Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

A CSIRKE NAGY LEVEGŐT VESZ…

Fritzinger’s Comic Jam – Fritz Zoltán és Lanczinger Mátyás kiállítása / kArton Galéria
2011. márc. 14.
…sóhajt egyet, és komoly arckifejezéssel meghúzza a kart. Ez egy szolidabb, ám terjengős verbális idézet a kArton Galériában megrendezett képregény-kiállításáról, ahol egyébként képregények is vannak. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.

Ez ugyanis alkotói és nem műfaji tárlat: a két művész, Fritz Zoltán és Lanczinger Mátyás bemutatja, mivel foglalkozik: képregénnyel, karikatúrával, grafikai tervezéssel és animációval. Bár a cikk címe Fritz Zoltán egyik forgatókönyv-lapjáról való, abszurditását és átsúlypontozott humorát érvényesnek érzem a kiállítás teljes anyagára, illetve a – másképpen ugyan, de – mindkettőjük tevékenységét meghatározó ironikus alkotói szemléletre. 
A képregény mint olyan, persze nem feltétlenül abszurd, elég csak az irodalmi adaptációkra – és itt elsősorban a nagy elődökre, Zórád Ernőre és Korcsmáros Pálra – gondolni, de úgy tűnik, ennek legújabb kori változatai szakítanak a kegyeletteljes történetkövetéssel, s a copy helyett egy szubkulturálisan értelmezendő, cinikusabb, azaz illúzió- és romantikamentes, nota bene korszerűsített változattal állnak elő. Ezek közül néhány príma példány szerepel a tárlaton is, Lanczingertől például a Mátyás király és az okos lány kődelfinnel (!) megfejelt története, amellyel mellesleg 2008-ban, a Mátyás a király című pályázaton el is vitte az első díjat. Fritztől ott van Az égig érő paszuly meséje – két változata is a falakra került -, melynek heppiendje kedélyes horrorba torkollik.  
Fritz Zoltán: Paszuly
Fritz Zoltán alkotása
A kiállítás közös, mert az alkotók nagyjából egy nyelvet beszélnek, s bár más dialektusban szólnak, mégis kiválóan értik egymást. Fritz Zoltán hagyományfolytatóbbnak, Lanczinger Mátyás szabályokat áthágóbbnak tűnik, de ez nem zavarja őket, stílusukat akár egybe is tudják fonni, mint a nevüket: Fritzinger. Így keletkezett a címe a kiállításuknak, amelyben a bejárattól jobb kéz felé elindulva először Fritz műveit, balról viszont Lanczingerét követhetjük középig, ahol a közös rajzok képezik a határt. 
Fritz alkotásaival talán szélesebb körben lehet találkozni – most például a Filmvilág márciusi számának Papírmozi rovatában látható tőle egy sztrip -, pedig közel hasonló eddigi pályájuk alakulása. Nagyjából egyidősek (Fritz 1979-es, Lanczinger 1981-es születésű), mindketten a MOME-n végeztek (igaz, más szakon), s úgy nagyjából 2002 óta publikálnak. A kArton Galériába egy-két oldalas műveket hoztak (egy terjedelmében „igazi”, vagyis minimum húsz oldalas képregény falon való böngészése emberpróbáló feladat lenne), amelyek galéria-körülmények között is kódolhatók. 
Úgy tűnik, Lanczinger vastag, fekete kontúros artikulációja sarkosabb és tömbösebb egyéb munkáiban is, például a Fazzine, Spidey, Spellman borítógrafikákon, amelyeken tőmondatos csattanóval fogalmaz egészen sajátos, lágy-brutál módon. Épp olyan szarkasztikusan, mint egyik kedvenc lapomon, a Látni akarom a telefonokat feliratún, amelyen egy kis fekete, mérges gnóm tanítja móresre a jónépet. További különbség kettejük között, hogy míg nála hangsúlyosabb szerepet kap az auditív megjelenítés, Fritz szövegei inkább az asszociációra építenek.
Míg Lanczinger a témát pofozza saját képére, addig Fritz, mint egy jóféle kaméleon, az aprólékos miniatűrtől a kócos firkáig szabadon változtatja stílusát. Ez a kész lapok alapján is nyilvánvaló (például a Haiku és szonett, valamint a Chicken factory látványvilágának összehasonlításakor), amit csak alátámasztanak meglepően gondos figuraterv előkészületei, az állatalakok és a megszemélyesülő tárgyak vázlatai. 
Lanczinger Mátyás: All that cats (A képek forrása: PORT.hu)
Lanczinger Mátyás: All that cats (A képek forrása: PORT.hu)
Bár a képregény (és járulékos szervei) már perfektuálta önmagát szövetség, akadémia, fesztivál, versenyek és díjak (Alfabéta-díj) által, A szomszéd ország mindig zöldebb kijelentés – amely a fogadó térben, a mintegy archívumként elhelyezett régebbi lapok egyikén olvasható -, a hazai helyzetre nyugodt lélekkel ráhúzható. Mert a műfaj (valójában műfajok: karikatúra, animáció, képregény) elfogadottsága és az itthon csak nyomokban létező kritikai visszhangja még enyhén szólva is hagy maga után kívánnivalót annak ellenére, hogy a kArton Galériában e műfajok képviselői rendre otthonra lelnek, s hogy sajátjaik mellett a filmes magazinok, továbbá például a Műút című folyóirat rendszeresen teret szentel nekik.
A képregény nem gyerekműfaj (ez csak egy a gyakori tévhitek közül), s nem is kizárólag darázsderekú ufószeműek, netán fölpáncélozott barbárok vérzuhatagos története. (Na jó, az is.) A másmilyen ezekben a napokban még éppen látogatható a kArton Galériában, továbbá Fritz és Lanczinger blogján.
A kiállítás 2011. március 21-ig tart nyitva.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek