Pereszlényi Erika, Vicei Zsolt és Enyedi Éva

Keszég László ismét kiválogatott és egyberendezett egy adag közös „tudás-anyagot”, amely – akárcsak a korábbi, A kunyhó – nem válogat a források közt. Van itt a televíziós valóságshow-k idióta semmit beszélésétől kezdve a musicaldallamokon, a rejtélyes-giccses videórészleteken és színészi stílusgyakorlat-szerű jeleneteken keresztül a szépirodalmi utalásokig minden. Mintha a társulat nagybevásárlást tartott volna, aztán mindent bevágott volna a frigóba. Többet is, kevesebbet is, mint egy paprikás krumplira valót, amivel egy teremnyi nézőt meg lehetne etetni. Míg a televíziós közétkeztetés során „celebek” laknak jól, s lakatják jól egymást, addig a színház ránk (is) gondol.

De lássuk, mi került A konyha asztalára! A színpadon, a nézőhöz közeli félkörívben egy kenyérpirító, egy elektronikus kukorica-pattogtató, egy filteres kávéfőző és egy gyümölcscentrifuga várakozik előadásra készen, s ahogy helyet foglalunk, sorban működésbe is lépnek. Füstöl a kenyér, fehérre puffadt kukoricaszemek ugranak elő, szörtyög a forró víz, masszává pörög a gyümölcs. Szenvtelenül, „fapofával”. A tárgyszínház egykedvűségével. Karakterépítés nélkül – nem számítva talán azt a láthatatlan, füstjelet eregető kenyérszeletet… Aztán megjelenik Baranyi Szilvia mint valami feketemisés papnő, arcán randa zöld maszkkal. Középen a ma toteme: egy (konyha)kerti törpe horrorisztikusan mázas vigyorral, kezében tálkával. Ez utóbbiba helyezik a színe elé járuló törzstagok áldozati adományaikat: almát, banánt. Közben a kávégép a végsőket rottyantja, és a hívek bögréért sietnek. S mint az Isten halála után visszamaradt felekezet, kortyolgatják a feketét.

Pereszlényi Erika, Baranyi Szilvia, Enyedi Éva, Varga Balázs, Csillag Botond, hátul: Vicei Zsolt

Aztán a legújabb kori szertartás a legújabb kori gyónásba csap át: csoportterápiásként egymás nyakába borulva vallják be szex-, gyógyszer-, drog- (és sznob-) függőségüket. Aztán ünnepélyes kolbászfelmutatás történik, Pereszlényi Erika a csupasz combján feni az inkább disznódöféshez méretezett késeket. A konyha feng shui-s ízű elemzést kap: megtudjuk, hogy elhelyezkedése mit árul el a családról. Móriczi komiko-tragédiát hallgatunk arról, hogy a sorozatos szellentés miatt miként akasztotta fel magát egy parasztember. A Sárfaszról, meg Alsó-és Felsőbaszdányból vagy honnan szervezett „politikusok” főzőversenyét lessük a munkájához hozzá hülyült riporternővel, kinek pinája kinyalásra vár. Csillag Botond és Varga Balázs akrobatikus meleghéja-násza igazi kortárs csemege. Meg némi Ibsen. És a háttérben kis villanyrezsón fő a paprikás krumpli, Márkos Albert és Szesztay Dávid alájátszik a jelenetekhez vagy rövid időkre főbb szereplővé lép elő egy dallal, miközben az óriáskivetítőn statikus és mozgó képek váltják egymást. Eleinte egy lábfej árnyéka s egy kéz. Aztán hatalmas férfifelsőtest TADA tetoválással. Majd színes háztartási gumikesztyűk feszülnek felhőkként a tejszínű lében strandoló legófigurák fölé. Egy szarvas képe, agancsa közt nyolc almából formálódó koszorúval. És végül a sznob-függőknek (?) egy döglött vadkacsa pink tollboában. Meg még annyi más: az ételt undorító masszává keverő felmosórongy, egy kopasztott csirkét kalapáccsal összezúzó kéz, a TADA gyomrán végigszánkázó ketchup, tükörtojás és egy sikamlós sült szalonna.

Fotó: Puskel Zsolt (Forrás: PORT.hu)

Valahogy így mozaikozza össze a korhű „közétkeztetést”a Pont(y) Műhely A konyhában. Szagosan, zsírosan, brutálisan, ironikusan, „pinky”-n kotnyeleskedve. A kunyhóhoz hasonló dramaturgiai „vázra” – a próbák során előálló szabad improvizációk hadára – épülő darab keserű pirula szeretne lenni, méregzöld, de nincs folyadék, amivel lenyeljük, bár igaz, hogy Márkos Albert remekül fest hálóingben, és Vicei Zsolt virágmintás női harisnyanadrágba bújtatott lábai igazán bájosak. Pereszlényi Erika is jól mutat kiflivel, Baranyi Szilvia termetes, szőke konyha asszonya pedig mintha csak valami germán őseposzból lomhult volna maivá.

És bár nagyon kell a keszégi fekete tónus, közről, művészetről, rólunk, a rossz lelkiismeretünk hangja most fáradt és erőltetett. Valahogy úgy, ahogy a főzőcskézős kőbunkó polgármester (Baranyi Szilva) versenyfőztjéből: hiányzik a hab alól a torta.

Vö. Tóth Ágnes Veronika: Ordenáré főzőshow 
Grósz Enikő: Mindent a konyháról 
Sztrókay András: Niente, niente