Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

KARRIER KLIKK

La Clique / Pécs, EKF 2010
2010. aug. 19.
Varieté brutál, ami Pécsett a La Clique nemzetközi társulat előadásában látható a fEST CAFE-ban. Csak úgy röpködnek a végtagok, az alsóneműk, a flitterek, valamint a szellem és a test autonómiáját hirdető szózatok. Szolgálati közlemény: a bemutatóról egy képviselő sem távozott. SISSO ÍRÁSA.
A Brett Haylock és David Bates által 2007-ben eredetileg az edinburgh-i Fringe Fesztiválra létrehozott produkció nem véletlenül lett népszerű világjáró utazócirkusz formájában is. Egy isteni geometria szerint felépített szórakoztató műsor, amely amellett, hogy látványos és filozofikus, a norvég nyerstől az angol blődig a humor minden formájával átitatott, ráadásul szexi, de nagyon. Korhatárosnak írták persze, mert sztriptíz van benne, de az egyetlen vetkőzőszám is messze túlmutatott az erotikán. 
 
Cabaret Decadense
Cabaret Decadense
A társulatot úgy gyűjtötték össze a producerek, hogy a maguk műfajában a legjobbak közül válogattak: volt, akit Japánban egy utcai produkción láttak, volt, akit Londonban pódiumon. Nagyon eltérő a fellépők háttere is: a hatgenerációs cirkusz dinasztiából kiugrott, görkorcsolyás Elvis-imitátortól kezdve az unalmában bűvésszé lett vikingen át az etnikai feminista forradalmár dumagépig mindenféle előadóművész található a show-ban, amely ennek megfelelően odaadó figyelmet is igényel a lelkes visítozás mellett.
 
Rendre ámulatba estem a fizikai törvények durva lealázásán és a dramaturgiailag teljesen következetesen végigvitt, adrenalinfokozó esetlenségeken. A legnagyobb meglepetés mégis az volt, hogy a kopott cirkuszi állatokon, a szellemtelen kabarékon meg a lepattant topless táncosnőkön tartott magyar közönség nem akadt ki, hanem ünnepelt. Hát kérem, mégsem vagyunk mi olyan hülyék.
 
Carl-Einar Häckner
Carl-Einar Häckner
A helyszín ismerős és békebeli. A Szigetről a régi Magic Mirror kistestvére, egy német műemlék darab: kerek, tükrös kocsma-kabaré sátor, már bemenni is kellemes. A műsor egész ideje alatt lehet fogyasztani, és az egymást szoros rendben követő fellépőket minden oldalról látni az apró kerek színpadon – csalni egyikük sem tud. A műsor a Cabaret Decadanse nevű montreáli duó óriásbáb műsorával indul. Az őrületbe kergető, kitömött rongyokból és ruhadarabokból készült karakterek megelevenednek Serge Des Lauriers és Enock Turcotte koreográfiája és mozdulatai nyomán. Ők ketten a hatalmas női bábok különböző testrészeiként – így igazoltan – vannak jelen a látható térben, és a pezsdítő énekszámok mellett a bábot irányítók mozgása és egymás közötti játéka is kacagtató. 
 
Két komoly angol úr jelenik meg a színen, talpig keménykalapban. Gegjük a két férfi között lehetséges távolságtartásról szól, még akkor is, amikor kiderül, hogy akrobaták és pipástul-esernyőstül pakolgatják egymást és hajtják végre hihetetlen erő- és egyensúly mutatványaikat. A két ausztrál figura, Denis Lock és Hamish McCann egyébként szívesen mutogatja magát utcaszínházi fesztiválokon. Amikor pedig lekerül róluk a ruha és csak egy britzászlós alsógatya marad, a közönség nem győzi összeszedni magát, zavartan iszik a másik italából valamit.
 
Captain Frodo
Captain Frodo
Carl-Einar Hackner, a svéd bűvész egészen normálisnak látszott az előadás előtt, amikor egy amerikai benzinkutas mosolyával mesélt az életéről. Amikor megjelenik a színen, mint IKEA-szatyros, bamba hajléktalan, hátul a gatyájából kilógó műkézzel, rá sem ismerek. Megszállottan szedi elő a papírzacskókból a kellékeit: miközben minden rongy életre kel, zavartan magyaráz, idiótán nyerít, és úgy tesz, mintha rendre elrontaná a mutatványokat. Közben meg ellő egy papírrakétát, előhúz a sliccén keresztül egy gerendát, felszippant az orrába egy cserepes virágot. A zseniális trükkök alatt hálásan hallgatjuk a politikailag teljesen inkorrekt, ezért épp az ellenkező hatást kiváltó, felrázó erejű poénjait.
 
Captain Frodo, a norvég gumiember mutatványait nem bírtam túl hosszan nézni, mert a laza ízületek mutogatásától fizikai rosszullét fog el, bármennyire is lenyűgöző képességről van szó. Hálás vagyok, hogy a visszatérő számában már az egyensúlyozó képességeire helyezte a hangsúlyokat, de meg kell jegyeznem, hogy a konzervdobozt és a felhúrozatlan teniszütőt illetően alapvetően átformálta a világnézetemet.
 
Jess Love, a dögös dinamó lány szintén Ausztráliából érkezett. Ugróköteles és karikás produkció hagyományosaknak tűnnek, ám cseles, mert közbeiktat néhány színházi jelenetet. Komikának is simán elmenne, ahogy kiborul és a nézők poharaiból szabályosan felszívja az italokat, aztán hatalmasakat böfög. A meglepődéstől mindenkinek csak nevetni marad ereje. A kecses mazsorettből így lesz enyhén tré kocsmatöltelék. 
 
Ursula Martinez
Jess Love
A The Skating Willers néven futó görkorcsolyázó páros, Jean-Pierre Poissonet és Wanda Azzaro huszonhét éve aratja a babérokat, és nem is néznek ki sokkal többnek annál, persze csak a smink alatt. Félelmetesen gyors gravitációs kunsztjaikat nézni is nehéz, de Jean-Pierre-nek, aki Elvis-imitátornak öltözött, még ahhoz is van ereje, hogy közben beszéljen és élőben énekeljen: így teljes az illúzió, hogy ez egy könnyű műfaj. Egészen addig, míg felhívnak a nézők közül egy lányt, megpörgetik, és az hálásan mosolyogva összecsuklik a színpadon, mint aki berúgott.
 
David O'Mer. A képek forrása: Pécs 2010
David O’Mer (A képek forrása: Pécs 2010)
Kedvencem, Ursula Martinez két jelenettel is megajándékozza a nagyérdeműt. Őt már láthattuk a Trafóban, önálló stand up comedy műsoraival, és az itteni jelenetek tulajdonképpen azokból kiragadott részletek. Egyedül ő az, aki nem a cirkusz világából érkezett, hanem a londoni klubok szórakoztató szcénáján lett sztár. Elképesztő erejű a természetessége, ahogy egy kacsintással elveszi az élét a mélyre menő, társadalmi problémákat feszegető, tabudöntögető szólamainak. Vetkőzőszáma, aminek a végén a vaginájából húzza elő az előzőleg eltüntetett kendőt, egy régebbi darabja része, így lesz a varieté része a nemi egyenlőtlenségekről szóló jelenet. Másik jelenetében flamencót éneklő cigánylánynak öltözve arról mesél, hogy a gitár húrjait pengetni olyan, mint maszturbálni. Meg hogy nem is tudja, miért öltözött cigánynak, talán, mert az etnicitás divat? A húrok között még elénekel egy sajátnótát arról, hogy éljen a szexuális és etnikai sokszínűség. Mindenki éljenez, még a látens homofóbok is.
 
David O’ Mer berlini artista kádas produkciója parádés végnek bizonyul. A vizes farmerben előadott légi balettől eláll a lélegzet is. A rendre a kádból felmerülő, egykori tornász Poszeidón után sírnak a nők. Aztán a közönség közösen ünnepel a tapsrend alatt és sajnálja, hogy a vegetáló budapesti Moulin Rouge, meg úgy általában a szórakozóhelyek nem nyújtanak hasonló színvonalú műsorokat az ital mellé.
 
Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a Pécs EKF 2010 gyűjtőlapon olvashatják.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek