 Részlet a 14. Lakástrend Kiállításból. Fotó: Darabos György |
A Lakástrend Kiállítás látogatói idén is boldogan csatangolhattak a megnyugtató, bézs kanapék, a csillogó krómkonyhák és a finom tapintású burkolóanyagok között. A gondosan formatervezett otthon álmának azonban lépten-nyomon művészeti akciók fújtak ébresztőt, pezsgő gondolatokkal rázva fel a pihe-puha ábrándokat. Idén két kortárstánc-bemutató is csatlakozott a kiállításhoz, amelyek mozgásba lendítették a tárgyakat, és a fantáziát is. Csütörtök este a Természetes Vészek Kollektíva előadása fonódott össze a design világával, szombaton pedig Góbi Rita társulata értelmezte újra a kiállításon bemutatott ékszereket. Tárgy, mozgás és zene segítette a kiállítás összművészeti továbbgondolását, az otthonról alkotott kép bővítését és a mindennapos környezet megkomponálásának újraértését.
A művészet, a lakás és a trend összekapcsolásának egy lehetséges módját már a Műcsarnok apszisában felállított Trón is sugalmazta. Szőke Gábor Miklós alkotása reciklált anyagokból készült, gigászi ülőalkalmatosság, amely a kiállítótér központi helyén magasodva a teljes rendezvény mottójául szolgált. A Trón cirádás részletein kedvünkre legeltethettük a szemünket. Hatalmas felületén az ötvenes évek porszívójától a sajtreszelőn, a szétesett babán és a nagyi bútorának darabjain át az ovis bicikliig minden megtalálható. Szőke Gábor Mikós mindent felhalmozott, amit otthon talált, hogy egyetlen hatalmas, hófehér trónszékként fogalmazza meg az otthon, az emlékek és a reciklált design egymásba kapaszkodó fogalmait.
 Szőke Gábor Miklós: Trón. Fotó: Dömötör Csaba |
A Trón szelleme (és kellemesen bódító szaga, köszönhetően a nagy mennyiségű fehér festéknek) belengte a kiállítást. A Lakástrend idén az öko-design új irányait is igyekezett bemutatni, amit nemcsak a szobor és a mögötte zöldellő élő faldarab, hanem a szombat délutáni meetup is képviselt. Az újrahasznosítás gondolata pedig megjelent a csütörtök esti megnyitó rendezvényen is, ahol a Természetes Vészek Kollektíva táncosai segítették világra a használati tárgyakban rejlő esztétikumot. A táncosok már több produkció kapcsán is együttműködtek Szűcs Edit tervezővel, aki ezúttal a lakberendezéssel kapcsolatba hozható felületekkel burkolta be a lányokat. A tánc során gépészeti elemek elevenedtek meg, mint a finoman hullámzó szellőzőcső-applikációk, vagy a kígyóként tekergő gégecső. A tárgyak újraértelmezésével a praktikum és funkcionalitás helyét az esztétikum vette át, megmutatva a hétköznapi objektumokban rejlő asszociációs lehetőségeket.
Az előadás során harmónia és groteszk váltotta egymást. A kecsesen kígyózó csövek helyét az áldozatait erőszakosan körbefonó, hosszú kötelék vette át. Az egyik jelenetben a nővényszerű ruhák légiesen repkedtek a táncosok körül, a következő képben már kemény kéregmíderré merevedtek a csillogó felületek. A táncetűdöt végül Szűcs Edit szárnyas nejlonruháiban zárták az előadók, légies szintézissé oldva az ellentmondásokat.
A Természetes Vészek Kollektíva előadásának fókuszában a ruhák álltak, az életre keltett anyagok, felületek és formák. Szombat este Góbi Rita társulatára várt a feladat, hogy az Ékszerképzet című előadással a kiállításon bemutatott ékszereket lendítsék mozgásba. A Lakástrend Kiállítás Made in Hungary tárlatának ékszertervezői is részt vesznek abban a több éve tartó együttműködésben, amely az ékszerek bemutatását nem vitrinek, hanem a tánc segítségével igyekszik megvalósítani. Az összművészeti akció a tervezők kezdeményezésével indult, és immár negyedik alkalommal hozta közelebb a tárgyakat a tánchoz, és persze a közönséghez.
Ahogyan egy ruha nem próbababára, úgy az ékszer sem a vitrinbe készül. Lételeme a használat, a mozgás, a viselő gesztusai és egyénisége. A GoBe Társulat koreográfiája magába olvasztotta a tervezők saját elképzeléseit az egyes darabokról és a táncosok ékszerekre adott reakcióit is, hiszen mindegyik tárgy a viselőjével való interakció során kel életre. Az előadásban hat tervező ékszerei jelentek meg, melyek mindegyike egy-egy külön történetet mesélt el. Góbi Rita egy narratívává fűzte a mozaikdarabkákat, amelyekből egy különös, álomszerű kollázs épült fel. A középpontban a csábítás állt, mint az ékszer egyik legfontosabb funkciója. Ennek köszönhetően a lányok csapata egy fiút táncolt körbe hol finoman, hol erőszakosan, de mindig fenntartva az erotika légkörét.
 Szűcs Edit jelmezében. Fotó: Imre Barnabás (A képek forrása: Sonntag Media) |
A főszerep mindvégig az ékszereké maradt, amelyek nemcsak a csábítás, hanem az identitás elemi szimbólumaiként is megjelentek az előadásban. A trón alatt a táncosok ékszert és vele személyiséget váltottak, hogy egy újabb tárgy segítségével a kapcsolatok és érzelmek újabb hálózatát keltsék életre. Imrei Boglárka madártollas gyűrűjét éppoly finoman és megkapóan lehet rebegtetni, mint egy drámai szempillát, Gera Noémi szalagos gyűrűivel pedig az érzelmi kötelékek bonyolult hálózatát lehet egyértelművé tenni. Bodor Bernadett ceruzás karkötője azt is lehetővé teszi, hogy érzelmeit papírra vesse a viselője, ahogyan azt az előadásban is láthattuk.
Az Ékszerképzet alkotóinak nem titkolt szándéka a befogadók ékszerről alkotott elképzelésének alakítása is. Ennek érdekében olyan túlzó tárgyakat is felvonultatnak, amelyeknek ékszerszerűsége nem feltétlenül nyilvánvaló a nagyközönség számára. A lányok vontatására is alkalmas, piros lével teli gumicső például nem tartozik a könnyen viselhető applikációk közé, de valószínűleg Vékony Fanny párnás ékszereit sem viselnék sokan nagy magabiztossággal. A tervezők és a táncosok műfaji határokat feszegetnek, és ezzel együtt a viselhető design fogalmát is tágítják. Az összefüggések egy új hálózatát rajzolták ki a táncelőadások, amelyek – talán az öko-design jegyében – élő indákként fonódtak össze a formatervezés különböző ágaival.
Vö. Götz Eszter: A félig üres vagy félig teli pohár rejtélye