MI ÚJSÁG, XXI. SZÁZAD?

A Szkéné-sztori
2010.10.17.

A Szkéné Színház honlapján szűkszavú kommüniké: „Tájékoztatjuk Önöket, hogy 2010. július 1-vel a Szkéné Színház üzemeltetését és fenntartását a Szkéné Színház Nonprofit Közhasznú Kft. (1111 Budapest, Műegyetem rkp. 3.) végzi... MARKÓ RÓBERT RIPORTJA.

 ...Regős János korábbi művészeti vezető a BME Kulturális Csoportját vezeti, és mellette a Színház tanácsadójaként tevékenykedik a továbbiakban.”
 
„[A] Szkéné Színház az elmúlt közel négy évtizedben a magyar színházi élet egyedülálló újító-erjesztő műhelye volt, s szerepe ma is – amikor a korábbiakhoz képest jóval több stúdió- és befogadó intézmény létezik – jelentős” - írta nagyjából másfél éve Nánay István ugyanennek a portálnak a hasábjain.(1) És e kijelentését sem Németh Ádám, a fent nevezett Kft. ügyvezetője, sem Tana-Kovács Ágnes, a Szkéné művészeti programok koordinátora nem cáfolja, sem a színházat 1979 és 2010 júniusa között művészeti igazgatóként vezető Regős János. Hármójukkal mindenesetre két külön alkalommal, két külön asztalhoz kellett leülnöm.

Egy regisztráció anomáliái

A Szkénének otthont adó BME
A Szkénének otthont adó BME épülete
Kezdetben vala az Előadó-művészeti törvény. Amely előírta, hogy minden előadó-művészeti szervezet köteles a jogszabály által felállított hat kategória valamelyikében regisztrálni magát, s e regisztráció előfeltétele az akkor még Oktatási és Kulturális, mára Nemzeti Erőforrás Minisztérium (NEFMI) működési támogatási pályázatain való részvételnek. A törvény rendelkezése szerint „A VI. kategóriába kell besorolni azt a független színházat, amely legalább két éve működik, és nem felel meg az I-V. kategóriába sorolás feltételeinek”(2), és más helyen: „Az előadó-művészeti államigazgatási szerv nem sorolja be az állam által fenntartott […] előadó-művészeti szervezeteket”.  A Budapesti Műszaki és Gazdaságtudományi Egyetem (BME) által fenntartott Szkéné Színház azonban 2009-ben, a törvény hatályba lépésekor önálló jogi személyiséggel nem rendelkezett, fenntartója pedig költségvetési szerv volt, így regisztrációja – melyet profiljából adódóan a VI. kategóriában tehetett volna meg – lehetetlenné vált. „Mindenki bízott benne, hogy a regisztráció sikerül, több alkalommal is fellebbezett az Egyetem az akkori OKM-nél”, mondja Németh Ádám, ám a törvény az törvény, vagyis a Szkéné Színház – illetve annak fenntartója, a BME – nem vehetett részt a 2010. évi működési pályázaton.

A teljes képhez hozzátartozik, hogy a Szkéné működtetését a BME Diákközpont elnevezésű szervezeti egységének alegysége, a Kulturális Titkárság látta el, hivatalosan ennek – nem pedig a papíron tulajdonképpen nem is létező Szkéné Színháznak – volt a vezetője Regős János, s amikor nyilvánvalóvá vált, hogy a regisztrációs problémát orvosolni kell, ebbéli minőségében is vett részt az egyeztetéseken. Melyeken ugyancsak ott volt Németh Ádám, a Műegyetemi Ifjúsági Szolgáltató Nonprofit Közhasznú Kft. (MISZ) ügyvezetője. A BME Hallgatói Önkormányzata (HÖK) és a Műegyetemi Ifjúsági Egyesület által 1999-ben létrehozott és 100%-ban tulajdonolt MISZ korábban is szoros kapcsolatban állt a Szkénével: 2002 óta pénzügyi lebonyolítóként vett részt a színház munkájában, így magától értetődő volt, hogy ezúttal is rendelkezésre áll a megoldáskeresésben. Regős és Németh egybehangzó állítása szerint számos ötlet – közte alapítvány, egyesület létrehozása – merült fel, végül a MISZ újabb céget alapított: a Szkéné Színház Nonprofit Közhasznú Kft.-t, amelyet 2010 elején jegyeztek be, s amely a legutóbbi színházi szezon végétől, 2010. július 1-jétől üzemelteti a Szkéné Színházat. Az új Kft. létrehozására azért volt szükség – vagyis azért nem a MISZ égisze alatt működik a Szkéné –, mert „egy színház üzemeltetése olyan szerteágazó rendszer, amelyet tisztább dolog minden más tevékenységtől elkülönítve kezelni”, véli Németh Ádám, aki a MISZ ügyvezetése mellett a Szkéné Kft.-ét is ellátja. Vagyis: 2010. július 1-je óta ő a Szkéné Színház igazgatója.

De mi lesz a…?

A szervezeti átalakulás több szempontból is kardinális változásokat jelentett. Mindenekelőtt azt, hogy a BME Diákközpont szervezeti és működési szabályzatából egy szenátusi döntéssel kikerült a színházi (színházműködtetési) tevékenység, éppen ezért az egyetem a továbbiakban nem foglalkoztathatta azokat a munkatársakat, akik a Szkéné körüli feladatokat látják el. Számukra Németh Ádám felajánlotta, hogy a Szkéné Kft. alkalmazásában továbbra is számít munkájukra egy közösen újragondolt struktúra szerint. E lehetőséggel mindannyian éltek is (más kérdés, hogy alternatívaként az álláskeresés kínálkozott).

Regős János
Regős János A láthatatlan légió című előadásban. Fotó: Puskel Zsolt (Forrás: PORT.hu)
De miért nem a színházat jó harminc éve vezető Regős János lett a Szkéné Kft. ügyvezetője, vagy legalábbis a színház művészeti vezetője, miért szerepel „csupán” tanácsadói funkcióban a Szkéné honlapján, kérdezem egyik nap Németh Ádámtól, másik nap magától Regőstől. „Jánosnak nem kellett felajánlani, hogy dolgozzon a Kft.-ben, mert korábban kinyilvánította, hogy meg kívánja tartani közalkalmazotti státuszát”, kapom a választ az egyik oldalról, „Harminchárom éve vagyok közalkalmazott, talán az is érthető volna, ha nem akarnám feladni ezt a munkát. Most azonban úgy vagyok vele, ha ugyanilyen anyagi feltételek mellett hívnának, mennék. De nem hívtak”, jön a replika a másik irányból. Így a jelen pillanatban Regős a BME Kulturális Titkárságának vezetőjeként fungál, konkrét feladatait firtató kérdésemre pedig így felel: „Működik az egyetemen néhány zenei csoport, egy néptánccsoport, illetve még néhány kulturális szolgáltatás, amelyért a titkárság felel, de talán nem tartasz szerénytelennek, ha azt mondom: harminc év színházvezetői és alkotói tapasztalatával az én kapacitásomnak nem elegendő ez a feladat.”

A jelenleg a Szkéné Kft. alkalmazásában álló Tana-Kovács Ágnest, a Szkéné művészeti programjainak koordinátorát arról faggatom, vajon ő hogy éli meg a kialakult helyzetet. „A Regős név sokáig egyet jelentett a Szkéné Színházzal, János tapasztalatára a továbbiakban is számítunk” mondja, és leszögezi: „eszünk ágában sincsen megtagadni a színház múltját, hagyományait”, utalva egy, a Műhely című műegyetemi lapban megjelent talán kissé szerencsétlen artikulációjú interjúra(3), melyben Tana-Kovács a Szkéné jövőbeli terveiről beszél, Regős nevét és munkásságát azonban nem említi – amit Regős természetes módon nehezményez. Azzal együtt nem késlekedik elmondani: „Ági több mint egy évtizeden keresztül volt a közvetlen munkatársam, ha úgy tetszik, a jobbkezem, és kiválóan tudtunk együtt dolgozni, nem utolsósorban azért, mert az ízlésünk is nagyon közel áll egymáshoz. Amivé a Szkéné az elmúlt évtizedekben lett, jelentős részben az ő munkájának gyümölcse is.”

Új időknek új dalaival?

De mivé is alakult a Szkéné az elmúlt évtizedekben? „A jelenlegi szituáció természetesen összegzésre késztetett”, mondja Regős János. „Két okból érzem egyedülállónak a színház eddigi történetét: a jelentős nemzetközi színházi fesztiválok és a társulatnevelés – leginkább az Arvisura, az Utolsó Vonal valamint Pintér Béla és Társulata – miatt.”

A megújulásra ugyanakkor kétségtelenül szükség van: az öltözőkben például a kilátáson kívül – a Dunára – semmi sem utal arra, hogy civilizált környezetben volnánk, vannak előadások, ahol csupán lézengenek a nézők, nincsen megfelelő próbahely, raktár, és miközben fejleszteni kellene, több okból meg kell szorítani a nadrágszíjat. „A Szkéné a tavalyi évben közel 50 millió forintból működött, 28 millió forint működési támogatást kapott”, mondja Németh Ádám, „ennek az előteremtése, pótlása komoly terheket ró a színházra.” Másfelől viszont azzal, hogy a Szkénét a továbbiakban nem a Műegyetem, hanem az újonnan alakult Kft. működteti, a színház kikerült a BME védőburkából „a piacra”, ahogyan Tana-Kovács Ágnes fogalmaz. A rezsiköltséget, a terembért immár a Kft. kénytelen állni, éppen ezért a Szkéné – ugyancsak Tana-Kovács szavaival – „mecénás jellege megszűnt, tisztább befogadó színházi működést valósít meg”.

Miképpen érintik a plusz költségek a rendszeresen a Szkénében szereplő együtteseket, kérdezem. „Pintér Béla és Társulata és a Picaro Társulat új bemutatóra készül, zsámbéki premierét itt játssza tovább a budakeszi Kompánia, de természetesen számukra is plusz energia-, munka- és költségbefektetést jelent az új helyzet”, válaszol Tana-Kovács Ágnes. „Az eddigieknél kicsit előnytelenebb szerződéseket kellett kötnünk velük, nem tudjuk teljes egészében átvállalni a fellépti díjaikat, kevesebb részesedést tudunk ajánlani a jegybevételből”, teszi hozzá Németh. Mindazonáltal a tervek impozánsak: az infrastrukturális fejlesztések mellett a BME hallgatóinak minél szélesebb körű bevonása a cél. Ennek egyik eszköze színházi stúdió indítása, produkciós pályázat az egyetemisták számára, amely hosszú távon talán új sikertársulatot nevel ki, a másik oldal pedig a színház teleportálása a Szkéné falain kívülre, a Műegyetem különböző, nem eredendően színházi tereibe. „Húszezer ember jár ebbe az intézménybe, ez gyakorlatilag egy város”, mondja Németh Ádám, „mi pedig azt szeretnénk, ha ennek a városnak a Szkéné a központjává válna”.

A feladatok tehát komolyak. Csakúgy, mint a Szkéné Színház múltja, függetlenül Kft.-ktől, rezsimektől és jogszabályoktól.
 

(1) Nánay István: Köztes színház. Revizor, 2009.05.20., http://www.revizoronline.hu/hu/cikk/1292/regos-pal-regos-janos-szkene-szinhaz-19682008/?cat_id=1&first=195, utolsó letöltés: 2010.10.14.

(2) 2008. évi XCIX. törvény az előadó-művészeti szervezetek támogatásáról és sajátos foglalkoztatási szabályairól, https://www.eji.hu/eloadomuveszi_jogok/eloado_muveszeti_torveny/eloado_muveszeti_torveny.html, utolsó letöltés: 2010.10.14.
 
(3) Az igaz színháznak márpedig falai nincsenek!, Sneider Zita interjúja Tana-Kovács Ágnessel. Műhely, 2010.10.02., http://www.muhely.com/cikk/203, utolsó letöltés: 2010.10.15. 

Szerző: Markó Róbert

Kiemelt ajánlónk

November 23-án az Örkény Színházban a nőNyugat című előadást játsszák. Kritikánk itt olvasható.

Tovább a cikkhez
Port.hu