 Plakát a szocializmusból (Forrás: mkvm.hu) |
A fonalból és cérnából álló Röltex Rózsi rövidárubaba, bármennyire is kedves, ma már használhatatlan marketingkommunikációs eszköz, csakúgy, ahogyan a kék háttér előtt díszelgő egyszerű csomag és a fölötte olvasható „Ajándékot az Állami Áruházból” felirat hatására sem rohanna senki shoppingolni. A Design Hét nyitott stúdiói és kiállításai bepillantást engedtek abba, hogyan működtek régen, hogyan működnek ma, és milyen irányba kéne továbbfejlődniük a jövőben a designnal összefonódó marketingkommunikációs technikáknak. A szocialista Magyarország plakátjai, a hétköznapjaink vizuális kultúráját meghatározó termékek és cégek arculata, valamint a futurisztikus letisztultsággal hódító luxustermékek bemutatása azt a fejlődési tengelyt rajzolták ki, amelynek mentén design és marketing szervesen összefonódik, túllépve a „gusztusos külcsínt a praktikus belbecshez” kívánalmán.
A Magyar Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeum Nyitunk… Plakátok a szocializmusban kiállítása a háborútól a rendszerváltás időszakáig tekinti át design és marketing viszonyát. A kiállítás a klasszikus, kronologikus elv mentén rendezi egymás mellé fél évszázad plakátjait, így az „Anyuka! Jön a KÖZÉRT bácsi! Hozza az árut!” háború utáni boldog gyermekarcától a ’80-as évek átfogó Woolmark-reklámkampányáig időutazhat a l
 A kiállítás részlete |
átogató. Megtudhatjuk, hogy a háború után, amint a falakat helyreállították, szinte azon nyomban plakátokat ragasztottak rájuk, és a falragaszok később is jelentős hatást gyakoroltak minden, ember lakta vidék vizuális kultúrájára. A kiállított plakátok nem egyszerűen termékeket, hanem korrajzot festenek elénk, amit erősítenek a kiállítótérben elhelyezett életképek is, mint például a konzervdobozszerű babakocsit tologató anyuka az ötvenes évekből, vagy az „új, korszerű kereskedelmi formákat” bemutató önkiszolgáló üzlet részlete.
A koridéző, nosztalgiázó hangulat rátelepszik a kiállításra, és sajnos gyakran háttérbe szorítja a marketinggel összefonódó vizuális kultúra kiteljesedését bemutató koncepciót. A „Fabulon, a bőre őré”-s és „Heló Leó”-s kötelező körök elindítják az „ó, én erre is emlékszem” típusú, lelkendező, túl messzire épp nem vezető értelmezési kliséket, és a mindent megszépítő és legalizáló, nosztalgikus emlékek révén rövidre zárják a designtörténeti értelmezést.
 Forrás: designhet.hu |
Ha azonban túljutottunk az ifjúságunk illataival színesített bódulaton, olyan izgalmas darabokra bukkanhatunk, mint a (boldog arcú látogatók által teljes testbedobással skandált) „Egyél halat, a legjobb falat” témát feldolgozó alkalmi triptichon. A három plakát három különböző stílusban dolgozza fel az ominózus szlogent. Az elsőn még az ötvenes évek szocreál hangulatát idéző munkás lobogtatja felénk az elfogyasztandó állatokat, a második, Fejes Gyula és Macskássy János által megálmodott plakáton, egy groteszk gesztussal, már maga az uszonyos jószág kínálja a sültet, míg a harmadik, Muray Róbert által készített ábrázoláson egy modern, a hatvanas évek stilizáltabb reklámgrafikáját idéző hölgy himbálja hálócekkerében a piaci vásárfiát. Szintén designtörténeti püspökfalatot kínálnak a grúz tea kampányának darabjai, amelyek szecessziós grafikájukkal a századelő plakátvilágát idézik meg, köztük a Muchát parafrazeáló hatalmas hajkoronát viselő, csipkézett bögréből teát kortyoló hölgy.
 Nyitott műhely az Art Force stúdióban (Forrás: designhet.hu) |
A plakátkiállítás záróakkordjai azok a képek, amelyek már nem önmagukban álló falragaszok, hanem teljes kampányok részei voltak. A sok apró elemből összeálló hatalmas projektek átvezetnek minket napjaink reklámvilágába, ahol teljes cégek gondoskodnak arról, ami régen az egy személyben megtestesülő kreatív, copywriter, grafikus és ügyfélkapcsolati munkatárs feladata volt. Az Art Force stúdió irodájában a plakátok helyett a csomagolásé a főszerep, céljuk a belbecshez a megfelelő külcsín hozzárendelése. Ahogy a kifüggesztett, saját tervezésű retróplakát hirdeti: „Veszik hölgyek, veszik urak, ha az áru szebben mutat.” Az Art Force design és marketing összefonódásának klasszikus vonalát mutatta be az egybegyűlteknek, vagyis azokat a munkafázisokat, amelyek során egy termékből gusztusosan becsomagolt, eladható áru lesz. Az Art Force-nál megismerhettük az irodát, ahol az élelmiszerboltok és saját konyhánk olyan ismerős szereplői szépülnek, mint a Bakony termékcsalád, a Ceres kenyerek vagy a Herbária tea.
Egész más koncepciót ismerhettünk meg a Co & Co Communication irodájában, ahol Cosovan Attila azt ecsetelte a csillogó szemű fiatalságnak, hogy a design nem merül ki abban, hogy egy tartalmat nyakonlöttyintünk némi dekorszósszal, hanem a vizuális tervezésnek már a termék gyökerét jelentő problémában kell kezdődnie. A design számukra nem merülhet ki a formatervezésben, hiszen tartalom és forma
 A Co & Co terve a 2. Metró grafikai és tárgyi arculatának meghívásos tenderére. Eredmény: 3. helyezet, valamint együttműködés a végleges tervek kivitelezésében (Forrás: coandco.cc) |
szétválaszthatatlan egységet alkotnak. Példaként elmesélte, hogyan alakítottak ki a hetvenes évek autóbontó hangulatát idéző képi világból letisztult minimállogóval fémjelzett, egy fő motívumra épülő cégarculatot. Megismerhettük a Witch elektromos seprűt, amelynek designja az ősi boszorkány archetípusában és a söprés mozdulatában gyökerezik, és megcsodálhattuk a futurisztikus, plazmatévé alakú, lenyitható főzőlapot, amit szigorúan csak kőgazdag yuppie-knak ajánlanak.
A plakátkiállításon a vizuális marketingkommunikáció embrionális világával ismerkedhettünk meg, az Art Force stúdió pedig hétköznapi világunk látványvilágának műhelyébe engedett bepillantást. A Co & Co viszont azt a tendenciát mutatta meg, amelyben a design a fejlesztésbe integrált kommunikációként jelenik meg, és ahol az olyan hagyományos marketingkommunikációs csatorna, mint a plakát már értelmét vesztette.
A Nyitunk… Plakátok a szocializmusban kiállítás 2010. február 28-ig látogatható a Kereskedelmi és Vendéglátóipari Múzeumban.