Amikor a múlt század hetvenes évei elején divatba jöttek a harcművészeti filmek Amerikában, a Shaw Brothers bosszúállóinak pörgő-rúgásait és Bruce Lee nyaktörő mutatványait legkivált a fekete közönség szemlélte áhítattal. A polgárjogi mozgalom nyomán mély rokonszenv ébredt az imperializmus minden vietnámi áldozata, s ezzel egész Ázsia iránt, a fekete jogvédők zsebében gyakran Mao vörös könyvecskéje lapult, az elnyomásuk ellen lázadó kung-fu harcosokkal pedig könnyedén azonosult a rasszizmus áldozata.
 Jackie Chan és Jaden Smith |
Idővel saját kung-fu sztárja is lett az afrók közösségének Jim Kelly személyében (Melinda, Fekete öves Jones), a blaxploitation hősök pedig egyre gyakrabban prezentálták a Távol-Keletről ismerős kunsztokat, ahogy az sem véletlen, hogy a Halálos játszmában Bruce Lee után a Los Angeles Lakers hórihorgas sztárja, a harlemi illetőségű Kareem Abdul-Jabbar volt a legkeményebb figura. Ám a filléres kung-fu filmek masszív fekete közönsége ahhoz is hozzájárult, hogy a harcművészeti mozi a nyolcvanas évekre a hollywoodi mainstreamben is helyet kérjen magának – míg azonban a hongkongi darabok nagyban felforgató vagy nacionalista üzenetükkel arattak tetszést a körükben, a fősodor művei jobbára harmonikus viszonyt tételeztek Amerika és a lenyugvó nap országai között.
A harcművészeti mozik amerikai piacon eladdig legnagyobb anyagi sikerét meghozó Karate kölyök a korszellemnek megfelelően konzervatív szellemű mesét tálalt, amelyben egy Kaliforniából New Jersey-be költöző, szegény sorból származó srác, Daniel (Ralph Macchio) az okiwanai házmester (a legendás Mr. Miyagi, azaz Pat Morita) segítségével sikerrel képes megmérkőzni az őt inzultáló gazdag diákokkal és a vagyoni viszonyokból fakadó korlátokkal egyaránt. Minthogy a nyolcvanasok derekán Japán gazdasági csodájától volt hangos a világ, aligha van mit csodálkozni azon, hogy az idén elkészült (és az 1994-es, női főszereplővel dolgozó Új karate kölyköt számítva a második) remake az USA immáron a legfőbb vetélytársát jelentő Kínába helyezte az eredeti cselekményt. Így egy elszármazott amerikai srác (Dre Parker, azaz Will Smith tizenkét éves fia, Jaden Smith) és egy megtört szívű kínai gondnok (az üdvösen visszafogott Jackie Chan) viszonyán keresztül beszél a film az akarat erejéről és a két világ közti barátság szükségéről. Amiképp a Sony és a Panasonic virágkorában Daniel szan az ősi Japán kultúra iránt mutat fokozott érdeklődést (kivált a Miyagi szülőfalujában játszódó második rész szól erről), addig a norvég-holland Harald Zwart vezényelte újrázásban Dre Parker Kína harcművészeti hagyományait találja delejezőnek. A főszereplő hosszabb repülőútjából következően pedig a szociális dimenzió helyett még inkább a kulturális konfliktus kerül a középpontba – amire csak rátesz egy lapáttal, hogy a címszereplő fekete bőrű és a haja nagy műgonddal befont tincsekben hullik alá.
 Jaden Smith |
Mivel Zwart munkája javarészt konokul ragaszkodik a 84-es eredeti cselekménymenetéhez, filmje az elődhöz hasonlóképp a klasszikus sportfilm avétos sémáit követő beavatási és felnőtté válási történetként működik, amelyben az edzés hosszú heteit összefoglaló zenés montázsok kiemelt helyen tudósítanak a testi és lelki fejlődés ügymenetéről (lásd a Rocky vonatkozó jelenetét, melynek direktora, John G. Avildsen jegyzi a Karate kölyök első három részét). Ám míg az eredeti esetében az érettségi felé közelítő tinédzserek estek egymásnak utcán és szőnyegen, addig Zwart egy korosztállyal fiatalabb (tizenegy-tizenkét éves) szereplőkkel mutatja be a sztorit, alkalmasint a kiskamaszoknak és a családi filmek közönségének kedvére téve.
Döntése révén kétségkívül cukibb a látvány, ám a küzdelem tétje is jócskán csekélyebb, elvégre csupán morzsányi öklök csattannak össze és falni való csemeték méregetik egymást szúrós tekintettel. A romantikus szál ekképp érdektelenné sikkad, az elragadó bájú Elizabeth Shue (Ralph Macchio szerelme az első részben) hiányát pedig nem sikerül betöltetni. Zwart ráadásul roppant komótos tempóban, majd’ két és negyed óráig, némi pátosszal felvizezve vezeti elő a fabulát, olykor túlságosan sok turisztikai érdekű képsort mutat (egy alkalommal Chan és Smith a Nagy Fal valamelyik ormán gyakorol), a karatebajnokságot pedig lassításokkal csipkézi agyon.
 Jelenetkép. A képek forrása: PORT.hu |
Hogy filmje egészében mégis működik, az a néhol megmutatkozó érzékenységen túl (Jackie Chan figurájának háttértörténete megejtően drámai) alighanem az eredeti tartós erényeinek tudható be – no meg a kommunista Kína életes, részletgazdag, s mellesleg igen faszcinált ábrázolásának. Will Smith fia végül nagy erőfeszítések árán kivívja a társadalmi megbecsülést a vörös csillagokkal megszórt kínai városban, és még tanárának is példát ad a küzdeni tudásból: ilyenformán a 2010-es Karate kölyök olyan családi mozinak tetszik, amely a kínai, a fekete és a kommunista közönségnek egyaránt szolgál megfontolni valóval.