Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

VIKTORIÁNUS BUDDY-MOVIE

Sherlock Holmes
2010. jan. 7.
James Bond után egy másik brit műintézmény, Sherlock Holmes is előkerült a naftalinból. A molytalanítást egy harmadik angol műintézmény, Guy Ritchie vállalta magára, aki meghallván az idők szavát, komoly szálkásítást végzett a finom irodalmi szuperhősön. KÖVES GÁBOR ÍRÁSA.
„Főnök úr – szólt a fiatalember izgatottan -, rejtély történt.” „Ha! – bólintott a Nagy Detektív, felragyogó szemmel. – De remélem, olyan, mellyel szemben tehetetlenül áll a kontinens egyesített rendőrsége.” „Parancsára, teljességgel tehetetlenek. Több rendőrfőnök öngyilkosságot követett el.” „Úgy. S vajon a rejtélyes bűntény páratlan-e a maga nemében, miszerint hasonló eset nem fordult elő a londoni rendőrség évkönyveiben?” (…) „Minden rendben van, főnök úr. A rejtély betartotta az összes feltételeket.”

Robert Downey Jr.
Robert Downey Jr.

A fenti idézet a nagy műfajparodista, (a Karinthy által – s feltehetően jókedvében – magyarított) Stephen Leacock egyik örökbecsű ötperceséből származik, s bár a Nagy Detektív akár egyetlen íráson belül is sűrűn váltogatja álszakállát, aligha téved, aki komikusan titokzatoskodó alakjában Sir Arthur Conan Doyle leghíresebb teremtményét, Sherlock Holmes-t véli felfedezni. Hasonlóképpen nem téved sokat, aki Guy Ritchie újdonatúj Sherlock Holmes-filmjében is Sherlock Holmes-t véli felfedezni, habár a többnyire izomból filmező angol 2009-es Holmes-modellje láttán adódhatnak kételyeink. Persze, csak az reklamáljon (nagy mail-forgalomra aligha kell számítanunk), aki A Ravasz, az Agy és két füstölgő puskacső valamint a Blöff rendezőjétől egy gigantikus intellektust rejtő, élére vasalt házikabátra, netalántán egy diszkréten morfiumozgató vagy kedélyesen pipázgató papucshősre számított. A Holmes-ológia történetének legújabbkori lapjai másról sem szólnak, mint a Nagy Detektív korszerűsítéséről, mellyel Ritchie-nél jóval nagyobb szabású, szofisztikáltabb rendezők is megpróbálkoztak már, de a Nagy Detektív rendre ellenállt az arcéle nemességéből lefaragni szándékozó próbálkozásoknak. (Billy Wilder például az 1970-es Sherlock Holmes magánéletével mondott csődöt, pedig a Loch Ness-i szörnyet és az orosz balettet is bevetette, s hasonlóan érdekes és sikertelen kísérletnek tudhatjuk be Herbert Ross 1976-os filmjét, melyben Holmes-t Dr. Freud igyekszik kigyógyítani heveny kokainfüggőségéből.) Az utóbbi idők egyik legszórakoztatóbb mozifilmes próbálkozása (Sherlock és én) egyenesen a fentebb megidézett Leacocktól vette az ötletet (ha nem is a nemes humort), és önmaga paródiájába forgatta át Holmes és Watson alakját, akik engedve a kabaré önkényének, meg sem álltak a tortadobálós – seggre ülős poénokig.

Jude Law és Robert Downey Jr.
Jude Law és Robert Downey Jr.

Ritchie nem annyira bátor filmes, hogy igazi paprikajancsikat faragjon hőseiből, annyira pedig nem jó filmes, hogy túl sok egy helyben töprengést engedélyezzen fiainak, viszont van annyira okos filmes, hogy tudja, mit vár a piac: egy viktoriánus buddy-movie-t, mi mást! És ennek a „hol barátilag civakodunk, hol lassítva hasba rúgjuk az ellent” elvárásnak az új Holmes-film tökéletesen meg is felel. Valahogy így csinálta volna Hacsek és Sajó is, ha nem csak kávéházi marháskodásra, hanem nuncsaku-bemutatóra is szólt volna a szerződésük. Ritchie nagy szerencséje, hogy Robert Downey Jr. (Holmes) és Jude Law (Watson) személyében olyan színészekre tett szert, akik verbálisan és csuklóból is tudnak pofont osztani – kettősük közös poén- és pofonosztási akciói olyannyira önjáró, Holmes-független produkciók, hogy ha elvennék mögülük a (mozivásznon mindig nyerő) viktoriánus díszleteket, nagy valószínűséggel akkor sem esne csorba a produkción.

Robert Downey Jr. és Rachel McAdams (Forrás: port.hu)
Robert Downey Jr. és Rachel McAdams (Forrás: PORT.hu)

Igazságtalanok lennénk azonban, ha kiszerveznénk kritikánkból Ritchie érdemeit, mert ilyenek is vannak, ha nem is túl számosak. Az például mindenképpen a javára (vagy a belátó producerek javára) írandó, hogy a háromórás, szerzői attitűddel súlyosbított akciófilmek korában nem kezdett el két lassított ökölcsapás és alacsonyan szálló élc között művészkedni. Arra pedig, hogy unásig ismert, műmacsó manírjai mily remekül érvényesülnek a ködös London Conan Doyle-i díszleteiben, tényleg nem mondhatunk mást, mint hogy gondolta a fene. Az új Holmes-modell sportosan retro, keveset fogyaszt, jól gyorsul, csajozásra és családi túrákra egyaránt alkalmas konstrukció – még egy-két filmig biztosan bírja szuflával. S ha már a folytatások is megvoltak, Ritchie bátran visszatérhet régi sikerei helyszínére, a kies kortárs Londonba: úgy fogják ünnepelni, mint újkorában.

Vö. Durucz Dávid: Sherlock Holmes 
kalmárté: Melegen ajánlott a zord téli napokra 
Kollár Flóra Anna: Londoni akció 
Horeczky Krisztina: A Cool-kór 
Bujdosó Bori: Jöjj édes Watsonom, bunyózzunk! 
Jankovics Márton: A pipafüst árnyéka 
Gőzsy Kati: Meglepően jó Guy Ritchie Sherlock-filmje

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek