Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

MIT TETT VELÜNK EZ A JENŐ

Zimmer Feri 2.
2010. dec. 2.
Minden ellenkező híreszteléssel szemben, néha-néha el lehet mosolyodni Tímár Péter új filmkomédiája láttán. A Zimmer Feri 2. egyebekben számos informatív adalékkal szolgál Savoyai Jenő édesmamájának élettörténetéhez. LÁSZLÓ FERENC ÍRÁSA.

Reviczky Gábor
Reviczky Gábor

Tizenkettő hosszú esztendő telt el azóta, hogy megismerkedhettünk Fikász Ferenc, alias Zimmer Feri családjával, s az eltelt évek során az 1998-as mozidarab, ha mégannyira szűk körben is, ám kétség kívül valamiféle kultuszfilmmé patinásodott. A folytatás ilyesformán elkerülhetetlennek tetszett, bizony még annak ellenére is, hogy a kevésbé jóindulatú szemlélők számára a Zimmer Feri első része már a kezdetektől többszörösen baljós alkotásnak tűnt: Reviczky Gábor színészi pályafutását, művészi fejlődését ugyanis éppúgy fenyegetően leárnyékolta ez a groteszkben utazó félburleszk, aminthogy a képességes rendező technikai újításainak és fancsalian eredeti világlátásának kiüresedését, formalizálódását is egykönnyen lehetett e filmtől datálni.

A második rész sajnálatos módon egyik fentebb említett hanyatlástörténetet sem töri meg, mindössze a cselekmény színterét helyezi át egy óvatosan, ám csupán részleges sikerrel fényképezett kastélyépületbe, ahol a történet szerint szállodát nyit az eltelt évek alatt két kisgyermekkel gyarapodó família. Itt lép akcióba a kastélyszálló sikeréért önkéntes kísértetjárásra vállalkozó címszereplő, hogy aztán átadja a feladatot egy valódi szellemalaknak, az erősen megtépázott hírnevű, többek között méregkeveréssel is megvádolt Olympia Mancininek, a törökverő Savoyai Jenő anyjának, aki épp e falak között bolyongva keresi a megnyugvást, valamint hős fiának bocsánatát. Ámde a vásznon figyelemmel kísérhető – szó szerint: szellemi – tevékenység nagyjából ki is merítette a film alkotóinak invencióját, akik az unásig ismert képi és hangi gagek (a kép lassítása-gyorsítása, a visszafelé beszéd, stb.) mellé ezúttal is mindössze a szándékosságig suta kergetőzést, valamint a hajdanvolt Csinn-Bumm cirkusz metódusán pallérozott mimikai játékokat illesztettek.

A Fikász család a film zárójelenetében. (Forrás: port.hu)
A Fikász család a film zárójelenetében (Forrás: PORT.hu)

A szórakoztatásra csak felettébb szórványosan vállalkozó produkció általános ernyedtsége a színészi alakítások legtöbbjén is fájón megérzik. Reviczky Gábor ugyan már-már imponáló lendülettel veti bele magát a vásári színjátszás tódító-gügyögő-gurgulázó tónusába, s remekül uralt orgánuma szinte megtévesztően modulálja bohóctréfányi szólamát, ámde a színész fizikai jelenléte, arcvonásai részint a rutin despotikus uralmáról, részint a művészi meggyőződés teljes hiányáról árulkodnak. A nejét alakító Pogány Judit még ennyi meggyőző erőről, ha tetszik, önszuggeszcióról sem tesz tanúbizonyságot: a kiváló színésznő alig pislákoló takaréklángon süti ki sertepertélésre és jajgatásra korlátozódó szerepét. A legjobb színészi teljesítménynek alkalmasint a zsigeri hitelét most is sikerrel kamatoztató Szarvas József kihízott exfocistáját ítélhetjük: figurájának esett vidékiessége, vonásainak és gesztusainak szembeszökően egybevágó jellege valószerű alakká teszi ezt a falmelléki vállalkozót és hepciáskodó vőt.

A filmbéli kastélyszállóban seregnyi kísértetlátásra érkező vendég fordul meg, s ez alkalmat kínál számos ismert színész meg kellően realisztikusnak vélt amatőr felvonultatására. A zömmel azért jobb sorsra érdemes társaságból leginkább az ezoterikus párosként fölléptetett Schell Judit és Murányi Tünde kékharisnyái méltók külön is említésre. (Az utóbbi hölgyet Mirtillnek hívják a filmben, s a névadás egyebekben is Tímár Péter erősségének tetszik: Csordásné, Tibike, stb.) Savoyai Jenő asztráltestként háborgó anyját Molnár Piroska játssza, némiképp tán maga is elcsodálkozva szerepvállalásán, ám azért így is fegyelmezett alakítást nyújtva.

Végezetül egy nyomatékosan „nem reprezentatív” adat. Jelen sorok írója a filmet a bemutató napján az egyik legforgalmasabb budapesti pláza multiplexében látta, s a nagyteremben mindösszesen öt jegytulajdonos foglalt helyet. A nyitónapról lévén szó, ezt alighanem kevesellnünk illenék, ám a Savoyai Jenő várbeli szobránál záruló „közönségfilm” bő másfél órája láttán már nem is tűnt olyan megmagyarázhatatlanul alacsonynak ez a szám. 

Vö. Bujdosó Bori: Viszonylag fájdalommentes 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek