NEM FÉLÜNK A SZARVASTÓL

A szocialista graffiti egyáltalán nem oximoron, elég, ha felidézzük a panelházak és közintézmények falán egykor divatos, boldog proletárpillanatokat megörökítő vasrajzokat. A Randomroutines előásta az elfeledett műfajt, és gyermeki emlékeihez ragasztva töltötte meg új élettel. FÜRTH ESZTER ÍRÁSA.

A beton-vas amellett, hogy a vasbeton elemi összetartó ereje, olyan anyag, amely régebben minden rendes háztartásban megtalálható volt. A nagymamák kreatívan összetákolt kertjében beton-vas darabkák segítettek zárva tartani a tyúkól ajtaját, a panellakásban is jó szolgálatot tett, mint ablaktámasz, balkonvirágot támogató karó vagy szerelési segédeszköz. De még az is, aki semmilyen praktikus oldalát nem ismerte ennek a rendkívül kreatív anyagnak, legalább egyszer biztosan belerúgott mezítlábas vagy papucsos lábával a földből alattomosan kikandikáló beton-vas rudacskába, hogy aztán cifrákat mormolva ugráljon odébb féllábon.

A csavarós cukorka alakban, spirálisan tekergő vasrúd sokoldalúságát bizonyítja, hogy az építőipar és a találékony háztartások mellett művészeti alapanyagként is megjelent. A szocializmus egyes boldogabb panelházait díszítették ebből az anyagból hajlított figurák a munkás hétköznapokból kiragadott, idealizált pillanatokat megfogalmazó jelenetekként. A Randomroutines ezt a hagyományt eleveníti fel ordash című kiállításán a műfajt újrafogalmazó beton-vas alkotásával.

Részletek a kiállításból

A Randomroutines művészkollektíva szívesen kísérletezik különböző elbeszélő formákkal. Fotósorozatokkal, videomontázsokkal mesélnek el történeteket, ezúttal pedig a szocializmusba ragadt beton-vas formát igyekeznek szóra bírni. Történetről ezúttal aligha beszélhetünk, hiszen a kiállítás ismertetőjén ígért alkotásegyüttes helyett csupán egy kész munkát tekinthet meg a látogató, a jelenetek összeolvashatósága tehát nem valósulhat meg. Az ismertetőhöz képest szintén eltérés, hogy a művek nem kerültek fel a galéria külső falára, így azokat (jobban mondva azt) nem lehet bármikor megtekinteni. Kéretik tehát nem elhinni a honlapon közzétett információt, és a nyitva tartási idő figyelembe vételével ellátogatni a Stúdió Galériába.

Persze nemcsak a változások miatt érdemes a galéria belső falait felderíteni, hanem azért is, mert itt vannak kiállítva azok a grafikák és vázlatok, amelyek segítik elemekre bontani, és egy tekintettel befoghatóvá tenni az első ránézésre nehezen értelmezhető vasrajzot. A képeken furcsa, néhol ijesztő, máshol vicces alakokat láthatunk, amelyeket szorosabb kapcsolat nélkül, ám igény esetén összeolvashatóan, laza szövetté összeállva hordtak fel a papírra. Az autóbaleset lángjánál ökörsütögető csoport mellé embertestbe maró, halálfejével kart ropogtató sziklatömb kerül, melynek szomszédja egy emberre hányó borz és egy karjánál fogva fejjel lefelé fellógatott alak. A szürreális jeleneteket a kép sarkából egy pár figyeli, mintha rémképeket fantáziálnának az éjszakába. A többi grafikán és linómetszeten tovább sorakoznak a rémisztő figurák, valamint az ősi kultúrákat, sámáni szertartásokat idéző jelenetek.

A leghangsúlyosabb visszatérő motívum a fával, kővel és állattal összenőtt alak, a félig szarvas, félig ember figura. Ez a sámáni, emberben testet öltött, a természeti környezettel szoros kapcsolatban álló állat-istenség a központi figurája a falon díszelgő beton-vas alaknak is. A vázlatokon még külön-külön kidolgozott ember-fa, ember-szarvas és szarvas-isten a vasban egyetlen folyamattá olvad. Az egyik vázlat mellett olvasható kérdés -  „Elültetett emberekből mi nő ki?” - alulról fölfelé épülő kronológia szerint vezeti végig a tekintetet a központi művön. Az embriópózban fekvő ember arcából egy fa nő ki, amelynek odvából víz csorog, táplálva a humanoid gyökereket. A fát egy szarvas teste öleli körbe, egyszerre különálló, mégis az élő egészhez tartozó figuraként. A lombkorona felhőként gomolyog a törzs fölött, belőle emberi alak emelkedik ki, két tenyere egy-egy szem pupilláját érinti.

A képek forrása: FKSE

A felhőből kiemelkedő alak és a szem-motívum isteni szimbólum, a szarvas pedig a vázlatok szarvas-isten sámánban testet öltő alakjára utal. A kérdésre válaszolva tehát, ha az embert elültetjük, abból fa lesz, amely istenhez vezet. Ez hihető is, gondoljunk csak az égig érő paszulyon a transzcendensbe kapaszkodó egyszeri szegénylegényekre. Azonban még mielőtt az antropológiai megalapozást és a mitikus gyökereket keresnénk, érdemes egy pillantást vetni az ablakban sorakozó műanyag katonahadra. A figurák fejét tüskés makkgubó takarja, kezükben elszáradt növénydarabkákat tartanak, amelyek a játéktestek mellett hatalmas, titokzatos tömegpusztító fegyverként hatnak. A szarvasbőrbe bújtatott ember figurája is ott sorakozik a játékok között, a sámán alakját a gyermekkori mesék és rémtörténetek világába emelve.

A gyermeki fantázia számára a sötétben a legjámborabb játék is félelmetes árnnyá változik. A rajzok és a vasfigura ezt a képzeletvilágot kelti életre. Innen a beton-vas figura ötlete is: a műfaj az alkotók gyerekkorához, a lakótelepi bandázásokhoz és a paneldzsungelben eltöltött perzselő nyarakhoz kapcsolódik. Ezt a világot idézi a kiállítótérben elhelyezett foszló nagyi-kanapé is, amelynek háttámlájára annak rendje s módja szerint pokrócot terítettek, a kockás pléd rácsaiba pedig pálcikaemberkéket rajzoltak. Egy projektor mindeközben a szarvasbőrbe bújt ember figuráját vetíti a falra, amely némi hortyogás ritmusára rajzolódik ki, majd tűnik el egy zsírkréta-firka mögött. Az alvó emberek ritmikus szuszogására fantáziált ember-állat a gyermeki rémtörténeteknek és a mitikus mélybe vesző kollektív tudattalannak egyszerre részese.

Sajnos a sorozat többi eleme nem készült el, pedig a Randomroutines-nak még bizonyára akad mondanivalója szarvas témakörben. A kiállítótérben tízpercenként felhorkanó szarvasbőgés a csoport honlapján mélyebb kifejtést nyer: nemcsak az állatok kommunikálnak ezzel a hanggal, hanem a vadászok is hasonló effekteket produkálnak, hogy magukhoz csalogassák az állomány halálra ítélt példányait. Hogy mi lehet a küzdelem kimenetele? A vázlatok közt feltűnő, a vadászt vasvillával felnyársaló, meztelen agancsos ember figurája sejteti az eredményt.

A kiállítás 2010. szeptember 4-ig látogatható.