A Budapesti Fesztiválközpont a megvalósításban gáláns partnerre is talált – az OTP Bank Nyrt. felajánlotta egyes fiókjainak kirakatát a kreatív alkotók számára. A helyszínek és lehetőségek változatosak voltak: plázában, piacon, a nagykörúton és a belvárosban egyaránt esélyt kaptak a pályázók. A felajánlott felületek méretükben is jelentősen eltértek egymástól, a beépítési feltételek pedig érthető módon szigorúak voltak, hiszen nem a leendő harisnyafejű stukkeresek előkészítő munkálatai folytak. A vizualitás különféle területein tevékenykedő jelentkezők többsége több szellemes tervvel is pályázott. A berendezendő kirakathoz sorsolás útján jutottak, így elkerülhető volt a kézitusa a belvárosi bankfiókok kirakataiért.
 Néhány a versenybe nevezett kirakatok közül |
A Fesztiválközpont kezdeményezése a tavaszi fesztivál népszerűsítésén, a kulturális misszió hangsúlyozásán túl a rendezvény korához illő játékosság és frissesség erőteljes kommunikálását célozta. A fesztivál rangját jelentő magas kultúra mellett lehetőséget kívántak teremteni a magukat kipróbálni vágyó tehetségek számára – ezúttal a vizuális alkotás terén. A jelentkezők között a klasszikus dekorációs szakembereken kívül iparművészek és építészek is megjelentek. A pályázat formai előírásokat nem tartalmazott, egyetlen elvárás volt: a Budapesti Tavaszi Fesztivál 30 éves missziója mellett a kultúra támogatásának fontosságát is hangsúlyoznia kellett a művek alkotóinak. A szakmai zsűri ezen szempontok alapján, továbbá természetesen az esztétikai megjelenés és a reklámoktól elvárható figyelemfelkeltés minőségét figyelembe véve rangsorolta a kirakatokat. A pályázat egyben ugyanis versenyt is jelent, a fesztivál honlapján a közönség is szavazhat a neki legjobban tetsző kirakatokra, az ünnepélyes díjátadásra pedig a fesztivál zárultával, április 15-én, a Szépművészeti Múzeumban kerül majd sor.
Az internetes szavazók hangsúlyozottan kellemesebb helyzetben vannak, mint a helyszínről helyszínre vándorló zsűri – nemcsak a megtett kilométereket, az időjárás viszontagságait, vagy a morcos BKV-ellenőröket tekintve. A fesztivál szájtján fotókon megjelenő kirakatok többsége ugyanis szellemes, valóban kreatív, átgondolt kompozíciókat mutat. A valóság azonban – mint mindig – ezúttal is sok esetben felülírja a szép elgondolásokat, és leginkább igaz ez a finom, érzékeny kompozíciók esetében.
A kirakat nehéz műfaj, létjogosultsága már-már filozófiai problémákat vet fel. A vizualitás őskorában, amikor az óriásplakát még rémálmainkban sem bukkant elő, és a filmeket nem szakították félbe a végső csók előtt az izzadás totális meggátolására szolgáló csodaszerek – ebben a szép és romantikus világban a nagykörúton, vagy pláne a szép és romantikus Rákóczi úton sétálgatva a kirakatok csábították vásárlásra a tömött bukszával flangáló szocialista alattvalót. A mai Rákóczi úton az üres, beragasztott kirakatok maximum graffitizésre csábítanak, amely ugyan szintén izgalmas vizuális műfaj – de ez talán a jövő év programja lehet.
Ma már nem a kirakat csalogatja a vevőt, megteszi ezt helyette a sokkal nagyobb hatásfokú reklám. Szemünk hozzászokott az egyre durvább vizuális ingerekhez, a finom jelzéseket már csak a kiállítótermek falain értékeljük. Ebben a helyzetben kérdés egyáltalán, hogy milyen célt szolgálhat, milyen eszközökkel kommunikálhat egy klasszikus értelemben vett, berendezett kirakat.
A sikeres alkotók reagáltak a problémára, és igyekeztek más kontextusba helyezni a kirakat műfaját. Terv szinten azok az installációk tűntek rokonszenvesnek, amelyek kevés gesztussal, egy-egy hangsúlyos ötlettel reflektáltak a kultúra, a frissesség vagy akár a finanszírozás fogalmaira. A kirakatok többsége a kreatív installációk irányába mozdult el. A felstószolt forintokon egyensúlyozó balerina, a partitúrába csomagolt szék, a piktogramokká egyszerűsített művészeti ágak, a tavaszi vándormadarakként szállongó kottalapok vagy az egymáson egyensúlyozó, különféle művészeti ágakat demonstráló székek mind egy-egy gondolat áttételes megjelenítését célozták. S bár papíron erősebbnek tűntek, mint a hagyományos grafikai megoldások, a valóságban megbillent a székláb – többségük észrevétlen marad az utcai reklámözön tengerében. Hogy ebben ki a hibás – az utca a maga harsány vizualitásával, a tervezők, akik rosszul mérték fel az általuk komponált vizuális effekt hatását, az OTP, mert nem világítja meg a kirakatokat vagy a néző, mert már csak nyuszómuszó kelti fel a figyelmét – ez nehezen eldönthető. Mindenesetre kár, hogy épp a legfinomabb megoldások véreztek el. Akik jól mérték fel a lehetőségeket, azoknak ebben a műfajban is sikerült frappáns forgókkal nyomatékot adni a tavaszi fesztivál szellemiségének – jellemző módon ez a kirakat fotón sokkal kevésbé mutatós. A klasszikus grafikai effektekre alapozó plakátok jóval feltűnőbbnek bizonyultak az utca forgatagában – úgy tűnik ez az eszköz végérvényesen alkalmasabb az impulzusszerű gondolatátvitelre.
 A Szövetség 39 csoport installációja. A képek forrása: Budapesti Tavaszi Fesztivál |
Egyáltalán nem meglepő módon a plázákban elhelyezett, némiképp harsány alkotások értek igazán célt, ezek hívják kommunikációra a sétálókat-őgyelgőket. S voltaképpen itt rajzolódik ki a kezdeményezés lehetséges további útja: a közönséggel kommunikáló alkotások megszületésének támogatása. A klasszikus festett tükörbe-nézésen túl (ahol a néző lehet Hófehérke) ennek izgalmas módját mutatta be a Szövetség 39 tervezőcsapata. Egy előnyösnek cseppet sem nevezhető helyszínen, a Dohány utca közepe táján, egy jellegtelen épület beugró felületén produkálták a közönségszavazás szerint is igen sikeres projektjüket. Melynek anyaga nagyon is közönséges: fél literes műanyag üdítős palack, ám neve annál ígéretesebb: petthing. S mielőtt bárki pajzánságot sejtene, le kell hűtsük a hangulatot: petpalackokból létrehozott „thing”-ről, azaz objektumról van szó. A palackok kupakja a kirakatra ragasztva, s belőlük az üvegek szabadon ki-be csavarhatóak, áthelyezhetőek, úgy sétálnak ki meg be, mint Füles csuprából a szétpukkant lufi. S ahogy Fülesnek hallatlan örömet szerzett a játék, úgy az utca népe is szemmel láthatóan értékeli az első pillanatban meghökkentőnek, a tavaszi fesztivál szellemiségével látszólag igen távoli kapcsolatban lévőnek ítélhető alkotást, és csavargat lelkesen. A közösségi akció az interneten is követhető, mert a progresszív alkotók honlapjukon figyelik a program alakulását.
Kapcsolódó cikkeinket és a támogatás adatait a Budapesti Tavaszi Fesztivál 2010 gyűjtőlapon olvashatják.