Lázár Ervin: Berzsián és Dideki / Nemzeti Színház
2009.11.16.

Bár nyilván örülni kellene, hogy Lázár Ervin meséje impozáns színészgárda tolmácsolásában színpadra került a Nemzetiben, a csalódottság mégis alapélmény a vérszegény előadás láttán. TÓTH ÁGNES VERONIKA KRITIKÁJA.

Stohl András és Murányi Tünde
Stohl András és Murányi Tünde

Miközben Almási-Tóth András rendezését, a rétestésztaként két és fél órányira nyúló, meglehetősen örömtelen Berzsián és Didekit nézem, végig az a kellemetlen érzésem van, hogy a Lázár Ervin által kitalált zseniális mese ebben a színpadi adaptációban egyszerűen elszegényedett. Elsősorban nyelvileg, hiszen Lázár Ervin nyelvi humorának, könnyed szinonimahalmozásainak, káprázatos szókincsének, játékos, szemtelen, derűs hasonlatainak, csípős párbeszédeinek mindenestül nyoma vész: mintha Perczel Enikő dramaturg érzéketlenül legyalulta volna az eredeti szöveg minden báját. Ráadásul Balla Margit beékelt dalszövegei sem szerencsések, az eredeti, „Szerelem, szerelem”, a „propagátor propagál” és a „Berzsián, Börzsián” versikék ugyanis egyszerűen lemosnak minden vendégtextust.

Alapvetően az a néző benyomása, mintha egy gazdag, többértelmű, játékos és rendkívül könnyed nyelvi közegből zsuppoltak volna ki minket egy jóval sivárabba, unalmasabba, és senki ne mondja, hogy mindez az „érthetőség”, a „gyerekek” érdekében történt. Mégsem akarok mindent a dramaturg nyakába sózni, ha ugyanis eleve „rajzfilmszínház” vagy „zenés képregénycirkusz” definícióval készül egy darab, az már jelzi, hogy a rendező segítője feltehetően igencsak kötött pályán mozoghatott.    
  

Jelenetkép
Jelenetkép
Viszont tetszetős Balla Margit – a színpadteret függőlegesen felszeletelő – díszlete, mely élénk színekben ragyogó Mondrian-festményeket idéz, és föl-le mozgó színes paravánokkal jelöli ki az aktuálisan zajló színpadi történések helyét, némi árnyjátékkal is gazdagítva a látványt. Kár, hogy a magasba vetített, képregényes szövegbuborékok kifejezetten idegesítőek és feleslegesek (ráadásul a gyerekközönség jó része nem is tud még olvasni), nyilván mindez a képregénycirkusz ötlete miatt lett ránksózva. A színpadi mozgásért felelős Barta Dóra és Újvári Milán feltehetően egy nyüzsgő cirkuszi gyülekezetet képzeltek el a színpadon, de koncepciójuk sajnos csupán villanásnyi pillanatokra valósulhatott meg.   

Szarvas József
Szarvas József
A karakterekkel komoly problémák vannak, egyrészt az eredeti jellemükből, személyiségükből semmi nem marad, másrészt alaposan aktualizálva vannak, ami nem feltétlenül válik a javukra. Aggszakáll, Főszakáll és Alszakáll – a városi tanács lengő szakállú bürokratái – tetoválásra emlékeztető pólóban, álszakállal és műanyag kalasnyikovval felszerelt ifjoncok képében bukkannak fel a színpadon. Láttukra van egy kis déjà vu-m, a HOPPart-nál erre már volt példa e falak között: talán, ha Nemzeti és gyerekelőadás, akkor az fix, hogy több mint két óra, és közben majd lőnek is? Lehet, hogy ez a standard?

A megkettőzött Áttentő Redáz (Fehér Tibor, árnyéka Major László) kissé súlytalan, hiába hord Darth Vader-jelmezt, Ribizli (Mátyássy Bence) meg egyszerűen egy infantilis, csaholó ufó lett, nem kis részben ezüstszínű szkafanderének köszönhetően, mely Földi Andrea legkevésbé szerencsés jelmeze. A női karakterek szintén deformálódtak útközben: nem különösebben vidít fel például, hogy Dideki izgága Lolitának öltözve, zöld combfixben, bokorugró szoknyácskában csapja le a nyakkendős kékharisnya-paródia Zsebenci Klopédia kezéről Berzsiánt. A direkt leosztással a női karakterek nem járnak túl jól, pedig eredetileg rendesen meg vannak írva mindketten, Lázár Ervinnél még bűbájos, szellemes, eredeti csajok, ebben a rendezésben meg csupán unalmas, két lábon járó sztereotípiák, egy trampli vérbölcsész meg egy dörzsölt cicamica, de arról, hogy egydimenzióssá fonnyadt a karakterük, alapvetően sem Murányi Tünde (Klopédia), sem Tompos Kátya (Dideki) nem tehet.
Tompos Kátya és Mátyássy Bence. Forrás: PORT.hu. Fotó: Puskel Péter
Tompos Kátya és Mátyássy Bence. Fotó: Puskel Péter (Forrás: PORT.hu)
Violin (Blaskó Péter) talán még rosszabbul járt, az általa alakított figura szintén a nagy, mindent átfogó redukálási-sztereotipizálási hadműveletnek esett áldozatul: eredetije összetett személyiség, itt viszont csupán egy melodramatikus zenebohócot látunk. Stohl András mint Berzsián viszont elég jól megúszta, az ő alakítása vállalható: megmaradhatott hirtelenharagú, pirospozsgás, dagadó izmú, önironikus, búskomor anti-költőnek. Szőrénszőr Tejbajszán (Szarvas József) is egészen eredeti  a maga titkos, mongol hercegi származásával, melyre a darabban még dalocska is íródik, Vinkóci Lőrénc (Földi Ádám) elegáns és stílusos, mint egy társastánc-bajnok, Sróf mester (Újvári Zoltán) figuráját viszont megint annyira megnyesegették, hogy csak egy lelkes szaki marad az igazság megrögzött bajnokából. A legfőbb baj tehát az, hogy Lázár Ervin szeretettel és sok-sok emberismerettel megformált, komplex és különc szereplőiből többnyire csak vázlatos skiccek maradnak, unalmas, legömbölyített, papírmasé figurák. 
 
Alig néhány jó pillanat ragad csak meg a nehezen végigküzdött előadásból: a költőt bátorító stréber szavalókórus, a Berzsián átkaitól lerobbant, tolókocsis, begipszelt gyülekezet, de például kifejezetten kínos a David Copperfield megoldásaira hajazó repülő kutya, az önnön szakállukat rém lassan felgyújtó hármak ügyetlenkedése, vagy éppen az édeskés romantikába fullasztott finálé. 

Pedig van ebben az előadásban munka bőven: a verejték, a küzdelem érződik is. De könyörgök, miért éneklik (!) azt a végén, hogy a szerelem mindent legyőz? Ez egyáltalán nem népmese, melyben boldogan élnek a hősök, míg meg nem halnak. 
Cím:  Berzsián és Dideki,  Író:  Lázár Ervin,  Rendező:  Almási-Tóth András,  Dramaturg:  Perczel Enikó,  Díszlet:  Balla Margit,  Jelmez:  Földi Andrea,  Koreográfus:  Barta Dóra,  Társkoreográfus:  Újvári Milán,  Zene:  Bella Máté,  Dalszöveg:  Balla Margit,  A rendező munkatársa:  Kolics Ágota,  Laboda Kornél e.h.,  Szereplők:  Stohl András,  Blaskó Péter,  Murányi Tünde,  Mátyássy Bence,  Földi Ádám,  Újvári Zoltán,  Mészáros Piroska,  Szarvas József,  Tompos Kátya,  Orth Péter,  Farkas Dénes e.h.,  Fehér Tibor e.h.,  Szatory Dávid e.h.,  Frányó Viktor m.v.,  Major László m.v.,  Potoczki Ferenc m.v.,  Turai Bálint m.v.,  Szőts Zoltán m.v.,  Szabó Zoltán m.v., Pelle Viktor m.v.,  Somorjai Judit m.v., Szelőczey Dóra m.v.,  Megjegyzés:  az NKA által nem támogatott