 Bocsárszky Attila |
A címszerepre alkatilag kiválóan megfelelő Bocsárszky Attila elharapja, lenyeli, beszippantja a verssorok negyedét. Beszéde sokszor érthetetlen. Az inkább hosszú hajú, nagy bajuszú magyar betyárra, mintsem a négy testőr valamelyikére hasonlító – tehát a modernizált koncepcióban amolyan örök kívülállóként, nagyvárosi plebejus szegénylegényként jelen levő – Cyrano Bocsárszky férfias megformálásában mindig hiteles, ha maga van (nagy orrán viccelődve csúfolja önmagát, cigarettát sodor övtáskájából), s gyakran okoz csalódást, ha páros szituációt kell megoldania. Például alig olvasható le arcáról, mikor ébred rá, hogy titkos szerelme, Roxanne (most ennél a névírásnál kötöttek ki) nem őróla, hanem a jóval fiatalabb Christianról ejt forró szavakat. A poéta szinte teljesen eltűnt a vívó- és poénbajnok katonából. Híres monológjai egyikét („Nos, hát mit tegyek? Tán pártfogót keressek valahol?”) ugyancsak tisztán a nyakas törhetetlenségnek szenteli, a költői tűz mellékes.
A fordító, Ábrányi Emil nevét fel sem tünteti a színlap, pedig a „Mondhatta volna szebben, kis lovag” sor, a csupa lég – szappanbuborék rímpár és sok egyéb mesteri megoldás az ő nem halványuló copyrightja. Azt a dramaturgi – vagy más – kezet sem ismerjük, amely csontra húzta a két óránál rövidebb idő alatt lefutó drámát, kiirtotta a mellékszereplők tömkelegét (élen Ragueneau-val, a verselgető pékkel és literátus kompániájával. Ám Castel Jaloux, a kapitány mutatóba megmaradt énje sem kér többet Tóbisz Titusztól a body-builder küllemnél). A radikális beavatkozó (a rendező?) elsősorban a tömegjelenetekbe durvább, „fiatalos” fordulatokat iktatott, viszont bent felejtett olyan, szép szál mai legényekre aligha vonatkoztatható jelzőket és jelzett szavakat, mint amelyek a „hétszilvafás nemeskék, / Kis, bocskoros bárócskák” szöveghelyet alkotják. A kurtítások elviselhetetlen veszteséget igazán nem idéztek elő, az ötödik felvonás eseményei azonban – Cyrano sebesülésének okával együtt – homályba vesznek (pláne, hogy a „holdbeli ember”-mozaik ugrott, a sanda Guiche figurája is zsugorodott).
 Šafařík Katalin és Petrik Szilárd |
Korognai Károly rendező nyilván ilyen csupasz Rostand-t kívánt prezentálni. Sajnos a kopasztásért cserébe keveset nyújt. Ebben a kevert, csapongó, ám szürkén minimalista felfogásban ugyanis illúzió, hogy a XVII. századi Párizst és a harmadik évezred elejének társadalmi-érzelmi feszültségeit is megkelesztheti a vegyesre gyúrt újromantikus színmű. Szegényes cselekményváz, vékonyka kidolgozás, három-négy ügyesen szőtt epizód: ennyi. Szépek a fáklyás, tűzcsóvás képek, a hatalmas árnyak, árnyékok. Jó az erkélyjelenet, a mulya Christian és a Christian helyett Roxanne-nak vallomásozó Cyrano mozgatása. Ezt nyilván adaptálni is kellett a budapesti Thália Színházban történt vendégszereplésre (jól sikerült), s rendre variálni szükséges, attól függően, hol lép fel a sokat tájoló kassai Thália.
Az emlékezetesebb részekben döntő érdemeket szerzett Király Attila m.v., kettejük Roxanne-hoz írt búcsúlevelét csókolva. Nem is annyira Christiannak a butaság, a bájgúnárság szélsőségeitől mentes karakterizálásával, inkább a párbajok, tömeges pengeforgatások kieszelésével, s főleg a stilizálás felé tartó koreográfiájával. A csatátlan csataképben például a kadétok táncolva, egyesével helyezik a földre kardjukat, köznapias távozásuk jelzi hősi halálukat. A Christian vesztével önmagát is vesztő Cyrano egyedül, térdelve marad a színen.
 Bocsárszky Attila és Petrik Szilárd. Fotó: Bodnár Gábor (Forrás: PORT.hu – Kassai Thália Színház) |
Korognai díszlettervezőként azért nem érte be összesen két fém hordóval, mert a végén az apáca Roxanne mégsem ülhet egy elfektetett hordón. (Vagy ülhetne? Ezek a megfontolások hiányoznak az előadásból.) Jeans, kord, bőr, szőrme, – póló, dzseki, csuklószorító, maszk: a szintén a rendező tervezte jelmezek pompásak (szükséges rikító színek csak a hemzsegő mellékalakokon). Mivel a darab bemutatója több mint egy esztendővel ezelőtt volt Kassán, a takarékos szcenírozás még nem feltétlenül következett a társulat minden magyar színházbarát által aggodalommal hallott – mostanra remélhetőleg enyhült – működési, anyagi nehézségeiből. Ehhez a Cyranóhoz illik ez a díszlet és jelmez.