 Jelenetek a filmből |
Angyal szállt le Los Angelesben – ezzel a Dürrenmattot kiigazító jelenettel indul Scott Stewart filmje, ám a történet példázatos jellege ezúttal egy apokalipszis-thriller keretei között bomlik ki, melynek láthatatlan főszereplője az emberben sorozatosan csalódott, s magát most radikális, mondhatni végső megoldásra szánó, az eszközökben immár nem válogató Isten. Látható főszereplői pedig az alábbiak: a mennyei hadak fővezérletét az ember védelmében odahagyó Mihály arkangyal, valamint az új-mexikói kietlenség Paradise Falls (beszédes) névre hallgató pihenőhelyének veszteglő utasai és nem kevésbé veszteglő személyzete. Az apokalipszis seregei persze nem véletlenül csoportosulnak e valóságos porfészek köré, hiszen itt pincérnősködik a nehéz életű, s ilyesformán várandósan is bagózó Charlie, aki az emberiség potenciális megmentőjét hordja némiképp megkeményedett szíve alatt.
Ha netán az arkangyali dezertálás és a persziflált formájában is jól felismerhető Szűz Mária-párhuzam nem lenne elegendő, hát a kricsmi tulajdonosának fia szakasztott egy Szent József, még ha az ácsmesterség helyett inkább az autószerelés tekinthető is választott foglalkozásának. Ez a derék, a terhes Charlie-t óvó jófiú, valamint a Los Angelesből komplett fegyverarzenált elhordó, szárnyait akkurátusan lemetélő Mihály és alkalmi szövetségeseik szegülnek hát szembe a születendő gyermek elpusztítását kiemelt feladatnak tekintő angyali légióval. Akik – legyenek bár mégoly istenes társaság – korántsem válogatnak az eszközökben, s módszereiket egyenesen a másod-harmadosztályú horrorfilmekből kölcsönzik.
 Paul Bettany |
S voltaképpen itt kezdődnek a film alapproblémái. Mert ha igazi thrillert kívánnak az alkotók elénk göngyölíteni, akkor ahhoz kétely nélkül gyűlölhető és retteghető gonoszokra van szükség, s olyan fenyegető végzetre, melynek elhárítása megmenekülést jelenthet. No, de mit is kezdjünk a parttalan mészárlással, ha azt maga a Jóisten inszcenálja, s egy olyan, a Mindenható által eltervezett világvégével, amelyet már egy gyermek megszületése feltartóztathatna. S ami a fő, az esztétikai szempontból jószerint mellékes teológiai katyvasz mellé Scott Stewart és munkatársai egy kisadag emberjobbító öntetet (vö.: Legyetek jók, ha tudtok), két felöntésnyi amerikai szocreált, valamint komolytalan zombifigurákat, aggasztó fogazatú élőhalottakat kínálnak fogyasztóiknak. A film ilyesformán menthetetlenül és egyszersmind roppant komolytalanul ide-oda ingázik az élet örök problémái (mi lesz a terhes lánnyal? megmenthető-e a lázadásra hajlamos tinédzsert nevelő pár házassága? miért ment el az összes tévécsatorna? stb.) és a fagylaltos kocsiból intézett zombitámadások között. S bár a plafonon szaladgáló, piszkos szájú, vérengző nagymama látványa szórakoztató pillanatokat szerez a néző számára, a mulatság egyszeri marad.
 Forrás: PORT.hu |
A filmet sajnos a színészek sem mentik meg a recenzensi végítélettől: Paul Bettany mint magát önkényesen szabadságoló Mihály arkangyal kevésszavú, marcona, s összességében meglehetősen érdektelen; a jóképűségét sűrű borosta és még sűrűbb férfiemberi gondok mögé rejtő Dennis Quaid és a félkarú szakácsként domborodó, nagyszerű Charles S. Dutton persze rutinból is meggyőzőek, ám azért korántsem annyira, hogy egy egészestés apokalipszist végigüljünk velük. A többiek, így főként a különféle tévésorozatokból ismerős fiatalok (Willa Holland, Adrianne Palicki, Lucas Black) inkább csak rokonszenvesek, ami színészi alakításnak bizony fájdalmasan kevés. Bár meglehet, az Úristen kegyelméhez éppenséggel elegendő. Uram, irgalmazz!
Vö. Farkas Ádám: Légió
Megyeri Dániel: Hasta la vista, baby Jesus!