Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

NYELVÉBEN ÉG

Szakértők koncert / POSZT 2010
2010. jún. 10.
A POSZT zenés ajándékkosara a kaposvári színészekből, hallgatókból és budapesti kollégáikból álló kórus és a Mohácsi János színdarabok komponistáiból, zenészeiből álló rezes-húzós-ütős banda koncertje volt a Dóm előtt. Sajátosan nemzeti színű, fanyar és vidám előadás. SISSO ÍRÁSA.

A Szakértők nevű színész-, színházi zenész tömegzenekar koncertjére a programfüzetben szereplő lila szüzsét olvasva biztosan nem mentem volna el. „Nem feküdhet le senki, mert hupákolás van? Újkeletű nóták nótacsokorban? Fényesre kopott világslágerek, idő-, sav- és rendszerálló zsoltárok és népdalok? Éneke éneke? Ezt a poharat is összetörtem! Két percig nem tud lefeküdni az ember, mert hupákolás van, mint az állat? …” És így tovább, meghívó egy grammatikailag is lehetetlen káoszba. Egyetlen zagyva látomásba sűrített ajánló, amely körülbelül azt vázolja fel, hogy aki ide el mer jönni, annak majd a zűrzavaros világvége szakad a nyakába a Sétatéren a Dóm előtt.

 

Jobbra: Kovács Márton
Jobbra: Kovács Márton
Egyébként nem álltunk távol ettől az érzéstől, mert irdatlan harangzúgásra érkeztünk egy körmenet miatt, amely belefojtotta a zenészekbe a szót, akik emiatt némi csúszással csaptak a húrok közé. A „hupákolás” szó értelmére ugyan nem derült fény eleinte, de arra igen, hogy a zenekar saját gyártású hangszerei kiállítási daraboknak sem utolsók. Meg hogy nagyon szeretnek együtt alkotni a színpadon látható emberek, holott a színházi kontextusból kiragadva leginkább úgy néznek ki, mint egy otthontalan hadsereg. De hiszen ez van, kinek van már itt, akár a színházban, évek kemény melója után is otthona. Vándorzenész, vándorcigány, vándorszínész életforma-váltás bemutató.
Kovács Márton zeneszerző, mondhatni, Mohácsi társalkotója vezényelt a színpadon, és különféle buherált hegedűkkel ugrált, mint a Gogol Bordello zenekar zenebohóc vezéralakja a dobgitárral, csak ez valami első osztályú nyugat-magyarországi, melankolikus verzió. Orosz, cigány, román és magyar dallamok, cimbalom klopfolóval, cselló, klarinét és talán valahol a háttérben azért felfedezhető volt az a fránya „hupákoló” is, amint hangokat pazarol. Visszafordult az idő, és értelmet kaptak az értelmetlennek tűnő ajánló sorai is. Jó adag düh, pikáns humor és nagy akarat, ami a Mohácsi János által rendezett darabok dalbetéteiből és a budapesti Nemzeti Színház tagjai, a kaposvári Csiky Gergely Színház (volt?) társulata és a kaposvári színészhallgatók előadásából kihallatszott. A rossz minőségű hangosítás ellenére, jegyzem meg itt, mert a Sétatér nagyszínpadának az idén valahogy nem sikerült elérnie, hogy akár a konferanszokból, akár az ének szövegéből jól érthetően lehessen hallani valamit. A Kioszk magasságából egyébként egészen élvezhetők voltak az előadások.   
Fotó: Tóth László. A képek forrása: poszt.com
Fotó: Tóth László. A képek forrása: poszt.com
A Szakértők, vagy Népszámosak, sőt idén Árnyékkormányként is emlegetett „very big band” pedig elég magasra helyezte a lécet, Beethoven, James Bond, orosz harmonika sirató kocsmazene, Philip Glass, Csak egy szög, 56 06 / őrült lélek vert hadak, Sárga liliom és az idei POSZT-on versenyző Az elveszett levél című  darab meghökkentő dalai. Bodor „Teskó” Tibor, Csíkvár Gábor, Kápolnás Attila, a hupákért felelős Károly „Zozi” Zoltán, Nagy „Macska” Zoltán, Rozs Tamás, Zságer Varga Ákos (a híres Zsagar családból) és sokan mások voltak a Szakértők, akik az élethez, a játékhoz és a mulattatáshoz értenek.
A zenészeket és az éneklő színészeket felsorolni is sok volna, majd leestek a színpadról, annyian voltak. Maradjunk abban, hogy nyilván a koncertnek is köszönhető, hogy a Mohácsi-előadásokat a negyven fok, kilencven százalékos páratartalom és sok kisfröccs mellett ellustult fesztiválnép is feltétlenül meg akarta nézni, és hogy a végére olyan mulatság kerekedett a koncertből, visszatapsolással, Mohácsi bemutatását követő éljenzéssel együtt, hogy megnyugodhattunk, nincsen olyan „isten, fenséges a népek fölött”, amelynek ne tetszene, ha éppen ebbe a tükörbe nézhet bele. 
Abba kell hagynunk, mondta egyszercsak Kovács Márton, mert mennünk kell Oidipuszt játszani a Kamaraszínházba, de még eljátszunk egy orosz-zsidó számot. Hab a tortán: az orosz szövegű dalban a zenész arról panaszkodik az anyjának, hogy el kell adnia a dobját és nagyon fáj érte a szíve. Na, erre is mulattunk stílusosan, a színpad előtt még alkalmi primadonna is akadt, aki alkalmasint a nyakába lendítette a lábát bravúrosan, úgy menetelt az éjszakába befelé. Világnagy világzenei-színházi találkozó. A világvége még késik, ezek szerint.
Kapcsolódó cikkeinket és a fesztivál támogatásának adatait a POSZT 2010 gyűjtőlapon olvashatják. 

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek