Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

SZÁZ CSÓK ÉS MÁS SEMMI

Sarah Mlynowski: Buli és bájital
2011. máj. 24.
Végy pár tiniboszorkányt, néhány csábos varázslófiút, keverd őket össze nem túl bonyolult dramaturgiával, fűszerezd pár bűbáj-klapanciával és némi humorral: kész is a Manhattani Mágia könyvsiker-sorozat receptje. A rajongótábor már mozifilmért kiált. SZILÁGYI ZSUZSA KRITIKÁJA.
Veszélyes vállalkozásnak tűnik hét kötetnyi Harry Potter után varázslós sztorit írni. Lehet itt még újat mondani? Sarah Mlynowski nagy lektűrírói rutinnal vágott bele kedvence boszorkánylányainak történetébe, olyannyira, hogy Rachel és Miri boszorkánnyá érésének fordulatai mára négy kötetet megtöltenek. Ezúttal nem a gótikus regények hagyományába oltott horror-thriller élmény a meghatározó, inkább a füzetes romantikus regények felindulásai és kiszámítható fordulatai köszönnek vissza. 

buli

A kellő pontokon allúziók sora felel a J. K. Rowling által teremtett varázslótanonc mesehagyományára, no meg a vásárlásmániás-szereleméhes nőket ábrázoló tucatmozik kliséire is – összekacsintva az olvasóval. A szerző biztos kézzel bánik a lektűr hozzávalóival, és nagy rutinnal építi fel történetét, bár a sorozat Melltartó és seprűnyélcímet viselő első kötete dramaturgiailag sikerültebbnek mondható, mint a kissé vontatottan induló Buli és bájital.  Az első csaknem száz oldalon a sztorit minduntalan megakasztja a visszautalások sora: rajongótábor ide vagy oda, a sorozatműfaj megköveteli a korábban történtek felidézésének teljes spektrumát, nehogy bárki, aki nem olvasta az előző három részt, úgy érezze, kimaradt valamiből. 
A manhattani középosztály tinilányainak sztorija azzal kezdődött, hogy Rachel húgáról, Miriről egy szép napon kiderült, örökölte anyjuk boszorkányos képességeit. A lányokat a válás óta boszorkányságát titkoló anyjuk neveli, apjuk pedig épp készül feleségül venni egy (természetesen gyűlölnivaló) másik nőt. Az alapszituáció a kamaszodó lányok érzelmi viharaival kombinálva számos mulatságos helyzetet eredményez, amit csak tetéznek a kezdő varázsló Miri és a melltartómérettől a seprűbűvölésig mindenre féltékeny nővér botlásai. Egy iskolaév és egy nyári tábor (a két következő regény) viszontagságai során Rachel varázsereje is megmutatkozik, így aztán a negyedik történet a nagy bulié: a két lány egyszerre vehet részt a boszorkánnyá válás ünnepén, a szamszortán, amit a hagyomány szerint halloweenkor rendeznek, s ahol már minden brixtául, vagyis a boszorkányok nyelvén folyik. 
Csak egy a bökkenő, méghozzá az, hogy két világ határán állnak: míg a boszorkányiskolában mindenki varázsló meg boszorka, a „rendes” suliban nerázslók és neszorkák (varázstalanok) veszik körül őket! Elárulják-e a barátaiknak, s elárulja-e  Rachel a szerelmének, Rafnak, vagy a dologról mit sem sejtő édesapjának, hogy ő valójában boszorkány? Lehet-e hazugságra építeni kapcsolatokat? Mekkora bátorság kell ahhoz, hogy vállalni merjük önmagunkat? Hogyan leszünk képesek elviselni a másik ember haragját, megütközését? Szerethetik-e egymást nagyon különböző emberek? Fontos kamaszkérdéseket feszeget tehát a boszisztori, s ez méltán bilincseli le a rajongótábor tagjait, akik – mi sem természetesebb – a Facebookon kommentelik a könyv főszereplőinek döntéseit és választásait. Ahogyan a könyv szereplői is a Boszibookon tartják a kapcsolatot a távoli boszihaverokkal.
A buli mellett a földrajzi távolságokat varázslatosan áthidaló bájital is főszerephez jut, hogy a manhattani otthon, a  Long Island-i apás hétvégék mellett az arizonai szamszorta-tanfolyam,  a connecticuti sízés és a hawaii hullámlovaglás, sőt Párizs és Erdély is regényhelyszínné léphessen elő. Érzékletes leírásokra nem veszteget sok energiát a szerző: rábíz minket a turisztikai reklámokból szerzett élményeinkre, és kizárólag olyan emblematikus színterekre röpít el (a szó szoros értelmében), mint például az Eiffel-torony. Persze az európai tiniknek nem feltétlenül triviálisak az amerikai utalások, de sebaj, tengert, sípályát elképzelni nem lehetetlen, a konkrét helyszín pedig nem számít. Ahogyan a jellemek sem: a két kislány érzelmei, vívódásaik-civódásaik inkább csak a poénok alapanyagául szolgálnak, a jellemrajz, a személyiség kamaszkori alakulása csak áttételesen jelenik meg. A felszín, ahol mozgunk, mégis határozottan hiteles, jól megválasztott jelenetek, vérbeli kamaszreplikák töltik meg a lapokat. Alighanem ez a hiteles, és gyakran nevetésre ingerlő tininyelv és a XXI. századi kamaszok szokásait naprakészen karikírozó történetmesélés teszi oly népszerűvé a könyvet, Kada Júlia lendületes fordításának köszönhetően pedig a kamaszdumák magyarul is élvezetesek.
A siker kelléke a love story is: az első szerelem (mindjárt két kiadásban) és az első nagy csábítás. Csak hát elhihető-e, hogy a mindent elsöprő nagy érzelem viharában egy kamaszlány százharmincháromig akkurátusan számlálja a csókokat?! Rachel szíve választottjáról, Rafról körülbelül annyit tudunk, hogy igen dögös, főleg a barna ingében, és tökéletesen csókra áll a szája – pedig nem is varázsló!  Nagyjából ebben a csókkirályi minőségében is veszünk tőle búcsút az utolsó oldalon. Ettől aztán a szerelmi vihar, melyet a varázsló Adam támaszt Rachel lelkében, nem vet kellően nagy hullámokat. Mélységek és magasságok helyett így aztán csak sekélyesség és némi unalom lesz az olvasó végső útitársa.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek