A dolog nem csak azért pikáns, mert a Trafó jelenleg még a főváros tulajdonában van, nem is csak azért, mert a kormányzat megint szakmai egyeztetés és pályáztatás nélkül megmondja a tutit, hiszen ő, mármint a hatalom – mint tudjuk – mindig mindenhez ért, és semmit nem kell szakmailag megindokolnia. Ezt már megszoktuk, sajnos, szinte hidegen hagy. Pikánssá igazából a Te személyedtől válik a történet.

Feltételezném a legjobbakat, hogy a bejelentés Téged is váratlanul ért, sem hivatalosan, sem informálisan nem tudtál a kormányzat ez irányú szándékáról, nem folyt egyeztetés közöttetek stb. Csakhogy egy ilyen, mondhatni, ország-világ színe előtt tett igen határozott kijelentés kapcsán nehéz elhinni, hogy épp azok ne tudjanak róla, akik majdan a döntés kedvezményezettjei lesznek.

Ebben a helyzetben tehát számomra sem a politika, sem Markó Iván személye és szerepe nem érdekes. Egyedül a Tiéd. Tőlük ugyanis nem vártam mást: a jelenlegi kultúrpolitika, ha tehetné, teljesen bedarálná a kortárs kultúrát, Markó Iván pedig Markó Iván, aki még mindig abban a hiszemben él, hogy ő a messiás – a szakmában és országhatárainkon kívül sehol sem jegyzett Fesztivál Balett élén. Erről nem is akarok több szót ejteni.

Én inkább azt firtatnám, hogy ha Te tudtál a dologról, nem érzed-e problémásnak a helyzetet, hogy társulatoddal úgy jutsz színházépülethez, hogy tettestárs leszel egy olyan felbecsülhetetlen szellemi értéket képviselő, nemzetközileg is elismert kortárs művészeti centrum lerombolásában, amely egyedüli az országban. Mert azt senki ne gondolja, hogy ahová két repetoártársulat beköltözik, ott hely marad a befogadásra. Ilyen a világon nincs.

Nem értem a dolgot. Mellőzve vagy? Nem hinném. Nincs hol fellépnetek? De van: játszotok a Katonában, a Nemzeti Táncszínházban, a Fesztivál Színházban, a Centrálban – és játszottatok nem egyszer a Trafóban is. Igaz, nincs állandó játszóhelyetek (de még hány és hány társulatnak nincs) – viszont az, hogy legyen, megér-e annyit, hogy közben visszavonhatatlanul és nyilvánvalóan segítesz lerombolni azt a hidat, amely az európai kortárs kultúrával egyedülálló módon összekötött bennünket. Nem értelek és szomorú vagyok.

Hol van a hajdani Természetes Vészek Kollektíva lázadó Bozsik Yvette-je? Hova tűnt belőled a forradalmár, a kortárs művészet iránt elkötelezett alkotó? Ha pedig benned van, miért asszisztálsz mindehhez? Ha jóban vagy a mostani kultúrpolitikusokkal (nem bűn, de nem is erény), miért nem kérsz a Trafó helyett inkább mást? Miért nem mondod azt, hogy bármit, csak a Trafót ne? Hol van az a Bozsik Yvette, akit megismertünk és megszerettünk, aki a tehetségével, műveivel és nem felelőtlennek tűnő helyezkedésével hívta fel magára a figyelmet?

Egyébként meg: vajon nem kellemetlen számodra, hogy Markó Ivánéval együtt említik a nevedet, aki úgy világhírű koreográfus (lásd Szőcs Géza felszólalását), ahogy én világhírű zsurnaliszta, és amit ő képvisel, az köszönő viszonyban sincs azzal, amit Te a kortárs művészetről gondolsz? Persze, Markó csináljon azt, amit akar, szíve joga, de Te kész vagy összebútorozni a nyolcvanas évekkel? Nem értelek, és megint csak nem értelek.

Téged tényleg nem zavar, vagy nem akarod, hogy zavarjon, ami kulturális fronton körülöttünk zajlik? Nem érzed úgy, hogy e súlyosan torz kultúrpolitika saját maga legitimálására használ fel Téged?