Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

KÖZLEKEDÉSKULTÚRA

Múzeumok Nyári Éjszakája 2011 – Budapest
2011. jún. 28.
A Múzeumok Éjszakáján utazni kell. Legjobb hát, ha ezt is kulturáltan tesszük, sőt magát az utazást változtatjuk kultúrakcióvá. A múzeumi programok a földalatti vonalán is gyökeret vertek, hogy onnan rántsák magukhoz a metróból kikászálódó utazóközönséget. FÜRTH ESZTER BESZÁMOLÓJA.

A PR
A PR-Evolution akciója a Deák téren

Több éves tapasztalatunkból leszűrhetjük: a Múzeumok Éjszakája mindenkinek mást jelent. Rengeteg intézmény látogatható az esti és késő esti órákban, így ahány ember, annyiféle élménykombináció rajzolódik ki. Egyvalami azonban valószínűleg közös az éjszakai kalandok során, ez pedig az utazgatás. Igaz, idén egyszerűbb lett a helyzet, hiszen a vidéki Múzeumok Éjszakáját június 18-án, míg a budapestit egy héttel később rendezték meg, így legalább országúti kalandokba nem kellett bocsátkozni. Budapest azonban még így is elég nagy, a múzeumok meg össze-vissza vannak benne, a legjobb hát, ha igyekszünk összekötni a kellemest a hasznossal, és a fárasztó szaladgálás közben is élvezzük az éjszaka programjait.

A tömegközlekedést persze nehéz élvezni, a Múzeumok Éjszakáján pedig még nehezebb. A tömeg óriási, a metróban izzadt embermassza préselődik össze, az éjszaka is közlekedő múzeumbuszok megállóját megtalálni idén is embert próbáló feladat. Ezt enyhítendő, a földalatti megállóiban Földalattizz! címmel már több éve rendeznek programokat ezen az estén, és az akció évről évre bővül. Idén a Vörösmarty tértől a Hősök teréig minden megállóban, mindkét oldalon programok zajlottak, így amit a metró „kiköpött”, azt a kultúra azonnal beszippanthatta. Már ha volt hozzá ereje, mert erős vákuum kell ahhoz, hogy a szorult helyzetből egy csapásra jókedvet varázsoljon.

A Földalattizz! programsor kétség kívül a Múzeumok Éjszakájának legnagyobb kiterjedésű attrakciója, és mivel a város egyik legfontosabb kulturális tengelyén fekszik, talán a leglátogatottabbak egyike is. A program célja, hogy ne csak a múzeumok, hanem az egész városközpont átadja magát a pezsgésnek, és szentivánéji kavalkáddá változtassa a köztereket. Néhány megállóban bekövetkezett a varázslat, persze ehhez jó időben kellett jó helyen lenni. Máskülönben maradt a tömeg, meg a közlekedés.

K
Köpködni tilos! – a nosztalgia villamoson

A Deák tér, mint az egyik gócpont, a sikeresek közé tartozott, köszönhetően a Merlin Színház föld alá látogató produkcióinak. A Hólyagcirkusz előadása után a PR-Evolution Dance Company tagjai rántották be igen hatékonyan a közlekedőket a kulturális pezsgésbe. A táncosok a peron embertömegébe hatoltak, és az emberek szemébe nézve, kézenfogva húzták őket az ünnepi éjszakába. A másik oldalon a Ráday Könyvesház kevesebb sikerrel mozgósította az aluljáró embereit. A versfelolvasás nem tartozik az interakcióra késztető műfajok közé, a metróban magányos hősként szavalni pedig csöppet sem hálás feladat.

A Deák tér a föld alattin túl további két szinten kínált közlekedési élményt. A felszínen nosztalgia villamosok álltak, amelyek minden reményünk ellenére egy helyben maradtak, viszont lehetett rajtuk csengetni, meg derülni a „köpködni tilos” feliraton. Az aluljáró Földalatti Vasúti Múzeumában a szerelvények mellett talált tárgyak kiállítása szórakoztatta az utasokat. A felhalmozott elvesztett tárgyak meglepő történetek hírnökei. Akad itt bögre, számítógép és babakocsi is, ami elveszett kávékra, winchesterekre és gyerekekre enged asszociálni. Emellett egy egész halom bot, járókeret, gyógyszer, sőt még egy vakvezető bot is bizonyítja a tömegközlekedés gyógyító erejét.

A Bajcsy Zsilinszky útnál a Tűzraktér programjai néztek szembe a Kultur Bridge produkcióival. Ez utóbbi három napos kultúrkavalkád lesz, ami július 1-jétől veszi birtokba az Andrássy út, a Király utca és az Október 6. utca egyes részeit. Az egy hét múlva induló program ízelítőjeként például Grecsó Zoltán táncosai változtatták színpaddá a peront, nem kevés munkát adva a komoly arccal ténykedő peronőröknek.

Éjjel
Éjjel az omnibusz tetején a Városligetben (A szerző fotói)

A helyspecifikus installációk és attrakciók mellett több megállóban egyszerű kirakodós bemutatkozók szerepeltek, amelyek kevésbé sikeresen tartóztatták fel a földalatti forgatagát. A FabLab közösségi műhelyben készült portékák szépek és színesek, de nem rántanak ki a metróhuzatból. A Ludwig Múzeum Moholy-Nagy vetítése mozgó plakát maradt, és a Mai Manó Ház közeljövőben nyíló Budapest Pozitív kiállításának kontemplatív fotói sem vonzották a tömeget. E két kiállításrészlet témáját és látószögét tekintve szervesen olvadt bele a nagyvárosi miliőbe, ami igaz, hogy harmonikus, de épp a helyzettől megkívánt meghökkentő funkciót nem töltötte be.

A közlekedéstől el- és felcsigázva érkezhetett hát meg a látogató a Múzeumok Éjszakájának szívét jelentő Hősök terére, ahol már csak egy órát kellett sorban állni ahhoz, hogy bejuthasson a Szépművészetibe. Ha viszont jól belejöttünk az utazásba, akkor a lendület egész a Városligetig repíthetett, ahol azonnal csónakba vagy omnibuszra pattanhattunk. Éjjel az omnibusz tetején kétség kívül csudajó, a legjobb azonban megérkezni a nyüzsgő Vajdahunyadvárhoz. A várban, a Szerelem Termében felhörpintett bájital után pedig már mehetett is tovább a falánk kultúrhabzsoló, már ha még bírta szusszal. A kulturált közlekedésen nem múlt.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek