Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

SÖTÉTKAMRA

Ducsai Péter: Fényhalak / Panel Contemporary
2011. júl. 14.
A sötétben fénnyel játszani nagyszerű mulatság, kérdés, hogy a diavetítések misztikumánál tovább is eljut-e a kísérletező művész. Ducsai Péter fényinstallációi ezzel próbálkoznak, amikor a három kívánságok aranyhalai mellett értelmezési hiányjeleket is a vászonra rajzolnak. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA.

A Panel Contemporary a Faur Zsófi – Ráday Galériához tartozó, afféle kísérleti pincehelyiség. Na, nem kell sötétben bujkáló, művészeti ellenforradalmároktól tartani, csupán arról van szó, hogy ami nem fér a galériába, az lekerül az alsó szintre, ebbe a kicsi, sötét, rusztikus termecskébe. Száműzetésről persze szó sincs. A Panel Contemporary inkább profiltágító szerepet tölt be, hiszen teret ad olyan műfajoknak is, amelyek hagyományosan nem kerülhetnének be a galéria napban fürdő, decens falai közé. Egyrészt tehát szellemi, másrészt technikai oka van a Panel Contemporary szükségességének, ugyanis bizonyos tünékeny alkotások egész egyszerűen nem látszanak világosban. A fenti, klasszikus, festményeket, szobrokat, fotókat felvonultató terek mellett ez a video- és fényinstallációk terme, ahol a sötétben az is feldereng, amit a fény egyébként eltakar.

D
Ducsai Péter: NREM IV., 70x100cm, papírlyukasztás, 2010

A hely korábban Révész László László videóinak adott otthont, most pedig Ducsai Péter Fényhalak című fényinstallációja világítja be a natúr téglafalakat. Ducsai képeinek varázsa a meglepő technikából adódik. A fiatal grafikus fekete kartonpapírokba tűvel lyukasztotta képeit, amelyek hátulról megvilágítva rajzolják ki az alakokat. A különös módszernek köszönhetően a képek hol sejtelmesen derengenek, hol élesen, csillogóan rajzolódnak ki, attól függően, hogy szemből, vagy oldalról nézzük őket, éles szögből tekintve pedig egyáltalán nem is látszanak. A képek elé kell tehát sétálnunk, hogy megjelenjenek, felragyogjanak, majd újra eltűnjenek a figurák, saját látószögünkkel változtatva a jelenet sejtelmes vagy tündöklő hangulatát.

Az izgalmas technika felcsigázza az érdeklődést, bármi is kerüljön a vászonra, de azért nem árt, ha ez a fénypointillizmus nemcsak feldobja, hanem érdemben gazdagítja is a képeket. Fonák módon Ducsai ebben az esetben mintha nem a témához keresett volna technikát, hanem épp ellenkezőleg, a kifejezés módjához, a médiumhoz társított volna témát. A Kívánság című sorozatban a művész halakat álmodott a kilyuggatott felületre, amelyeket emberi (gyermek?) kéz tart. A halak részletesen kidolgozott, fénylő pikkelyeitől élesen elüt a kéz egyszerű, fekete sziluettje, ami elhatárolja a kép két szereplőjének világát. A tündöklő jószág ugyanis nem más, mint a mesebeli aranyhal, amelytől hármat lehet kívánni. A túlvilági, mitikus lény fénye kiemeli a transzcendens származást, míg az egyszeri szegénylegény-kéz marad evilági, fekete sziluett. Mindeközben megidéződnek a horgászok dicsőségfalát ékesítő sporthorgász-jelenetek is, s ez minduntalan visszarántja a szemlélődőt a mesevilágból a valóságba.

An
Majoros Áron: Androméda II, 175x40x30cm, acél (A képek forrása: Faur Zsófi – Ráday Galéria)

A csillogó haltestekben elgyönyörködhetünk, túl mélyre azonban nem jutunk, a téma ebben az esetben megmarad médiumhordozóként, mint a lyukasztós technika afféle demonstrációja. Jóval összetettebb a kiállítás negyedik, alvó szemet ábrázoló darabja, amely az NREM című sorozat része. A kép egy alvó ember szemét rajzolja ki, a halaktól eltérően nem csillogón, inkább lágyan, sejtelmesen. A sötét tónusú kép előtt meg kell állni pupillát mereszteni, hogy egyre élesebben derengjenek fel a lezárt szemhéj redői és a szempillák. A legélesebben a szemgolyó domborulata rajzolódik ki, fénypontként emelve ki a tekintet elrejtett helyét. Az eltakart szem belsővé változtatja a látást, a hátsó megvilágítás pedig mintha a szemhéj belső felére vetített álom-mozi kiszűrődő fénye lenne. Az NREM egyszerre enged bepillantást az álomba, és rejti el az alvó ember gondolatait, megmutatja, de el is leplezi az álom titokzatos helyszínét. Az álmot nem láthatjuk, hiszen a vásznat, amelyen a képek futnak, hátulról látjuk. A fekete, kilyukasztott felület így egyszerre láthatóvá teszi az álmot, és a csukott szemhéjjal el is leplezi azt. A technika és a téma harmonikusan ölelkezik össze, egymást erősítő, egyenrangú párként.

Ugyan szellemileg nem tartozik szorosan össze, de Ducsai képei rímelnek a galéria felsőbb szintjein kiállított alkotásokra. Ezek a fény-képek a hiányból, a papír felületén elhelyezett lyukak által tűnnek elő, ahogyan Majoros Áron Androméda figurája is a forma feloldódásában válik láthatóvá. A női alak összehegesztett acélkorongokból rajzolódik ki, amelyek azonban csak félig formázzák meg a testet, így a többi domborulatot a szemlélő tekintete rajzolja meg. Blahó Borbála Kezdő nyelvlecke című intarzia-sorozata grammatikailag helyes, ám az értelmet nélkülöző predikatív szerkezeteket sorjáz. A széknek három lába van, A padló kék, A szobában két fotel van ‒ állítják a címek, a képeken látható helyzeteket ismételve. Ami megragadja a figyelmet, az ismét egy hiányjel, amely a szituációk és a hozzájuk kapcsolódó mondatok megkonstruáltságából, az „életszag” hiányából fakad.

A Panel Contemporary feladata a Faur Zsófi ‒ Ráday Galéria profiljának bővítése, a kísérletezés. Ez azonban nem zárja ki annak a lehetőségét, hogy a fenti termek „klasszikus” műfajai a pince vizuális vagy audio-vizuális projektjeivel együttműködjenek, ahogyan ezúttal is történt. A két tér egymást erősítve rajzolta meg azokat a hiányjeleket, ahonnan már csak a befogadó írhatja tovább az alkotásokat.

A kiállítás 2011. július 31-ig tekinthető meg.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek