori fotók, rajzok között az építészhallgató míves vonalakkal rajzolt épületszerkezettani jegyzetei, vizsgamunkái, város-tervei, diplomaterve kaptak helyet, kiegészülve az egyetemi évek írásos dokumentumaival, és a későbbi pálya során kivételként alkotott díszletterv vázlatával. A tervek egy részét és a későbbi skicceket a család részéről Szigethy Gábor bocsátotta rendelkezésre, más részük a Műegyetem irattárából való. Akkoriban ugyanis még dívott az a hasznos gyakorlat, hogy a legkiválóbb hallgatói munkákról fotódokumentációt készítettek. Az egyetemi jegyzetek sorsa is azt bizonyítja: Latinovits építészhallgatóként is ugyanolyan kérlelhetetlenül igényes volt, mint későbbi pályája során. Az érzékeny vonalakkal telerótt lapok ugyanis egy hallgatótárstól kerültek elő, aki annak idején vizsgára készülve kölcsönkérte őket, mint ebben a műfajban a legjobban használható műremekeket.

L
Latinovits Zoltán diplomaterve: Étterem vendéglő a Látóhegyen (Forrás: HAP Galéria) 

A színházi vonatkozású rajzok Molnár Péter építész hagyatékából származnak, aki a művésznek jó barátja, és Veszprémben rendezett darabjainak díszlettervezője volt. A sokszor egészen apró rajzokat, képeket bravúros munkával dolgozta át kiállítható, élvezhető formátumba a galéria fiatal grafikus munkatársa.

A látogató óhatatlanul a későbbiekben ismertté, majd szimbolikussá vált személyiség nyomait keresi a rajzokon, ám csak részben talál igazolást talán sztereotip előfeltevéseire. A stílus, a kompozíció összefogott, céltudatos gondolkodásra vall, egzaltált zsenialitásnak nincs nyoma, építész szemmel nézve pedig feltűnik a mérnöki gondolkodás rendezettsége, a korszak stílusa által megszabott kereteken belül kibontakozó kreativitás. Ámbár a kiállítás egyik érdekessége, a középülettervezési tanszék vezetője, Weichinger Károly által jegyzett tervbírálat némi modorosságot is az alkotó szemére vet. A diplomatervhez készített akvarell – vendéglő a Látóhegyre – határozottan építész-művész kezére vall. A később keletkezett szabadkézi vázlatok, díszlettervek már hevesebb indulatokat sűrítenek.

Rózsa
Rózsaszín Zsolnay-edények Winkler Barnabás gyűjteményéből

A kiállítás az építész-barátnak, Molnár Péternek is emléket állít díszletterveinek, levelezésüknek, valamint egy általa festett, szintén díszletként szereplő, szuggesztív ikonnak a bemutatásával. A tervek, rajzok azt bizonyítják, Latinovits Zoltán építészhallgatóként is pontosan tudta, mit akar. Ahogy a falon olvasható, tőle származó idézetben azt vallja: a rendezés az építészettel analóg tevékenység, térbeli játék.

A HAP Galériának ez a hetvenedik kiállítása. Az anyagi nehézségek ellenére a kiállítások „kurátora”, a galéria vezetője, Winkler Barnabás Ybl-díjas építész, továbbra is folytatja a kilencedik éve megkezdett missziós tevékenységet: a kultúra nyomainak felkutatását, őrzését, bemutatását. Ahogyan személyes szenvedélytől vezérelve gyűjti a Zsolnay gyár rózsaszín kerámiáit, úgy gyűjti a szellemi hagyaték darabjait is, melyek így válnak egy közös kulturális örökség részévé. Az értékek egyre inkább virtuális világában, ahol minden mindennel összefügg, és az elemek közti kapcsolatok fontosabbá válnak a hálózat elemeinél, paradox módon felértékelődik az ember, mint az információk, emlékek, álmok, vágyak legkomplexebb, utánozhatatlan hálózata – akár építész, akár színész, akár terhes sorsú hordozója a mindenség üzenetének.

 

A kiállítás 2011. szeptember 12-ig tekinthető meg.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek