Thealter 2010 – Tolnai Világlexikona
2010.07.27.

A Thealteren a legritkább esetben épül az előadás hagyományos drámai alapanyagra, helyette többnyire saját szerzésű vagy az előadók ízlésére montázsolt „szövegtöredékek” jelentik a kiindulópontot, netán versek, esetleg mindez együtt. IBOS ÉVA BESZÁMOLÓJA.

Verset mondani színpadon, előadásszerűen – ennek láttuk két ellentétes példáját a fesztivál hetedik napján egy vadonatúj és egy régi társulástól. A debreceni Csokonai Színház két fiatal művésze, Kiss Gergely Máté és Nagy László Zsolt a tavalyi Deszka Fesztiválon mutatták be F.A.L. című estjüket, amelyet Farkas Arnold Levente költő verseiből és saját szövegeikből állítottak össze. Az előadás mégsem hanggal, hanem mozgással kezdődik, nem is akármilyennel. Az erőnlétet és nagyfokú koncentrációt megkívánó, bátorsággal dramatizált jelenetek két fiú barátságáról, a köztük megizmosodó bizalomról, aztán meg családi kötődésekről szólnak maszkulin érzelmességgel. A fiatal alkotók mozgáskultúrája figyelemreméltó, a Pinceszínház teljes terének kihasználása kreatívabb a szokottnál: a nézőket középre, a földre ültették, ők az első részt a terem egyik végében, a másodikat az ellentétes oldalon játszották, közben az oldalfalak melletti járásokat, de az épület minden adottságát, így a boltíveket, a gépészeti csöveket is saját céljaik szolgálatába állították. Az idézett verseket és a saját prózát (utóbbi a nagyszülők emlékére - tán ezért Unokák Színháza a nevük) belső vallomásként, hittel és hitelt keltően mondták. 

Vesztl Zsófia az Andaxínház előadásában. Fotó: Puskel Zsolt (Forrás: PORT.hu)
Jelenet az Andaxínház előadásából. Fotó: Puskel Zsolt (Forrás: PORT.hu)

Az Andaxínház kórusszínházat hozott – a retró jegyében? A textusok itt is elegyet alkottak, amelyben többek között brechti sorok is helyet kaptak. (Az est címe: Nincs mitől félni.) A hagyományos irodalmi színpados formát – négy fiatal áll egy-egy mikrofon előtt – csupán a végén „zavarta meg” egy színpadi sötét, amely alatt a zárlatot üvöltötte el az egyik fiú, igencsak kezelésre szoruló artikulációval.  A szerkesztett szövegre szerkesztett hangszínek a színiiskolák bevett, technikás (ritmikus, éneklő, effektes, satöbbi) beszédgyakorlatainak mintájára hangzottak el (egy teljes óra hosszúságában), sajnos késztetést adva a „beszélni tudni kell” és a „kiabálni még inkább” sorok előadás közbeni, emlékeztető lejegyzésére.

És mellesleg nézni is tudni kell (mármint a színésznek), még akkor is, ha nem mindenkinek megy amolyan „kés megáll a levegőben” módon, de a hatástalan és a szuggesztív között azért lennének működőképes fokozatok. Ez, vagyis a kitartott nézés ugyancsak kedvelt, virtuális interaktív-eleme a fesztiválprodukciók többségének – hol provokatívnak szánt, hol ábrázoló céllal –, de belső erővel áthatva (nekem) még nem sikerült az idén itt látnom.

Jelenet a FÉM című előadásból (Forrás: PORT.HU)
Jelenet a FÉM című előadásból (Forrás: PORT.hu)

Ügyesebben és közvetlenebbül kommunikált a közönséggel a Fészek Színház (Gárdony) Cziczó Attila FÉM című diákszínpadi előadásában. Nekik bevallottan pedagógiai, középiskolásokat megszólító céljaik vannak, ezért szól a darab a fiatal felnőttek karrier és/vagy családi dilemmájáról. A két életmodell nem sok megfejtenivalót rejtő bemutatását érdekes módon odaadó figyelemmel követte végig az alternativitás - nem ritkán - nehezen értelmezhető világán edződött közönség, újabb tanulsággal szolgálva: nincs lebilincselőbb téma a saját életünknél. Azért megjegyezzük, hogy a missziós feladat kissé hosszúra nyúlt, a szapora, élethűségre törekvő jelmezcseréket és berendezéseket pedig nem ártana távolítani a „hóttreáltól”.

A fesztivál vége felé közeledve (szombaton) bonbont kaptunk: a Bozsik Yvett Társulat Újravágva című produkciója alatt ellazulhattunk a profizmus biztonságától övezve, s átadhattuk magunkat a - Thealteren szinte illetlennek számító - felhőtlen élvezkedésnek. Randa dolog ez persze, hiszen a mű a társulat valós megszűnésére fut ki, ami miatt viszont mégis megbocsátható a hedonista nézői magatartás: mindezt (köztük az őket ért, éles hangú kritikákat) intelligens iróniával, eleganciával tálalták. (Kritikánk az előadásról itt olvasható - a szerk.)

Újravágva-jelenetkép. Fotó: Horváth Judit (Forrás: PORT.hu)
Újravágva-jelenetkép. Fotó: Horváth Judit (Forrás: PORT.hu)

Az éjszakai előadást figyelve azonban megint zavarba jöttünk, pedig Sarah Kane 4.48 pszichózis című darabjának előadása előtt nagyon el akartuk hessegetni Ivo Dimcsev interpretációjának ütős emlékét (tudniillik 2006-ban ugyanezen a fesztiválon az ő előadásában láthattuk a művet). De minden jószándékú nyitottság ellenére arra jutottunk, hogy a huszonévesek mélyrétegűnek érzett megpróbáltatásai (szerencsére) fényévekre esnek az érett, zsigeri, egyéni drámától. Pedig a Moncsicsi Tanulmányi Kör bábszínház szakos hallgatói elméletileg alaposan felkészültek, a (Forgách András féle, a SZÍNHÁZ című lap portálján megjelent) drámaelemzést szinte szó szerint követő megoldások még sem hoztak (mert önmagukban nem hozhattak) meggyőző eredményt.

Közben a nyolcadik napon napvilágot látott a kulturális tárca visszakozó, salamoni levele az elmaradt pénzekről és a majdani, meghatározatlan idejű kifizetésekről, amelyet Balog József aznap este fel is olvasott a zsinagóga udvarán. A tizediken, az utolsó előadás előtt a direktor bezárta a fesztivált, konkrét adatokat és bizonytalan jövőt sorolva – amelynek homályát Döbrei Dénes Tolnai-fűszála ihlette, alig lefordítható színpadi bolyongása sem oszlatott el.

Szerző: Ibos Éva
Esemény:  Thealter 2010 - Tolnai Világlexikona,  Helyszín:  Szeged,  Időpont:  2010. július 16 - 25.
Megítélt támogatás: 4 000 000 Ft
Támogató: Kiemelt Kulturális Események Ideiglenes Kollégiuma
A fesztivál megrendezésére (2010)