Túl a Maszat-hegyen/ Pesti Színház
2010.12.14.

Tovább röpül a hajó: Varró Dániel és Presser Gábor mesemusicalje, a Túl a Maszat-hegyen budapesti bábszínházi, kolozsvári, tatabányai és kaposvári bemutatók után némi, egyszerre folttisztító és foltosító átdolgozás után a Pesti Színházban folytatja sikerszériáját. PAPP TÍMEA KRITIKÁJA.

Nyugodtan kijelenthetjük, hogy bábokkal, felnőtt és növendék színészekkel egyaránt működött, működik a Túl a Maszat-hegyen, mert a Budapest Bábszínházban, az Ódry Színpadon és a kaposvári színi egyetemisták révén otthonukban és a Merlin Színházban jelenleg is látható az „ősváltozat”. Úgyhogy tulajdonképpen nem is nagyon értjük, miért volt szükség a dramaturgiai módosításokra, amelyek „elkövetője” a szerző Varró Dániel mellett Teslár Ákos, akihez egyébként a 2003-as verses meseregény szerzői ajánlása és köszönetnyilvánítása is szól. (S ebből kiderül, a sztori miatta nem lett léha.) 

Molnár Áron és Kovács Patrícia
Molnár Áron és Kovács Patrícia
E beavatkozás – rosszmájúak szerint mai világunk exkluzivitásra törekvése az ok – a gyerekeket kísérő nézők javára szolgál. Természetesen nem felejtődik el az alaptörténet, Maszat Janka megmentése és Muhi Andris egyéb hőstettei, de az új, a meseregényből már ismert, ám a musicalben eddig kevesebb súllyal vagy egyáltalán nem szereplő karakterek, valamint a meseszálra rárakódó, tulajdonképpen egzisztencialista kérdések – mint például az, hogy a zápor és zivatar miért említődik együtt az időjárás-jelentésekben –, továbbá az ebben rejlő abszurd humor kiaknázása a felnőtt énemet jobban leköti. (Az pedig, hogy a „maszatos a dolgok összképe” meg az „áruló ma minden” színházon kívüli, hétköznapi aktualitást nyernek, csak elmebeteg világunk újabb bizonyítéka.)

Élvezetes a Badarország határát őrző, valamelyik Monty Python-jelenetből kilépett burgonya, Turgenyev (Csőre Gábor), különösen az „élet egyre badarabb” és az „itt csak az jut át, aki nagyon hülye” kijelentések fényében, ezért kár, hogy átvált a Katonadolog című Markos–Nádas-örökbecsű stíljére. Nagyszerűen tartja viszont – szövegben és játékban is – a távolságot a náthás és ismeretlen költő (Józan László), épp úgy, mint akit a származás kötelez a hűvösségre és az angol humorra. A 11. sorból nem tudtam eldönteni, hogy inkább Tolsztoj, Major Tamás vagy Tomanek Nándor – utóbbi a Fizikusokból – ihlette-e az alkotókat és Gyuriska Jánost a Büdös Pizsamázó alakjához, mindenesetre az abszurdjátszást igen magas szinten mutatja be Szösz néneként Halász Judittal közös jelenetükben. (Gyuriskát nem érheti elmarasztalás a büdös kémálcát szmokingra cserélő Fölöltözött Ödönként sem.) 

Kovács Patrícia
Kovács Patrícia
Erőteljesebb kontúrokat kapott a Paca cár is – már ha ez a kifejezést egy paca esetében használható –, s ezt Juhász István távol-keleti vámpírzombivá maszkírozott látványa is segíti. Juhászé még a Bús Piros Vödör egydalos szerepe, ebben szentimentálisan és bölcsen mélabús tud lenni. A Babaarcú Démon ezzel szemben jelentős átalakuláson ment keresztül: a félelmetességgel palástolta magány helyett a csókra vágyó Madame Pompadour-i csábkedv a fő jellemvonása, amely egész fura módon még a kilencéves Muhi Andrisra is kiterjed. Hegyi Barbarának hangban és játékkedvben egyaránt jól áll a fanyar delnő és a szigorú Szeplőtlen Szilvia, utóbbi esetében még a fehér lakkruhás Köjál-ellenőr dominaságot – némi téesztehenészeti beütéssel – is képes eleganciával viselni. (Csak azt a szövegbeli III. Richárd-allúziót és az arra utaló derékhajlást és sántító gesztust tudnám feledni! Mint ahogyan a kitartott focilabda hamleti koponyaként tartása is erőltetett.) 

Több figyelem esik ezúttal a „sörte hajú langaléta” és a „töpszli”, azaz Partvis Attila és Morzsányi Géza epizódfiguráira, ha másért nem, hát a Szombat esti láz travoltai csípőmozgásai okán. Nem vesztett jelentőségéből Makula bácsi (Borbiczki Ferenc) sem, népi(es) egyéniségéből ezúttal azonban a kulináris kísérletező kedv – narancsos, halas, majonézes tízórai szendvics – és a sírva vigadás kap extra hangsúlyt.

Jelenetkép. Fotók: Puskel Zsolt (A képek forrása: PORT.hu)
Józan László, Hegyi Barbara és Molnár Áron. Fotó: Puskel Zsolt - PORT.hu
Ebben a nagy karakterkiteljesítésben Muhi Andris és Maszat Janka a vesztesek. Előbbiből elég az „okos, jószívű gyerek, arca derűs, aki tudta mi számít és mi nem”-et hozni Molnár Áronnak, s ő mindezt szerencsére nem infantilis módon, hanem fiatalemberes bájjal és sármmal teszi, Kovács Patrícia pedig a belevaló kiscsajok rátarti fiússágával hoz színt a fehér díszletfal elé. Kár, hogy a történetben nem annyira aktív: szenvedő félként csak ennyire van szükség.

A nem túl sok meglepetést rejtő, likakkal teli, mászható és többször meg is mászott építmény mint díszlet saját színében gyakorlatilag csak a Szeplőtlen-várban szerepel, egyébként nem kifejezetten izgalmas vetített képekkel festik meg. Ebben az izgalommentes egysíkúságban egyébként hasonlítanak a Maszat-előadások díszletei. A részben új történet ezzel szemben részben új zenét kíván. A régi dalok első hallásra némileg áthangszereltnek, poposabbnak hangzanak, az újakban viszont több a felnőttek érzékszerveit felélesztő stílusparódia.

„Bámuljátok csupán a tévén / A batmant meg a pokemont, / Mi lelketekbe beleront, / És elbutultok ezek révén. De más az én mesém! Mi dorgál – / De épülésetekre szolgál” – ezt Varró írja a verses meseregényben. Pedig a felnőttek is bámulják a tévét. Úgyhogy a szerzői alkotói szándéknak, azaz annak, hogy a Túl a Maszat-hegyen új változata az egész családnak szóljon, Néder Panni diplomarendezése tökéletesen megfelel.
 
Szerző: Papp Tímea
Szerzők:  Presser Gábor, Varró Dániel, Teslár Ákos
Cím:  Túl a Maszat-hegyen
Rendező:  Néder Panni
Díszlet:  Árvai György
Jelmez:  Balog Zsófi
Koreográfus:  Lisztóczky Hajnalka
Karmester:  Szabó Mónika
Dramaturg:  Garai Judit, Marsalkó Eszter
Zene:  Presser Gábor
Szereplők:  Molnár Áron,  Kovács Patrícia,  Józan László,  Borbiczki Ferenc,  Hegyi Barbara,  Halász Judit,  Kútvölgyi Erzsébet,  Gyuriska János,  Csőre Gábor,  Juhász István,  Tarr Judit,  Tasnádi Bence,  Rétfalvi Tamás,  Noé Viktor