Ha a jelenetek, melyeket a rendező egymásba fűzött, hiteltelenek. Ha nem hisszük el, hogy ez így és ezekkel a szereplőkkel megtörténhetett. Az alapötlet ugyanis, hogy készítsünk egy filmet mobiltelefonnal, nem rossz. A rózsa énekével feltűnt rendező, Szilágyi Andor ötletének már a film első képkockáival bevisz egy jókora ütést: a bevezetés után – ami elég kusza, és egyszerre mutatja be az osztályt és az érettségi utáni bulin elszabadult indulatok következményeit – kérdésessé teszi, hogy a film valóban egy éppen végzett gimnáziumi osztály mobiltelefonnal készített opusza. Az utolsó, a feszültséget feloldani hivatott jelenet pedig az egész filmet nem csupán idézőjelbe teszi, de gyakorlatilag egyetlen jól irányzott ütéssel ki is végzi.

Jelenetképek

Mondjuk ki az elején: a film előzményének tekinthető Blair Witch Project éppen azért ütött annak idején akkorát, mert a nézők többsége képes volt elhinni, hogy amit lát, az egy valódi snuff movie, az erdei kiránduláson megtalált házi videó, amin kirándulók brutális halála látható. Az a mozi alkalmas volt arra, még ha nem is vettük be az interneten róla terjedő mesét, hogy ősi és hatalmas félelmeinket megbirizgálja. Ki mert utána az erdőben eltölteni egy éjszakát? Szilágyi Andor enyhe társadalomkritikával és Gus van Sant-os allűrökkel feldobott munkája nem hogy nem kelt félelmet, de egyenesen unalmas, léha film, amit nehéz végig figyelmesen nézni. És nem mentsége az sem, hogy éppen a Blair Witch-jelenséget parodizálja.

Egy tucatnyi diák egy elhagyott múzeumba megy megünnepelni, hogy túl vannak az érettségin. Velük tart két tanár is, a szende, anyjával élő szőke hölgy és a vad fekete is. A diákok természetesen összekülönböznek, szerelmi csatákat vívnak, éppen csak túl vannak a kamaszkoron, amikor is megtagadták előző énjüket és családjukat. A buli főszervezője, Erik, nincs velük, hiába hívják, nem jelentkezik. A sötét múzeum félelmetesnek ható termeiben járkálnak és isznak a fiatalok. Zene nem is szól, nincs tánc, csak ivás. Egy tévé képernyőjén idős, kiközözött férfi jelenik meg, akiben felismerni vélik volt angoltanárukat, a genyó Novákot. Négy fiú levonul a pincébe, de nem eloldozzák az áldozatot, hanem – azt gondolván, hogy Erik ejtette foglyul, tulajdonképpen nekik – kínozni kezdik. Zacskót húznak a fejére, az áldozat meghal. Már a kocsiban ülnek, és a Megyeri híd lábához viszik a hullát – azért oda, mert ott zajlik még az építkezés, biztosan találnak lapátot –, amikor világos lesz nekik, hogy nem a tanárt ölték meg, csak egy hasonmását. Egy posztoló rendőr megállítja őket, felfedezi a hullát. Leütik, és már két holttestet kell elásniuk. Egyszercsak, lámpával kezében, megjelenik az igazi Novák, leleplezi őket.

A hullák kiszállnak sírjukból, kiderül, hogy mindez csak az osztálybuli része volt, a fiúk vad filmet forgattak búcsúzás és keserű könnyek helyett. A kivitelezés gyengéi tehát azzal magyarázhatók, hogy ezt a filmet huszonévesek valóban mobillal készítették. Csakhogy. A filmben végig az az érzésünk, hogy valós problémákat látunk, valós konfliktusokat. És ez az – egyébként értelmetlen és a nézőt becsapó, abból tulajdonképpen gúnyt űző – befejezés nem csupán megkérdőjelezi a korábbi mobiltelefonba mondott vallomások hitelességét (bár azok egyébként is gyenge lábon álltak), de egyenesen a film jelentős részét negligálja, teljességgel feleslegessé teszi: az ugyanis igen nagy mennyiségben tartalmaz olykor egészen faramuci és furcsa vallomásokat. Vall – szerelmet – egy elhagyott lány a nevet váltó Ferinek, vall az éppen a megcsalatásáról értesült, jól éneklő Jana. Vall egy kissé ittas tanárnő is, a férfivécében. Ez utóbbi esetben még az is kérdéses, ki vette fel a vallomását, hiszen a vécében egyedül van. A budin elszuszogott, elvinnyogott vallomásának semmi értelme sincs, ha a film csak játék: horrorjáték. Hiszen miért is suttogná el egy kamerának magánéletének részleteit. És miért veszi fel a fiú a volt csaja esdeklését? Vegye ugyan vissza, ha ez csak egy ijesztgetős film, aminek nem az a lényege, hogy lássuk a mai fiatalok erkölcstelenségét, hanem csak az, hogy mi mindent is lehet már egy szál mobillal készíteni?

Ugyanakkor a befejezés után nem lehet feltenni a kérdést, miért a sok nem adekvát plán. Miért a sok szuperközeli, a sok egy centiről mutatott szem, hiszen ezek a manírok, ez a kameramozgás mindenképpen arra utal, hogy a filmet készítő művészkedik, nem csupán a vallomását akarja társának felvenni, nem csupán nyitva maradt a mobilkamera blendéje, de a felvett anyaggal szándékai is vannak, azt megvágni akarja, abból filmet akar készíteni.

Az Előttünk az életben szereplő fiatalok legalább fele kifejezetten tehetséges színész. A film egyik legkellemesebb pillanata Jana éneke. Más kérdés, hogy a dalnak mi a dramaturgiai funkciója, miért is énekel éppen a lány? Elképzelhető, hogy a bánat ellen, hiszen előtte tudta meg, hogy megcsalták. De megtudta-e egyáltalán? Valóban megcsalták-e? Mert ha nem, márpedig a befejezés után joggal hihetjük, hogy nem, akkor az énekének nem lenne helye ebben a filmben.