 Juhász Lujza és Mohai Tamás |
A Pinceszínházban látható Mr. Pöpec című darab pályaválasztás előtt álló fiatalokról szól, és a karrierjük elején álló, azaz végzős színművészetis diákok adják elő. Bagó Bertalan rendezése ennek ellenére túlnő az ifjúsági színház keretein. Erre az egyik garancia a színészek hiteles, őszinte alakítása, és az, hogy a végzősök – bár a darab témája bizonyára közel áll hozzájuk – nem csak ifjonti hevületükből dolgoznak, hanem szakmai tudásukból is merítenek. Másrészt a darabban felvetett problémák elég súlyosak ahhoz, hogy az idősebb közönség érdeklődését is felkeltsék: a gyermekkori barátságok felbomlása mindenki számára fájó emlék, az emberi kapcsolatok minőségének és bensőségességének változása pedig minden életkorban jelentős probléma.
Chloë Moss darabja (eredeti címén Christmas Is Miles Away) egy gyermekkori barátság széthullásának első jeleivel indul. A köztük levő, már-már a szerelemre hasonlító barátságot szükségszerűen rázza darabjaira a felnőttkor felé közelítő élet, hiszen éppen alapja, a teljes őszinteségre való készség kezd eltünedezni belőle. Chris összejön egy lánnyal és meghal az édesapja, Luke pedig igyekszik titkolni, hogy apja nyomásának, miszerint álljon be a seregbe, képtelen ellenállni. A két barát egyre jobban eltávolodik egymástól, míg végül Chris meg sem próbál segíteni a komoly pszichés problémákkal küzdő, az Öbölháborúból megcsonkított emberek fényképeit küldözgető Luke-nak. Bár a történet 1989 és ’90 fordulóján játszódik, Vereb Tamás inkább a mai a fiatalok nyelvezetét adta a szereplők szájába – így az anakronizmus cseppet sem zavaró, és mivel a fordító finom mértékletességgel adagolta a szleng kifejezéseket, a szöveg hitelesnek tűnik.
 Barabás Richárd és Mohai Tamás |
Mohai Tamás és Barabás Richárd mintha alkatukban, habitusukban is megfelelnének Luke és Chris szerepének. Luke magas, vékony, álmodozó szemű fiú, nincs racionális jövőképe, és személyiségének elidegeníthetetlen része a lázadás. Az apja bántalmazza, s valószínűleg kicsi korától kezdve él együtt a „nehezen kezelhető” címkével. Pedig nem rossz képességű, csak tudását és adottságait (szereti és jól ismeri a természetet) képtelen a társadalom által elvárt mederbe terelni. Mohai nem csak a lázadó kisfiút, hanem a meghasonlott katonát is finoman ábrázolja: amikor néhány napra hazatér a seregből, kemény és agresszív hanghordozása, mozdulatai egyszerre hamisak és kétségbeesettek.
Chris férfiasabb és érettebb: sokkal inkább szeretne belesimulni a társadalomba, és nem lázad, ha ez számára kényelmetlen. Egy idő után képtelen beilleszteni saját világába a barátjával történt szörnyűségeket, s emiatt önmagával és Julie-val is konfliktusba kerül. Gitárjával igyekszik túlkiabálni saját lelkiismeretét és Julie szemrehányásait: a felnőttkorba lép és saját szüleire kezd hasonlítani az elfojtás és a hárítás ilyen szintű alkalmazásával.
 Juhász Lujza és Barabás Richárd. Fotó: Puskel Zsolt (Forrás: PORT.hu) |
Juhász Lujzának jobban állnak Julie érett nőre, mint kislányra valló mozdulatai, szavai. A darab sajátossága is, hogy személyisége nem bontakozik ki annyira, mint a két fiúé, bár Luke-kal való kapcsolata alkalmas finom árnyalatok ábrázolására. Julie félelemmel vegyes kíváncsisággal tekint a fiúra, s talán csak egy hajszál választja el attól, hogy bele is szeressen.
Felnőttek nem jelennek meg a színen, de zaklatott világuk, megoldhatatlan problémáik elejtett megjegyzésekben, félmondatokban, fenyegetően türemkednek be a fiatalok életébe. Chris apja meghal, s anyja képtelen kommunikálni fiával; Luke apja alkoholista és agresszív, Julie szülei válnak.
Bagó Bertalan megtartotta a darab pörgő, rövid jelenetekre szerkesztett dinamikáját. A jelenetek közötti átrendezéseket hatásos gitárszólók rövidítik le. A néhány kelléken kívül festett háttér, élénk színű, komolykodó gyerekrajzok jelzik, hogy a Boggart-szurdokban vagy Chris szobájában járunk-e. Az utolsó jelenetben, Chris és Luke találkozásánál a Boggart-szurdok már megszokott háttere leomlik, s láthatóvá válik a színpad mélye és a vadregényes táj sokkal távolibb, fakóbb rajzolata. Christ és Luke-ot mereven egymás mellé szegezi, ami kimondatlan marad közöttük. Amikor kimennek a színről, egy akváriumot látunk, melyben egy kígyó emeli fel fejét. Bár a kép kimondottan kísérteties és nyomasztó, kígyó nélkül is tudjuk, hogy valami örökre megváltozott.
Kapcsolódó cikkeinket és a fesztivál támogatásának adatait a POSZT 2010 gyűjtőlapon olvashatják.