Mint cseppben a tenger, úgy található meg Garry Marshall filmjében minden, ami a szerelemmel kapcsolatos: irdatlan mennyiségű virág és depressziócsökkentő csoki, leánykérés ébredéskor, visszautasított jegygyűrű, első szerelem, első csók, gyerekszerelem, tiniszerelem, szüzesség elvesztése, félrelépés, kibékülés, bosszú a hazugságon kapott férfin, szerelem első látásra, szerelemmé alakuló legjobb barátság, holtomiglan-holtodiglan, múltbeli titok, szakítás, újrakezdés, érintés, puszi, csók és természetesen a szerelem gyümölcse, a gyermek. És hogy tuti legyen a siker, kutyák is vannak.
 Jessica Alba és Ashton Kutcher |
Természetesen nem hiányzik az amerikai társadalom rajza sem. Szereplőink között – a teljesség igénye nélkül – van harmadik generációs olasz, latino, indiai, afro-amerikai, angolul nem teljesen perfekt kínai és bolgár, New Yorkból és indianai faluból származó; gyermekét egyedül nevelő, hivatásos katona anya – talán özvegy, aki férjét valamelyik háborús vagy békefenntartó misszióban veszítette el? – és szülei, az unokájukat nevelő, jól szituált nyugdíjasok, a Szomszédok Vágási Jutkájához hasonlóan enciklopedikusan oktató pedagógus, harmincas virágboltos, irodai postázóban dolgozó majdnem-lúzer, szingli pr-ügynök, a helyi kábeltévénél karrierre vágyó tartalékos sportriporter, coming outoló amerikaifutball-játékos (a coming out sajtótájékoztatóján egy jeltolmács is közreműködik!), közepesen ostoba középiskolások és naiv, romlatlan, cuki kiskamaszok. Szembesülhetünk a hatalmas diákhitel valamint a társadalombiztosítás hiányából adódó problémával (ezért kell táverotikus előadó-művészeti szolgáltatást nyújtani a szegény recepciós lánynak), az amerikai tinédzserek szexuális felvilágosultságával (a szüzesség persze megmarad), a meleg sportoló a macsó sportban kérdésével. Mintha az igazi, az egyetlen, „a” Valentin napi film elkészítésének szándéka mellett a forgatókönyvírók szociografikus ihletettségükben még korunk Los Angelesével is szembesíteni akarnának.
 Jennifer Garner és Ashton Kutcher |
Csűrik-csavarják a szálakat, távolról indítanak, hogy aztán jól meglepődjön a néző az összefonódásokon – egyébként nem fog, mert ahhoz a trió nem elég fifikás –, de épp ettől a több mint két órán tartó nagyon nagy meglepni akarástól lankad folyamatosan a figyelem. A Valentin nap felszínességhez nagymértékben hozzájárul a figurák tömege, és ne tagadjuk, maga az ihletet adó, üzleti szellemet nem nélkülöző nap is, amelynek hazai meghonosodásában a kilencvenes években a virágkötők nem kis szerepet játszottak. Hiába az „olyannak fogadd el a másikat, amilyen” típusú bölcsességek, sziruposnak nem elég szirupos, giccsesnek nem elég giccses, önironikusnak meg nem elég önironikus ez a film. Egy kivételével még a termékelhelyezések sem elég emlékezetesek. Ez az egy pedig a Los Angeles-i Filharmonikusok Frank Gehry tervezte otthona, oldalán dirigensük, Gustavo Dudamel hatalmas molinójával, ám ez inkább azzal hat, hogy dacára „Dudi” népszerűségének és filmsztárokénak beillő fogadtatásának, ilyen szűk kört vonzó prémium kulturális terméket ritkán látni romantikus komédiákban. Igazán szellemes poénból sincs sokkal több; az pedig már a stáblista alatt, a bakiparádéban hangzik el: a Rodeo Drive-on haladva Julia Roberts megjegyzi, hogy már járt ott bevásárolni Richard Gere-rel.
 Jennifer Garner és Jessica Biel (Forrás: PORT.hu) |
Régi nóta, hogy szerelemhez nem kell semmi más, csak szerelem kell, és kész. Az alkotók a brainstorming kezdetén valószínűleg két film címét írták a lap tetejére: Szeress, ha tudsz! és Igazából szerelem. Utóbbi szellemességéhez és könnyedségéhez nem érnek fel, az előbbihez képest pedig roppant sekélyesek maradnak. Tulajdonképp az események középpontjában álló Reed Bennett nevű virágboltosról sem tudunk meg semmit. (Legföljebb azon borzadozhatunk, hogy az őt alakító Ashton Kutcher miért nem szólt az operatőrnek, hogy a közeliken előnytelenül mutat túl vastag nyaka, továbbá elégedetten csettinthetünk, hogy hm, Patrick Dempsey nemcsak esztétikus külsővel, de legalább három alma vagy citrom zsonglőrözésére alkalmas képességgel is bír, valamint megjegyezhetjük magunkban, hogy Anne Hathaway smink nélkül mutat a legjobban.) Úgyhogy bár a vég happy end és szinte mindenki párra talál, valljuk be, ez még egy könnyed romkomhoz is édeskevés.