 A Loffice egyik helyisége |
Ha egy városban van két Portfolio előnevű, egymástól mégis független művészeti rendezvény, azok vagy frigyre lépnek egymással, vagy az örök káosz kárhozata vár rájuk. A Portfolio Points és a Portfolio Review rendezői szerencsére voltak olyan rugalmasak, na meg olyan jó barátok, hogy boldog házasságot kössenek. A két Portfolio békés szimbiózisának titka nem kizárólag a névrokonság, hanem a hasonló célok és az innovatív, kreatív szemléletmód. A fiatal művészeket felvonultató rendezvénysorozatok olyan urbánus terekbe és falakra lopják be és fel az alkotásokat, ahol nem feltétlenül megszokott jelenség a kortárs esztétika.
A Portfolio Points 2008 óta idén áprilisban már hatodik alkalommal indítja útjára kiállításdömpingjét. Hatvan fővárosi és több mint tíz pécsi színhelye közt sok helyen, mint pl. a galériaként is funkcionáló kultkocsmák, kávézók vagy concept store-ok esetében nem szokatlan az időnként meghökkentő képek jelenléte. Ugyanakkor számos olyan teret is bevonnak a rendezvénysorozatba, ahol kortárs fiatal művész még nem járt, így igyekezvén újabb területeket gyarmatosítani a friss és pezsgő látásmódú alkotók számára. Idén például még a négy fal közül is kitörnek, és a Király és Kazinczy utca sarkán tátongó gigászi tűzfalat is meghódítják a művészet számára.
A Portfolio Review a Loffice vezetői, Klemetz Kata és Klemetz Anna által szervezett pályázat. A hozzá kapcsolódó eredményhirdetés és tárlatnyitás a Portfolio Points nyitó eseményeként vett részt a kultúrdömpingben. A zsűritagok (Winkler Nóra, Aknai Katalin, Fenyvesi Áron és Nemes Attila) 58 művész közel 1500 alkotásából mazsoláztak, majd kiválasztották azt a kilenc művészt, akiknek képei a Loffice falain láthatók. A továbbiakban ők kilencen vehetnek részt a szintén a „Loffice-nővérek” szervezte BAH, vagyis Bring the Art Home (Vidd haza a művészetet) kiállítássorozaton, melynek során nagyvállalati irodák művészeti terra incognitáján tűzhetik ki a kortárs képzőművészet zászlaját.
 Dömölky Dániel: Egy hangverseny képei 6/1 |
A fiatal művészek támogatása és a kulturális értékközvetítés egyértelmű rokoni szálakat mutat a Portfolio nevű rendezvények közt. A Portfolio Review ugyanakkor nemcsak erősíti, hanem ki is egészíti Points nevű testvért. Ez a kis plusz a bázist jelentő Loffice coworking térben keresendő. (Bármennyire is szerettük volna, magyar elnevezést sehogy sem sikerült kicsikarni az illetékesekből, úgyhogy egyelőre marad a bosszantóan anglomán megnevezés, amelyhez legközelebb talán a közösségi munkatér kifejezés áll.) A zölddé fejlesztett loft-házban irodahelyiségek bérelhetőek, ám ezt a kiábrándítóan hétköznapi tevékenységet a Klemetz-nővérek megfejelték némi művészeti mecenatúrával. A Loffice kiállítótér is egyben, a dolgozók így kortárs művészeti környezetben, több irányból inspiráló közegben üthetik fel reggelente laptopjaikat, ami lássuk be, irigylésre méltó munkamiliő. A BAH keretében a Loffice azon túl, hogy igyekszik más vállalatok irodáiba is becsempészni a művészetet, a piacot is tágítja a fizetőképes, ám művészetre álmában sem gondoló szféra felé.
A Loffice-ban látható mostani válogatás céljait tekintve nem a galériáknak, a gyűjtőknek, illetve a szakmának szánt műveket sorakoztat fel, hanem egy annál szabadabb, nem hivatásos ítész közönséget is megnyerő alkotásegyüttest. Ennek a nem-szakértői szemléletnek ugyan ellentmondani látszik a szakmai zsűri, de a cél mégiscsak valami köztes megoldás lenne. Ami a képeket böngészve hihető is. Dömölky Dániel klasszikus épületfotói Lucien Hervé szigorú ritmusú kompozícióit idézik. Hasonlóan tiszta Réthey-Prikkel Tamás kiállított képe, ahol a konstruktivista formahálót csak egy finoman a térbe helyezett emberi alak töri meg. A fotográfia klasszikusai előtti tisztelgés a maga retinasimogató harmóniájával – biztos siker a nagyközönség előtt.
Navratil Judit a kortárs keleti cukiságot idézte meg, képei a világszerte ismert (és méregdrágán megvásárolható) Takashi Murakami savanyúcukor-színekben pompázó munkáira hajaznak. Az élénk színű amőbák és babarózsaszín applikációk gyermekien bizarr látásmódról árulkodnak, és trendérzékeny miliő után kiáltanak. A magassá érett popularitás Szurcsik Erika képein is érezhető. A zsűri street art kategóriában emelte a nyertesek közé Szurcsikot, akinek csuklyás, láthatatlan arcú, posztindusztriális Anonimus figurái mellett feliratok idézik az utca kreatív közegét. Felsmann István, az „objekt” kategória nyertese, szintén kulturális metszéspontok mentén építkezett lego-elemekre illesztett füzet- és újságlapjaival.
 Szurcsik Erika: Who told you that everything is gonna be all right ( A képek forrása: LOFFICE) |
Az idei győztesek munkáit izgalmas összevetni a tavalyi BAH kiállítóinak első emeleti tárlatával. A Loffice munkaterében csendben lavírozva Gyarmati Zsolt 3D-be táguló pixelszörnyeit, Szunyogh Viktória édesen melankolikus Emlékeim triptichonját, vagy a nyertes Murányi Kristóf steril teret átszelő buszait nézegethetjük. Közben kopognak a klaviatúrák, csörögnek a mobilok, él a munkaközeg, ami valahogy a képeket is élővé teszi. Ez maga a gyakorlatban alkalmazott képzőművészet: nem a szakértés tárgya, hanem az életteret dekoráló és gondolatokat inspiráló közeg. A Loffice példát mutat nemcsak mecenatúrából, hanem művészethasználatból is, amelybe a BAH-ban résztvevő vállalatok is belekóstolhatnak.
Csak hab a tortán, hogy a Loffice második emeletén Horváth Judit önálló tárlata látható, amely a borospalackok és kóstolási segédeszközök által uralt térhez alkalmazkodva, robosztus fröccsös poharak és talpas kelyhek színes bódulatával csalogat iddogálásra. Bornyelven szólva: a képek behízelgő tanninjai nem olyan karakteresek, mint az alsóbb szintek munkái, de a jóivású térben így is öröm jelen lenni.
A Portfolio Review válogatása 2011. május 3-ig látogatható a Loffice-ban, a Portfolio Points kiállításai pedig városszerte néhány héten keresztül.