Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

FÖLDKÖZELBEN

Hot Spots. Kerámiák a dániai Bornholm szigetről / Museion No.1 Galéria, BTF 2010
2010. márc. 30.
Földrajzilag nem, kulturális hagyományait tekintve azonban hajlamosak vagyunk skandináv országnak tekinteni Dániát. Ez nagy általánosságban valószínűleg igaz, pláne, ha a skandináv stíl egyben békés harmóniát (is) jelent a tájjal, amelyben élnek. IBOS ÉVA KRITIKÁJA.

A Balti-tengerből kiemelkedő Bornholm szigete Dánia művészeti Mekkája. Kezdetben – a helyben kitermelt agyagra alapozva – csupán a fazekasság és az üvegművesség virágzott, később azonban egyre többen telepedtek meg itt az iparművészet egyéb ágainak művelői közül is. A prímet azért ma is a kerámia viszi, a hetven, itt élő alkotó között még mindig ők vannak többségben: huszonegyen. Közülük a nyolc legnevesebb küldte munkáit Budapestre, a Museion No.1 Galériába.

Charlotte Thorup alkotása
Charlotte Thorup alkotása

Előbb azonban a bornholmi hagyományok érdekeltek volna, de a dán nyelv ismerete híján nem sokkal lettem okosabb. Az biztos, hogy a XIX. század második felében Lauritz Hjorth jóvoltából működött itt egy kerámiagyár, s még az is elképzelhető, hogy folyt benne tervezőmunka, a fekete-fehér képekről azonban leginkább Hjorth urat, a munkásait és azt a tényt ismerhettem meg, hogy ipari mennyiségben állítottak elő Mária-kegyszobrokat. Mindamellett nyilvánvalóan megalapozódott a profi technológiai háttér és kinevelődött egy szakképzett nemzedék, a mesterség pedig apáról fiúra szállt.

Hogy Bornholm művészeti központtá vált, abban az agyagon kívül talán annak a bukolikus hangulatú életlehetőségnek is döntő szerepe van, amit a Budapestnél alig nagyobb területű (mintegy hatszáz négyzetkilométeren fekvő) sziget békéje és otthonossága kínál. Ugyanis a huszonkilenc apró település közül (remélem, jól számoltam) ötnél a lakók száma még a háromszázat sem éri el, s a legnagyobb is (Rønne) csupán tizennégyezer lelket számlál.

Lene Fensholt: Agy-urna
Lene Fensholt: Agy-urna

Szóval majdnem olyan bensőségesek a méretek, mint egy szellős művésztelepen, azonban mégsem beszélhetünk úgynevezett Bornholm-stílusról – amit a nyolc alkotó igen eltérő egyénisége is példáz.

Összképét tekintve kulturált kiállításról van szó, amelyben a művek nagy változatosságot mutatnak a rusztikustól a kifinomultig, a szellemestől a hagyományos komolyig. S ami még feltűnő: a témaválasztásban és a megformáltságban megjelenő finom kiegyensúlyozottság, vagyis a torzítás és a roncsolás abszolút hiánya.  

Tetszettek Lene Fensholt tornyai, de különösen morbid Agy-urnája, amely egy tartalmára váró üreges, diszkrét fekete hengerből áll, amelynek fedele formás kis zöld agyat mintáz. Vibeke Berlandnak sem kell a szomszédba menni humorérzékért: négy nagyméretű kaspója Mell-tartók címet és ábrázolatot kapott, s az intim női testrész kendőzés nélkül, különböző méretekben és elosztásban borítja az edényeket. Tőle van itt egy nagyméretű, puritán ovális tál is, amelyet párosan hajtó, élénkzöld levelekkel és magasfényű mázzal vont be.

Pernille Stougaard alkotása
Pernille Stougaard alkotása

Nem először észlelem az északiak munkái láttán, hogy mennyivel szeretetteljesebben jelenítik meg a természet beteljesülését, mint például mi, akiknek mindegyik évszakból jut bőven. Dániában a „legforróbb” nyári hónapokban sem szökik a hőmérő 20 fok fölé, télen pedig már délután négy előtt besötétedik. Talán ezzel magyarázható az a gyöngédség is, amellyel Hans Munck Andersen színes csíkokkal befuttatott táljai készültek, amelyeket ráadásul ellapított szalagokból rakott fel nagy türelemmel a művész. Ugyancsak az erőre kapó organizmus a témája Charlotte Thorupnak, aki az éppen előbújó, dán szelekkel dacoló, picinyke növényi életeket sorolta táblába (Fejlődés és Virágok). E darabok mellett nonfiguratív késztetéséről is számot ad a Lemezekkel, amelyen egyenes lapocskákból rendezett – korántsem elidegenítő – kompozíciót.

Eva Brandt alkotása. A képek forrása: Museion No.1 Galéria
Eva Brandt alkotása. A képek forrása: Museion No.1 Galéria

Eva Brandt a hagyományos és jellegzetes Sanxo formát követi nagyméretű, szűk szájú edényeivel, a felületnek minden esetben eróziós jelleget adva. Az egyiken vulkanikus kúpok sorakoznak, a másik meg őskori leletet illuzionál. Ezek már markánsabb formák és tömegek, szinte a vikingek korát idézik, de hát ez Dánia kultúrájának és történelmének (is) a szerves része. Robosztusak Gert Hiort Petersen falra szánt hajlított agyagtáblái is, Hanne Hansen viszont váratlan módon a távol-keleti tárgykultúrában talált ihlető forrást: az ott szokásos, kisebb-nagyobb lakkdobozokat ültette át kerámiába. Pernille Stougaard egyszerűen összeötvözte a rusztikus előadásmódot a természettel, s vaskos agyaghurkákból rakta fel grandiózus, szertartási kellékként is helytálló táljait.

Nyolcuk tárlata alapján a dán, pontosabban a bornholmi kerámiaművészet rokonszenves; Hjorth úr követői jó nyomon járnak, műfaj iránti érzékük vitathatatlan, az pedig külön erény, hogy földből szült tárgyaik magától értetődően a természetközelről szólnak.

A kiállítás 2010. április 24-ig látogatható.

Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a Budapesti Tavaszi Fesztivál 2010 gyűjtőlapon olvashatják.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek