Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

ÖN-LÁTLELETEK

Csáth Géza földesi naplórajzainak és rajzfüzetének atlasza
2011. febr. 28.
A szabadkai Városi Könyvtár kötetbe foglalta és kiadta Dr. Brenner József 1916. február 1-től július 8-ig vezetett rajzos orvosi naplóját, amely „a nagy nyilvánosság elöl elzárva a ritkaságok elszigetelt életét élte eddig”. IBOS ÉVA ÍRÁSA.
Még sosem sajnáltam ennyire, hogy a „még soha” és a „most először” kitételek valódi jelentését kioltotta a reklám, de remélhetően a szabadkai Városi Könyvtár ötszáz példányban kiadott kötetét a borítón feltüntetett Csáth Géza név önmagában is elviszi. Azt ugyan nem lehet mondani, hogy Csáth rajzai illetve rajzolási szenvedélye teljesen ismeretlen (az irodalmárok számára nyilvánvalóan nem, de a nagyközönség előtt igen), az viszont bizton állítható, hogy az egyik orvosi naplója, amely a borítón a Negyedik könyv, első lapján pedig a Páciensek könyve címet viseli, most vált közkinccsé.

csathrajzokA kötet – arányai szerint – írásokkal kísért képeskönyv, amelyben az orvosi napló oldalain kívül Csáth 1907-1909 között, azaz medikus korában használt rajzfüzetének tizenegy rajza, továbbá az eddig egyetlenként ismert, 1903-ban festett, magántulajdonban lévő olajfestményének a reprodukciója is szerepel. A szöveganyag Ninkov K. Olgának a Csáth Géza képzőművészethez való viszonyát áttekintő elemző tanulmányából, továbbá Hózsa Éva irodalomtörténeti megközelítésű és Beszédes Valéria dokumentum-történeti kiegészítéséből áll.  

Csáth Géza orvosi naplója azért érdekes, mert lapjaira nap mint nap színes fejléceket rajzolt tussal, színes krétával és ritkán festékkel, amelyekbe a dátumot és a Földesen töltött napok számát is belekomponálta. Utóbbihoz előszeretettel használt római számokat, ami gyerekkorától bevett szokása, a „1/4 VII kor elmentek” írásképű formula például már a tízéves ifj. Brenner naplójában is gyakori. 
Hogy Dr. Brennernek a Földesen töltött bő egy évből mikor és mennyire volt elege, arról maguk a sorszámok is látványosan árulkodnak. Az írótollal odavetett CXIII. például táncosan könnyed, a 130. viszont drámai (vastag ecsettel, fekete tussal kente oda), aztán különböző rózsaszín, kék, piros és fekete változatok után június 23-án az egész mezőt az adott nap elviselésének terhe tölti be: „Dr Brenner József orvos páciensei kívánságára végezze el Földesen KÉTSZÁZ azaz 200 és 34ik MUNKANAPJÁNAK dolgát.” Aláírások: Csáth Géza főtanácsos, Józan Ész kormányzó, Dr Brenner vezérigazgató. 
Az egyszerű vonalas füzet lapjait Csáth függőlegesen megvonalazta, mezőkre osztotta, s a rubrikákba bejegyezte a kezelésre vonatkozó orvosi megjegyzéseit (a betegek nevét a szerkesztők kitakarták). Rajzai mindig fejlécszerűek, de nem kötelezően a lap tetején találhatók, hanem olykor a lap közepén. (Ha lezárult egy nap, folytatólagosan alatta indult a következő.) 
A rajzok többfélék, többnyire komplett képek, főképp jelenetek. Sok a táj, gyakran nagy, vörös éggel, ugyancsak bőven találunk színpadszerű kompozíciót, kevesebb egészalakos rajzot Olgáról, a feleségéről, portrékat másokról, s elszórva címerformákat és ornamentális sávokat. Az ábrák önmagukban is élvezhetők, de csak írásos naplója vetületében érthetők (ebben nagy segítséget nyújt Ninkov K. Olga alapos dolgozata), mivel valamennyi a vele történt orvosi, lelki és privát események reflexiójaként született.
Csáth Géza
Csáth Géza
Az április 27-i oldalon például egy hevenyészetten odavetett alkar ütőeréből zuhatagként ömlő vérfolyam látható, ugyanis ezen a csütörtökön hosszú órákon át műtött (sikertelenül) egy vérzékeny beteget. A rákövetkező „a pihenés napja, a tegnapi izgalmas és küzdelmes nap után”, s a hálószoba képét a párnák közül kikandikáló pipából sűrűn szálló kékes füst uralja. (Ekkor már hat éve morfinista.)
Az unokatestvér Kosztolányi által hármas művésznek nevezett Csáth („érdekes gyerek is ez az én Jóska öcsém… most bámulatra méltó festő akar lenni”) képzőművészeti irányultságáról sokat elárul az 1897 – 1911 között vezetett naplója, amely szerint először Munkácsyért lelkesedik, majd a „naiv szecesszionista” Nagy Sándorért és a szimbolista Puvis de Chavannes-ért, 1904-től pedig – egy, a szegedi Kultúrpalotában rendezett kiállítás hatására – Rippl-Rónaiért. Összeismerkedik Gulácsy Lajossal, de végül nem vele, hanem az Ópium-álmok című grafikai mappa alkotójával, Sassy Attilával kerül barátságba.
Főleg színes, ködös tájain érzékelhető Rippl-Rónai Nabis-korszakbéli hatása, jó néhány rajzán a szecesszió szeszélyesen kanyargó vonalkultúráját követi, máskor igazi, indulatos expresszionista, a május 16-i és 17-i oldalakat pedig kivételképp Lesznai Anna modorában ékíti. De ezek sem csupán díszek, mint ahogy a többi sem. A jobb és rosszabb napok, a kulturális és az Isten-élmények, a magánemberi és a hivatásbeli problémák mind tükröződnek a képekben. Az egyes lapokhoz Hózsa Éva válogatott értelmező idézeteket, de nem a naplókra, hanem Csáth novelláira támaszkodva, érdekes koordinátákat teremtve a korábbi írások és az 1916-ban keletkezett rajzok között.
Földesi élete konfliktusos, mennie kell, új állást keres, hogy emelt fővel távozhasson. „Mikor beültem Bundással és O(lgá)val a fiákerbe keresztet vetettem és hangos hálával köszönetet mondtam az Úrnak jóságáért.” A Páciensek könyvét 1916. július 8-án a CCIL napon rózsaszín mezőben hat, hosszú száron hajladozó lila mákgubó zárja.
 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek