Á la cARTe - Philipp György Társulata: Avatar Dido & Aeneas / Deák Diák Iskola
2011.02.09.

A fapados 3D valószínűleg az, amit az Avatar Dido & Aeneas című előadáson láthattunk: zenés film pereg, amelynek szereplői olykor kilépnek a vászon elé. KOLOZSI LÁSZLÓ ÍRÁSA.

Az Á la cARTe, azaz Philipp György énekes társulata karaoke-opera-filmként mutatta be Henry Purcell Dido & Aeneas című operáját. Avatar Dido & Aeneas - hirdette a szóróanyag: színház gyerekekre, énekesekre és tornateremre. Mint mindebből kitetszik, nem hagyományos operaelőadásra számíthattak a megjelentek. S valóban, Philipp Györgyék Didója sokrétegű, összetett produkció: részben film, részben élő előadás, rapbetétekkel. Ha akarom, ironikus ellenállási kísérlet az általános iskolák felső tagozatosai ellen indított 3D-filmes offenzíva ellen, ha akarom, beavató színház, amellyel nem is annyira a nézők, mint inkább a szereplők avatódnak be a (z Avatarral vegyített) Dido operát játszva és hallgatva az operák világába. A recenzenst azonban nem is maga az előadás indította meg, hanem a gyerekek, az együtt munkálkodó szereplők lelkesedése. Így aztán azt a nem apró hibát sem rója fel az alkotóknak, hogy csak késve fedte fel magát számára az előadás koncepciója, vagyis nem vette észre, hogy a szólisták elöl ülnek, s élőben énekelnek a zenei alapra, amely mind a hangfelvétel, mind a feldolgozás szempontjából remekre sikeredett. (Erre a koncepcióra egyébként rá lehetett volna erősíteni vágóképekkel, vagy legalább azzal, hogy a szereplők bevonulnak a darab elején.)

Az előadás plakátja
Az előadás plakátja
Az Erkel Színház szomszédságában elhelyezkedő Deák Diák Iskola harmadik emeleti tornatermének végében, hatalmas fekete tábla előtt vetítővászon feszült ki, mellette nagyméretű monitor. A nyitányt megelőzően csintalan fiatal lány szavalta el a 3D-filmek előtti szokásos figyelmeztető szöveget: aki hajlamos az ájulásra, a sor szélére üljön... A nyitány alatt aztán megjelentek a vásznon Karthágó lakói: a N'Avik. Philipp György – vagy ha nem ő, a darab átformálója – észlelte, hogy Dido és Aeneas története nyomokban emlékeztet James Cameron Avatarjának történetére (kritikánk a filmről itt olvasható - a szerk). Cameron a mítoszkutató Joseph Campbell műveinek rajongójaként jól tudja, hogy a mítoszok történeteinek sémáit – ha a sikert kísérti meg - érdemes a film-történetekhez felhasználni, így az Avatar-mítosz nem véletlenül hasonlít az egyik legfontosabb ős-amerikai mítoszra, Pocahontaséra. Pocahontas „hősének útját” követve a néző elháríthatja – legalábbis Campbell és ebből következően Cameron meggyőződése szerint - a másság elfogadása elé gördülő akadályokat. Az Avatar és a Dido protagonistája is egy messziről jött idegen. Ez az idegen nyeri meg a szorgos és jóravaló őslakókból álló közösség vezetőjének szívét. Azonban szerelmük kiteljesedése ellen hatnak az isteni erők; frigyüket a magasabb és erősebb hatalmak nem akarják.

Az Avatarban Jake Sully, a deréktől lefelé lebénult tengerészgyalogos vetődik el a Pandora nevű bolygóra, a kék színű, magas homlokú N'Avik közé. Belebújván genetikailag rászabott avatárjának bőrébe, – egy pénzéhes konszern megbízásából – rá akarja bírni a bennszülötteket ásványi anyagokban gazdag földjük átadására. Ám beleszeret az Omticaya klán hercegnőjébe, Neytiribe, és átáll a jó oldalra. A történetre könnyen ráhúzható Purcell és szövegírója, Nahum Tate története. Igaz, a befejezés merőben más. Az opera végkifejletének szomorúsága Dido búcsúja miatt válik szinte elviselhetetlenné: az áriában Dido az egy hangon kitartott Remember Me-vel fejezi ki az erejét meghaladó fájdalmat.

A szereplők:
A szereplők: Dezső Sára, Murányi Márta, Veress Borcsi, Mikecz Kornél, Bubnó Márk, Molnár Anna, Nagy Ida, elöl: Philipp György. Fotó: Borovi Dániel (Forrás: Á la cARTe)
Philipp György rendezésében a zenekari részek és a kórusrészletek felvételről mentek, az áriákat Dido és társai a vászon előtt ülve énekelték el, olyan tisztán, hogy meggyőződésem volt, felvételről hallom őket. A kisebb szerepeket az iskola kékre mázolt, élethű N'Avivá öltöztetett és festett diákjai alakították. A filmet a tornateremben vették fel, tehát amit a vásznon látunk, azt látjuk magunk körül is: bordásfalakat, ugrózsámolyokat, súlyzókat. A tornaterem közepén forog a Neytirit alakító diáklány, miközben az Oh, Belinda kezdetű áriát Didónk, Dezső Sára a vászon előtt énekli. Az áriákat feldobja olykor az éles dobszó: az üstdobok latin ritmusokra zengedeznek. James Horner Avatar filmzenéje olykor elvegyül Purcellével, a két zene összejátszása azonban korántsem disszonáns.

A gyerekek láthatóan élvezték a film forgatását, az arcuk ragyog a közös jeleneteknél, fegyelmezetten, egymásra figyelve ropják a táncokat. Didót és szerelmesét (vagyis Neytirit és szerelmesét) boszorkányok ármánya választja szét (míg a filmen Gergely Zsóka alakította, hangját Murányi Márta adta élőben): a boszorkányokkal együtt érkeznek – a vászon előtti színpadra – a krampuszfiókáknak tetsző farmeros, fehér pólós alakok. Egy katonanadrágos férfi (Bubnó Márk) lép ki elénk, és vad, trágárságoktól sem ment rap-betétet ad elő, melynek szövege a vásznon követhető. A történésekbe zavart hozó három alak többször is előbukkan a folyosó homályából. Nagy zajjal, törtetve, hangoskodva vonulnak, ők Merkúr szolgálói. Aeneasunk (Mikecz Kornél) tolókocsin közlekedik, hisz háborús sérült, küldetését egy padon fekve teljesíti be, mint az Avatar főhőse: az álom állapotában a mellkasára tett mikrofonba énekli szerelmének történetét Didóval, az őslakosok királynőjével, tisztán és érzelemdúsan.

A produkcióban közreműködők – a helyi, Bubnó Tamás vezette énekiskola jelesei – olyan elementárisan elevenné tették az áriákat, hogy eleinte recenzens arra gyanakodott, a kórus is ott lapul a vászon mögött. A felvételen egyébként a magyar régi zenés iskola legifjabb és tüntetően tehetséges tagja (a Vashegyi György trónjára törő), Szokos Augusztin játsza a continuo szólamot, együttese, a Lux Aeterna és a Budapest Bach Consort pontos és erőteljes kíséretével.

A film és az előadás legintenzívebb és legpörgőbb része kétségtelenül a boszorkányok jelenete volt. Különös - de mivel az egész játék a nagy költségvetésű populáris filmek elleni hadjáratként is felfogható -, megragadó ötlet, hogy az egyik kis boszorkányt (alakítója alig lehetett tíz éves) Marilyn Monroe-nak öltöztették, fehér ruhája alá a szélgép fújta a szoknyaemelintő szeleket. A darab szereplői a vetítést legalább annyira élvezték, mint a közös játékot. Ha valami ronthatta az élményt, akkor az csak az, hogy örömük olykor túl hangosan bontakozott ki, és elnyomta a tragikus szerelmi történet zenéjét.

Vö. Hegyi Ede: Szívből szerethető 
Czinege Ádám: Crossover a tornateremben 

Cím:  Avatar Dido & Aeneas ,  Zeneszerző:  Henry Purcell,  Rendező:  Philipp György,  Operatőr:  Poppé Béla,  Vágó:  Venéczi Zoltán,  Fény:  Ferenczi László,  Hang:  Tóth Bence,  Zenei felvételek:  Annus Péter,  Smink:  Károlyi Balázs,  Énekesek - szereplők:  Dezső Sára - Tóth Kitti,  Mikecz Kornél - Szilvay Máté,  Murányi Márta - Gergely Zsóka,  Bubnó Márk,  Molnár Anna,  Nagy Ida - Fórika Eszter,  Közreműködők:  Lux Aeterna - Budapest Bach Consort (műv. vez.: Szokos Augustin),  Budapesti Énekes Iskola (műv. vez.: Mezei János és Bubnó Tamás),  Megjegyzés:  az NKA által nem támogatott