Friss muNKA / EDIT 2010 – VI. Nemzetközi Táncfilm Fesztivál, BŐF 2010
2010.10.11.

Idén hatodik alkalommal rendezték meg a Toldi moziban a Nemzetközi Táncfilm Fesztivált, azaz az EDIT-et. Külön válogatásban nézhették meg az érdeklődők az előző évi magyar táncfilm-termést. KŐHEGYI ILONA ÖSSZEFOGLALÓJA.

A rövid, legtöbbször 5-10 perces munkákat nézve egyre inkább elbizonytalanodtam a műfajt illetően: valóban táncfilmeket nézek? A bizonytalanságom nem abból fakadt, hogy a filmekben ne jelentek volna meg táncosok, sokkal inkább abból, hogy a tánc, a táncos legtöbbször egyszerű látványelemként funkcionált a művekben. Ezért aztán a Friss muNKA szekció darabjait én inkább a kísérleti filmek, vagy – különösen a zenei kompozícióra való építés miatt – a filmetűdök közé sorolnám. 

Zambrzycki Ádám: Min. I'm All
Zambrzycki Ádám: Min. I'm All
Szabó Réka Árnyékfilmje egyszerre nagyon okos és szellemes. A Bartók zenéjére komponált alkotás fura, folyamatosan átalakuló, táncoló foltjai olyan vizuális tünemények, amilyeneket animációs filmben számos alkalommal láthattunk már. Azonban az Árnyékfilmben a hol békává, hol spermává, hol virággá vagy éppen geometriai ábrává alakuló foltok táncosok: Dózsa Ákos és Góbi Rita. Szabó Réka a film médiumát használva sem tesz mást, mint színpadi táncelőadásaiban: varázslatos és ámulatba ejtő módon ötvözi a táncművészetet a technika tudományával.

A legharmonikusabbnak Nagy Zoltán Szomjúság című rövidfilmjét éreztem. A kör illetve a körforgás motívuma nem csupán a koreográfiában jelenik meg, hanem a történetben, sőt a kamera mozgásában is meghatározó. Ez a hármas összecsengés rétegződik tovább a táncban használt két eszköz, a tükör és a lavór víz által, s így Nagy Zoltán munkája anélkül is, hogy felfejtenénk a felsejlő „történetet”, finom, érzéki élményt kínál.

Zambrzycki Ádám Min. I’m All és Gaál Mariann Emlékezetből című munkái nagyon jó példák arra, hogy a jól megválasztott tér már önmagában mennyit képes hozzátenni a tánchoz. A Min. I’m All etűdben a fehér fényből előolvadó táncos alak és Tricky karcos, monoton zenéje futurisztikus élményt nyújt, mely ellentétben áll azzal az alkotói szándékkal, hogy összemossa a külső és belső határokat, egyfajta „egységélményt” reprodukálva a vásznon. Gaál Mariann tejszerűen ködös erdőszélt vizionált, hogy teret adjon a mitikus Embernek végigjárni újra a növekedés mozgáspályáit a tudattalan magzatléttől a kifejlett önmegvalósításig - látványos munka, mégsem tudjuk egykönnyen megítélni a művészi szándékot. 

Ladjánszki Márta: Lily
Ladjánszki Márta: Lily
Az egykori BBS filmek hol kísérletező, hol erős hangulatteremtő munkáit idézi meg Ladjánszki Márta Lily című filmetűdje. A darab nem más, mint a Varga Zsolt szaxofonjátékára készült montázs, melyben mint szekvenciaelem jelenik meg a tánc vagy a mozgás. A zene és a vágás hol ellenpontozó, hol összekapcsolódó ritmusában rejlik a Lily igazi értéke. 

Az Árnyékfilm párjaként is felfogható Berecz Dániel Előtűnés című filmje, mely szintén elsősorban látványelemként használja a táncot. Azonban míg Szabó Réka alkotásában a két táncoló folt a látványon túl mintha egy életciklust is megjelenítene, addig Berecz megmarad a kaleidoszkópszerű játéknál.

Az eddig említett filmek mind szakítanak a színpadi térrel, pontosabban felszámolják ezt a kötöttséget. Duda Éva és Juhász Kata viszont benne maradnak a biztonságos közegben, melyet filmes eszközökkel dúsítanak fel. Duda Éva Fridák című alkotását Frida Kahlo mexikói festőnő élete és képei ihlették. Az a benyomásunk, hogy a koreográfus – szakmájához híven – egy duettet állít a színpadra, és csak azért biggyeszt egy-egy montázsszekvenciát az elejére és végére, hogy a filmes elvárásoknak is megfeleljen. 

Juhász Kata a „káprázat születését”, „a tudat ébredését” próbálta táncban mozgóképre alkalmazni, de olyan triviális megoldásokkal – akváriumban forgó test, nyákos masszában vonagló alak – él (és ezeket csak tetézi a kiválasztott kamera szöge vagy a kép kompozíciója), hogy a néző már azelőtt tudja, hogy mit fog látni, mintsem az tényleg megjelenne a vásznon. Sajnos a film végi szellemes csattanó sem képes feloldani a történet és az ábrázolás banalitását.

Bármennyire finomítom: az idei válogatás csalódást okozott. Valamennyi munkán érezni a szándékot, hogy valamilyen gondolatot vagy érzést fogalmazzon meg a tánc és film határmezsgyéjén, s ez rendjén is van: csakhogy a táncos alkotók e nagyon filmesre hangszerelt kísérletekben épp saját anyagukról és kiinduló pontjukról, a táncról és a mozgásról feledkeztek meg. Vannak ötletes és szép megoldások, de hiányoltam a valódi tánc saját erejét.
Helyszín:  Toldi mozi
Időpont:  2010. október 8.
Megítélt támogatás: 400 000 Ft
Támogató: Táncművészeti Kollégium
A VI. Nemzetközi Táncfilm Fesztivál megrendezésére (2010)
További támogatás: 25 000 000 Ft
Támogató: Kiemelt Kulturális Események Ideiglenes Kollégiuma
A Budapesti Fesztiválközpontnak a 19. Budapesti Őszi Fesztivál megrendezésére (2010)
További támogatás: 600 000 Ft
Támogató: Táncművészeti Kollégium
Szabó Rékának a táncfilm elkészítésére (2009)
További támogatás: 600 000 Ft
Támogató: Táncművészeti Kollégium
Zambrzycki Ádámnak a táncfilm elkészítésére (2009)
További támogatás: 8 000 000 Ft
Támogató: Táncművészeti Kollégium
Gaál Mariannak táncfilm elkészítésére (2010)
További támogatás: 600 000 Ft
Támogató: Táncművészeti Kollégium
Duda Évának a táncfilm elkészítésére (2009)
További támogatás: 600 000 Ft
Támogató: Táncművészeti Kollégium
Juhász Katának a táncfilm elkészítésére (2009)