Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

CSESZNEKI KOSZTÜMÖS

Holdhercegnő / 42. Magyar Filmszemle
2009. nov. 19.
A gyermek-fantáziák legújabbkori filmüzemében kötelező feladat a szülőre kacsintani, vagy legalább olyat mutatni, ami széles körben szórakoztatónak számít. Csupó Gábor ártalmatlan ifjúsági mozija meg sem próbálkozik ilyesmivel, ez a legfőbb erénye. NAGY V. GERGŐ KRITIKÁJA.

Azok a kvalitások, melyek a hetvenes évek óta Amerikában tevékenykedő Csupó Gábor legnevesebb rajzfilmjeit jellemezték a Simpson családtól a Fecsegő tipegőkig – itt persze sokban különféle természetű erényekről van szó –, aligha voltak tetten érhetők a producer-animátor tavalyelőtti keltezésű, első élőszereplős játékfilmjében. Nem mintha a Híd Terabithia földjére érdemtelen munka lenne, sőt – a Harry Potter farvizén evező gyermek-fantasyk között kétségkívül az első vonalba tartozott –, ám a felforgató humor és az egyedi formavilág csak az irónia hangfekvésén hozható szóba vele kapcsolatban. Míg a Simpsons epizódjaiban, vagy éppen a legutóbbi – valljuk be, némiképp mellément –  Jóska menni Amerika című Csupó-moziban jelentékeny hangsúlyt kap a társadalomkritikus elem és az inkorrekt viccelődés, addig a Terabithia egy szigorúan a kiskamasz-közönségre kalibrált, eszképista tündérmesét mutat be – ám ennek elbeszélésében is számos rendezői erényről tesz tanúbizonyságot.

Dakota Blue Richards a Holdhercegnő című filmben
Dakota Blue Richards a Holdhercegnő című filmben

Nincs ez másként a második élőszereplős film, a Holdhercegnő esetében sem. Az angol-magyar koprodukcióban készült mozi tisztességgel megcsinált, pontosan levezényelt munka, sehol sem nyögi a bizonytalan rendezői kezet, és végig ugyanazon a vágányon marad. Más kérdés, hogy újszerű ötletekkel sem büszkélkedhet nagyon, sőt ha igazán őszinték vagyunk magunkhoz, egyet sem találtunk benne. Elizabeth Goudge negyvenes években született gyermekkönyve szolgáltatta az alapot, ami szintén nem lehet éppen egy forradalmi alkotás, noha állítólag a századközepi angol gyermekpróza egyik hírneves ékköve, és J.K. Rowling egykori kedvenc olvasmánya. Feltesszük azonban, hogy a masszív irodalmi rang nem annyira a csavaros logikájú, eredeti szüzsével, mint inkább a prózaszöveggel és az elragadó atmoszférával függ össze, elvégre a tizenhárom éves árva kislány bájos-bágyadt története nagy kedvvel, ám kevés invencióval merít a Rómeó és Júliából és a fantasztikus irodalom közhelytárából – unikornisok, sötét lidércek, gonosz lovagok és elátkozott tárgyak jól ismert világa ez, ahol egy árva leány két egymással küzdő família kibékítésén dolgozik egy angol vidéki kúria jéghideg termeiben és a környező erdőkben.

Dakota Blue Richards és Natascha McElhone
Dakota Blue Richards és Natascha McElhone

Ezzel pedig elérkeztünk a következő problémánkhoz, jelesül oda, hogy Merrywheather úr sötét erdei ezúttal kísértetiesen emlékeztetnek a pilisi kirándulóhelyünkre, ahogy a rideg kastély díszletei is a cseszneki várlátogatás élményeit idézik. Csupó legújabb – többnyire hazánkban forgatott – filmje láthatóan jóval szűkösebb költségvetésből készült, mint a Terabithia, ami nem csupán a speciális effektusok számát és formáját érintette, hanem a színész- és helyszínválasztást is. Az omladozó falú kastélyok ugyan dramaturgiai funkcióval bírnak – hiszen a régmúltban elkövetett ősbűn óta rohadó világot hivatottak illusztrálni –, ám az elveszett idillt mutató flashbackek esetében sem mutatnak jobban. A beígért sztárgárda helyett pedig másodvonalas vagy parkolópályán álló brit aktorok játsszák a főbb szerepeket – a kosztümös filmekben gyakran megforduló Ioan Gruffudd itt idegenül alakítja a rideg nagybácsit, aki egy ostoba csetepaté miatt nem áll szóba régi szerelmével, Natascha McElhone-nal (ő utoljára Soderbergh Solarisában kapott rendes szerepet), Tim Curry pedig a szokásos gonoszt hozza rutinból. Jóllehet, mindenki tisztességgel teljesíti a feladatát, az elfáradt arcokkal és koszlott műemlékekkel teli Holdhercegnő roppant fapados hatást kelt – amit a fantáziátlan látványterv csak tovább fokoz.

Jelenet a filmből. Forrás: port.hu
Jelenet a filmből. Forrás: PORT.hu

További gond, hogy Graham Alborough és Lucy Shuttleworth forgatókönyve temérdek információt igyekszik a narrációban közölni, a karakterek jellemzésére pedig meglehetős durva formákat választ – a parodisztikus színekkel ábrázolt dada például rendre elböffenti magát. Nem utal kifinomult ízlésre az sem, hogy a kiemelten fontos pillanatok lassított felvételen láthatók, az pedig végképp nem, hogy a zárlatban a szó szoros értelmében eláraszt minket a giccs és a hazug érzelmesség. Noha a szülei halála után felborult világot a fantáziájában helyreállító kislány meséjében jókora drámai potenciál rejtezik, ez kiaknázatlan marad, mivel a karakterek roppantul elrajzoltak. Ráadásul nagyjából teljesen hiányzik a komikum – így a felnőttek számára igencsak kevés élveznivaló akad. Ilyenformán a Holdhercegnő aligha tekinthető a regény sikeres adaptációjának, vagy egy ízig-vérig szórakoztató családi filmnek. Mégis szimpatikus alkotás, mert rokonszenves anakronizmus árad belőle – ugyan annyira gügye, hogy az idősebbek megszólítására bízvást képtelen, és annyira konzervatív, hogy a húsz évvel korábbi ifjúsági filmeket idézi, ennek ellenére nagy alkotói lelkesedésről és műgondról tanúskodik. Csak remélhetjük, hogy ezt meg fogják hálálni a tizenkét év alatti lányok.

Vö. Tóth Ágnes Veronika: Kiskorú amazon tornűrben 
Szabó Ágnes: Holdhercegnő 
Bükki Linda: Gyöngybe foglalt varázsmese

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek