Néhány lepukkant robogó, egy szemüveg, egy kb. másfél méteres Dávid-szobor és Péterfy Bori a főszereplői a Fiatal Képzőművészek Stúdiója Egyesület által díjazott alkotók idei kiállításának. A díjat megosztva elnyerő Csáki László és Esterházy Marcell nem fukarkodnak az iróniával, kiállított munkáik legtöbbje klasszikus művek és műfajok parafrázisa, céljuk nem annyira a tisztelgés a feldolgozott előkép előtt, mint inkább pátoszának lebontása, a szakralitás könnyed szétmorzsolása. Mindkét művész tevékenysége szerteágazó, munkáik között fotók, videóinstallációk, rövidfilmek és animációk egyaránt megtalálhatók. Sajnálatos, hogy a Labor Galériában egy kivételtől eltekintve kizárólag fotókat és grafikákat láthatunk.
 Esterházy Marcell Mészöly Miklós szemüvege sorozatából (Forrás: studio.c3.hu) |
Esterházy Marcell nevét látva a rosszmájú érdeklődők megállapíthatják, hogy ezzel a névvel csak megszületni volt nehéz. A savanyú a szőlő effektus elmélyül, amikor rövid cv-jéből kiderül, hogy érettségi után a világhírű fotós, Lucien Hervé irányításával kezdett fényképezni Párizsban. Aztán Marcell munkáit nézegetve szépen eltűnik a sztereotípia, a nagyformátumú atya még „apasági iszony” formájában sem köszön vissza, Hervéról pedig csak annyit, hogy Marcell párizsi ablakpucoló karrierének csúcsán ismerte meg véletlenül. Korábbi munkáiban persze felbukkan a család, mint például az ebédelő nagyapjáról készített videón, vagy a halott nagyszülő hátrahagyott lakásáról készített fotókon – ezek az alkotások azonban nem a név nehéz örökségét, inkább az ősökkel való kommunikáció lehetőségeit boncolgatják.
Esterházy Marcell Laborban kiállított képsorozata szintén a felmenők örökségét igyekszik feldolgozni, de jelen esetben nem családi, hanem művészeti ősökről van szó. A Mészöly Miklós szemüvege fotósorozat 11 képén fiatal fiúk és lányok viselik ugyanazt a neves darabot. Mészöly állítólag utolsó szemüvegét Nádas Pétertől kapta, amit azonban már nem kellett hordania, mivel szeme addigra megjavult. Nem tudni, ez az a szemüveg-e, a tárgy kultikus értéke viszont megkérdőjelezhetetlen. A fiatalok tehát Mészöly szemüvegén keresztül nézhetik a világot, megtapasztalhatják azt a keretet (fotós szemmel képkivágást), amely az író nézőpontját meghatározta, és felvehetik az arcát, hiszen a nyolcvanas évek végének bagolyszemüveges divatja szerint a hatalmas keret majdnem a fél arcot befedi.
Ennek ellenére a hatás csöppet sem emelkedett, a Mészölyben elmerülő arcok helyett számos ostoba fej néz vissza ránk, akik egytől egyig az iskola legbénább okostojásaira és a lakótelepi gyerekcsapatok kétballábas kitaszítottjaira emlékeztetnek. Az ereklyeértékű kiegészítő mindenkinek borzalmasan áll, és a modellek viselkedése is a balfékség felé tolja a képek hangulatát. A fiatalok félénken mocorognak, zavartan vihognak vagy idétlenül félrebillentik fejüket, miközben a szemüvegen megcsillan az arcukba villantott vaku fénye. Ez a beöltözős turistafotózásnak tűnő Mészöly-casting erőteljes iróniával építi le a tárgy kultikus értékét, és teszi esendően emberivé az író tárgyiasult világlátását.
 Csáki László – Szabó Éva: Délelőttök a kádba’ (Forrás: peterfybori.blog.hu) |
Csáki László leginkább rövidfilmjeiről és animációiról ismert, ezen a kiállításon is helyet kapott egy mozgóképes munkája. A Szép Évával együtt rajzolt Péterfy Bori Délelőttök a kádba’ című dalához készült klip képei itt csendéletekre szabdalva tekinthetők meg. Az eredeti munka szemkápráztató ötletességgel bontja ki egymásból az alakokat a zene ütemére. A kávét kavaró kéz mögül az ital forogva alakul át a fürdőkád meleg csapjává, a kék fürdővíz kacsa alakú, kitépett szívet rejtő hűtőszekrénnyé olvad, a kiterített városképet bebugyoláló kendőn pedig a szemünk előtt nő ki a kék fű és a lengő hinta. A videóklip egymásba olvadó krétarajzai a lehető legnagyobb evidenciával folynak át egymásba, így hozva összefüggésbe az asszociatív, egymástól igen távoli képeket. A Labor kiállításán sajnos épp ez a magától értetődő összefüggés vész el, a szekvenciákká bontott klip egymásba áttűnő folyamat helyett csak különálló, szürreális rajzok sorozataként jelenik meg.
 Csáki László robogó sorozatából (Forrás: studio.c3.hu) |
Csáki másik kiállított munkája a Horváth Árpáddal együtt készített robogó-fotósorozat Szolgálunk és félünk illetve Futárok robogói a száguldó roncsok címmel. A négy képen négy lepukkant, ragasztószalaggal összetákolt járművet látunk, némelyiken még pizzaszállító doboz is akad. A szakadt robogók ugyanakkor műteremben fotózott, fekete-fehér, nagyméretű képeken jelennek meg, mintha egy fiúszobát díszítő, motorcsodát ábrázoló plakátnak készültek volna. A poszter-parafrázis vicces ugyan, de elmarad Csáki mozgóképes munkáitól.
Habár a két díjazott alkotó munkái üdítőek és lendületesek, ez a kiállítás nem a legjobb arcukat mutatja meg. Hiányoznak a Csáki munkáiba életet lehelő mozgóképek és Esterházy Marcell lírai nagyapakeresései is. A Laborban csak ízelítőt kapunk.
A kiállítás 2009. december 4-ig látogatható.