Az Új Magyar Zenei Fórum zeneszerzőversenye - döntő és gálahangverseny
2011.02.17.

Másodízben zajlott le a Művészetek Palotája és a Budapest Music Center rendezésében az Új Magyar Zenei Fórum elnevezésű zeneszerzőverseny, amelyen 40 év alatti, magukat „magyarnak valló” zeneszerzők indulhattak. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.

Horváth Balázs
Horváth Balázs
A versenyt, amelyet támogatott a Hungarofest Klassz Zenei Irodája és az MR3 Bartók Rádió, kamaraegyüttes és nagyzenekari kategóriában hirdették meg, s a döntőbe jutott kompozíciókat az UMZE Kamaraegyüttes és a Concerto Budapest szólaltatta meg Rácz Zoltán, illetve Keller András vezényletével. A beküldött összesen 14 érvényes pályaműből kategóriánként külön zsűri válogatott, majd a döntőbe jutott négy-négy darabot az úgynevezett főzsűri (Jeney Zoltán, Dr. Batta András, Keller András, Rácz Zoltán, Soproni József) rangsorolta a döntő-gálakoncertet követően, amelyre február 8-án került sor a MűPa hangversenytermében. Sajátos, de valószínűleg bölcs megoldás, hogy a két karmester is helyet kapott a zsűriben; végül is nem az előadói teljesítményt kellett értékelni, és a művek egyik felének értékeiről minden bizonnyal valóban Keller és Rácz tudta a legtöbbet. Rokonszenves volt továbbá, hogy a zsűri minden fontoskodás nélkül, nemes egyszerűséggel mindkét kategóriában kiadott egy-egy első, második illetve harmadik díjat; igaz, ehhez olyan versenyanyagra is szükség volt, amelynek birtokában ezt nyugodt szívvel meg lehetett tenni.

Én egyébként úgy emlékszem vissza, mintha a két évvel ezelőtti Fórumon emlékezetesebb és egyénibb arcélű darabok szerepeltek volna a döntőben, és valahogy jobban vibrált volna a levegő. Ez persze messzemenően szubjektív vélemény, és egyáltalán nem jelenti azt, hogy úgy tűnt volna, baj van a szolid szakmai színvonallal. Ezt mutatják a különdíjak is, amelyekből minden döntős kompozíciónak jutott, s az EMB sem látszott megbánni, hogy mind a nyolc mű megjelentetését magára vállalta.

A koncert első félidejében a döntőbe jutott négy, kamaraegyüttesre írt darab szólalt meg. Horváth Balázs (Tek)tonikus című művét parttalan formálás, lassú, „tektonikus” mozgások, ugyanakkor az idő múlásával megjelenő zenei elemek változatossága és jelentékeny kontrasztjai jellemzik. Dargay Marcell darabja, a Circ(u)s szinte kamarazenekar-méretű, 18 tagú együttesre íródott, amelyben talán Liszt szellemét jeleníti meg a fontos szerepet játszó preparált zongora; a nagy gesztusok és szélsőségek sajátos, karakteres zenei nyelv segítségével idéződnek fel benne. Sándor László kamaraművének címe Egy virág – Liszt Ferenc születésnapi csokrában volt; a darab a különböző virágok által hordozott szimbólumokat és kulturális utalásokat igyekezett zenei eszközökkel számba venni, talán kevésbé eredeti és időnként keresettnek ható eszközökkel. Tornyai Péter QuatreQuatuors (a műsorközlő által nem ismert, helyes francia kiejtése kb.: katrkvatüor, nem katrkatúr, mongyiő!) című művében négy különböző hangszerösszeállítású kvartett (plusz egy magányos ütőhangszeres) játszik négy egybekomponált tételt; e mű lényegesen absztraktabbnak, talán szárazabbnak hatott a többinél, és sokkal többnek tetszett benne a tisztán konstruktív elem; ezzel együtt mégis ez a mű bizonyult számomra a legüdébbnek, legizgalmasabbnak.

Varga Judit
Varga Judit
A zenekari kompozíciók közül Horváth Balázs darabja, a Fausték az elvarázsolt kastélyban volt az első. Kedves volt a manipulált videón alapuló prózai „online prológus”, amelyet három zenei tétel, Mefisztó, Gretchen, illetve Faust egy-egy „eltorzított” portréja követ: invenciózus, tartalmas, részben játékos zene mindegyik. Nagy sikert aratott Varga Judit Képzelt zongoraversenye, amelynek zongoraszólama a szerző által felvett improvizációkból digitalis eszközökkel irreálisan sokszólamúvá és lejátszhatatlanná manipulált, a díszletként használt zongora mellől hangszórókból játszott zene, amelyet élő zenekar kísér. Zarándy Ákos Nightmare Symphony című műve szimfóniaszerű elrendezésű négy tételből álló programzene, olyan tételcímekkel, mint Skizofrénia vagy Abortusz; vállaltan nyomasztó élményeket jelenít meg, nem egyszer filmszerű, máskor meg szinte tüntetően közhelyes eszközökkel. Végül Solti Árpád Aktok című szimfonikus költeménye – egy nem különösebben meggyőző Liszt-utalással – három híres aktfestményt kommentál, tulajdonképpen sok kommerciális eszközzel, de abszolút imponáló hangszerelési tudással, számos szellemes ötlettel, és a legjobb értelemben véve szórakoztatóan.

Hadd zárjam a hevenyészett beszámolót a verseny eredményének összefoglalásával. A nem hivatalos pontverseny győztese Horváth Balázs lett, hiszen mindkét bejutott kompozíciójával „érmet” szerzett: a Fausték az elvarázsolt kastélyban futott be első helyen a zenekari kategóriában, s övé lett a kamara kategória második díja is. Itt a QuatreQuatuors, Tornyai Péter darabja diadalmaskodott, míg a harmadik helyet Dargay Marcell szerezte meg. A zenekari kategória második, illetve harmadik helyezettje pedig Varga Judit, illetve Solti Árpád lett. (A helyezetteknek járó pénzdíjakat A Szellemi Tulajdon Nemzeti Hivatala biztosította.) A számos különdíj közül az EMB mindenkire vonatkozó, értékes felajánlásán kívül a Fidelio által felajánlott, egymillió Forint értékű médiafelületet (Zarándy Ákos), a Filharmónia zenekari mű-rendelését (Horváth Balázs) és a Zeneakadémia által legeredményesebben szereplő hallgatójának, Tornyai Péternek felajánlott szerzői estet indokolt kiemelni.

Vö. Csengery Kristóf: A jövő zenéi  

Szerző: Malina János
Helyszín:  Bartók Béla Nemzeti Hangversenyterem,  Időpont:  2011. február 8.,  Megjegyzés:  az NKA által nem támogatott