Keserue Zsolt: Nagyolvasztó. 2008. Videó DVD. 53` / Zsolt Keserue: Blast Furnace. 2008. Video on DVD. 53` |
Érdekes, hogy a kiállítás épp a Félreérthetetlen mondatok címet viseli, amelyhez mintegy oximoronként társul az alcím: Az újragondolt gyűjtemény. Ha ugyanis épp az újragondolást, az újraértelmezés lehetőségét emelik ki, nem kis részt tulajdonítva az installációk közt portyázó, asszociálgató látogatónak, akkor a félreérthetetlenség az egyik legkevésbé találó jelző a kiállításra. A szó ugyanis magában foglalja az egyetlen helyes olvasat célkitűzését, ami ugyebár félreérthetetlen (ha meg félreértjük, hát jaj nekünk). A kiállítás szerencsére fittyet hány a címére, és didaktikus félreérthetetlenség helyett sokkal inkább az alcímének engedelmeskedik, és újraértelmezésre szólítja fel látogatóit. Ez viszont valóban félreérthetetlen.
A Ludwig harmadik emeleti kiállító tere a múzeum immár húsz éve bővülő gyűjteményének bemutatására szolgál. Jelen esetben Tímár Katalin kurátor nemcsak a már népszerű kedvencek, hanem a kevésbé ismert, fiatal alkotók munkáiból is válogatott, hogy létrehozza a közép-kelet európai régióra, a közeg közelmúltjára reflektáló kiállítást. Az eredmény azonban nem egy általános kordokumentum. Az egymás mellé állított művek kitűnően kommunikálnak egymással, így nemcsak a történelmi-politikai kontextusra, hanem a kultúra és a művészeti intézmények működésére, saját pozíciójukra és kánonba illeszkedésükre is rákérdeznek.
Ez az újraértelmező gesztus annál is izgalmasabb, mert a kiállított munkák többsége eleve a hagyomány (újra)értelmezésével, feldolgozásával foglalkozik. Az első terembe lépve máris a művészeti kánon olyan megkérdőjelezéseivel találkozunk, mint Tót Endre Muskétás (Távollévő Picasso) című képe. A fehér vásznon mindössze az eredeti mű címére és alkotójára történik utalás, így az üres felületre a néző vetítheti rá saját emlékeit. Veszely Beáta Az Arnolfini-házaspár közepéről című munkája a híres festmény hátteréből idézi elénk az ott megbúvó vörös párnát, a részlet kiemelésével fonákjára állítva a kanonizált értelmezést (amelyben szintén nagy szerep jut a részleteknek, például a domború tükörben feltűnő alaknak). A Kis Varsó Fogyóeszköz című, egymásra fektetett, öt- és hatágú, villogó neoncsillaga szintén a művészeti hagyományt tematizálja, mivel a furcsa forma a neoavantgárd alkotó, Major János egy rajza alapján készült, így értelmezve újra és rehabilitálva a mellőzött művészt.
IRWIN: A fekete négyzet rejtélye. C-print. (Andres Serrano) 127 x 103 cm / IRWIN: The Mystery of the Black Square. C-print. (Andres Serrano) 127 x 103 cm |
Az újraértelmezési munka nemcsak az egyes művekre és alkotókra, hanem a művészet intézményére is kiterjed. Bachman Gábor A Kortárs Művészeti Múzeum modellje című installációja egy önmagából kifordult, darabokra szabdalt, alapjaiból kiforgatott épületet ábrázol. A szerkezet funkcióját tekintve működésképtelenné cincált, viszont tépázottságában és kiállítva maga is esztétikai tárggyá válik. A művészeti intézményesség kereteire kérdez rá Sugár János Dirty Money című munkája is. A kép a Műcsarnok kiállításán megtekintendő látványosságként szerepelt, miközben a Vam Design Center falára is felkerült (meghívás nélkül), ahonnan illegális vandalizmusként távolították el a munkát.
Hasonló tematikát követnek Csákány István munkái is, amelyek az elmozdítható köztéri szobrok ábrázolásával a művészeti normák átformálhatóságát veszik górcső alá. A holnap dolgozója, bevetési ruha című installáció hatalmas bakancsot és rajta hagyott nadrágot formáz. A kompozíció egyébként a tűzoltók pillanatok alatt felkapható rohamruhájának szakszerű elrendezését mutatja, de a Talpra állítás című kép munkásszobrot mozgató figurái mellett inkább az áthelyezett, köztéri hősi emlékművekre asszociálunk. Az elmozdított szobrok egyben az elmozdított kulturális elvárásokat és azok újraértelmezésének kérdését is magukkal hozzák. A köztéri művészetek továbbgondolását gazdagítják Fehér László Arcok a körtérről címmel hajléktalanokról készült portréi is, amelyek a város láthatatlan, névtelen arcait teszik láthatóvá eltúlzott óriásméretben.
A kulturális hagyományra való rákérdezés állandóan összefonódik a politikai-közéleti kérdések előtörésével. A régió közös, szocialista múltjára való utalás a kiállítás újraértelmezéseket felvonultató közegében sokkal inkább a történelem új szempontú interpretációjára, semmint a kor dokumentációjára irányítja a figyelmet. Pincehelyi Sándor a sarló-kalapács motívumot komponálja saját arca köré, esztétikai tárgyként értelmezve az ideológiai szimbólumot. Kaszás Tamás gigantikus faliújságja a szocialista ifjúság kedvelt önkifejezési formáját használja korelemzéséhez, a kalász, a láng és a hurkapálcára tűzött piros zászló szocialista szimbólumait dolgozva fel.
Harun Farocki: Immersion. 2009. Video. 20’ (A képek forrása: Ludwig Múzeum) |
Az újraértelmezés tematikába illeszkedve néhány tárgy egészen új tartalommal töltődik meg. Így például a reciklált dizájntermékek, mint az Impex és Workshopron Egyesület ülőalkalmatosságai, amelyek régi székek elemeinek újraértelmezéséből születtek. Az újrahasznosítással gyártott tárgyak ebben a kontextusban nem a szokásos környezettudatos légkört, sokkal inkább a múlt tárgyainak, emlékeinek, kultúrájának feldolgozását, jelenbe való szerves beépítését sugalmazták.
Nemcsak új tartalmat kapott, hanem az egész kiállítás kulcsaként is értelmezhető Harun Farocki videoinstallációja. A filmen amerikai veteránok próbálják feldolgozni a háborús traumát oly módon, hogy az események virtuális modelljét figyelve újra és újra elmesélik a velük történt szörnyűségeket. Az újramesélés terápiaként működik a filmen, csakúgy, mint a többi kiállított tárgy esetében is: a közös kulturális, politikai múlt az újramondás, újraértelmezés által válik feldolgozhatóvá.
A kiállítás anyagának összeválogatása és elrendezése kitűnően sikerült, hiszen a munkák így nemcsak saját kontextusukat, hanem egymást is új fényben tüntetik fel. Az új értelmezési lehetőségek a művek találkozásából fakadnak, és túlmutatnak az egyes tárgyak felsorolásán.
A kiállítás 2011. augusztus 14-ig látogatható.