AZ ESZTERHÁZI TSUDA

Esterházy "Fényes" Miklós és Tündérvilága / Esterházy Kastélymúzeum, Haydn Év 2009

Minden, amit az Esterházy családról és viselt dolgaikról tudni érdemes - ez lehetne az alcíme a kiállításnak. Közönségcsalogatás gyanánt pedig hozzátehetnék a szervezők: zenés, színes, szagos, pompázatos bevezetés az Esterházy-glamur világába. KOLOZSI LÁSZLÓ CIKKE.

A kastélyt és ebből következően a kiállítást is, immár nem Fertődön, hanem Eszterházán kell keresni. Az Esterházy-napnak, vagyis a helység keresztelőjének e kiállítás megnyitása volt az egyik fő eseménye, s ekkor, 2009. május 22-én avatta fel a Műemlékek Nemzeti Gondnoksága az egykori Esterházy-birtok határát jelző kőoszlopokat. Ez természetesen még nem jelentette azt, hogy a kastély régi pompájában tündököl: a négymilliárd forintba kerülő felújítás, melynek során nem csupán az épületegyüttest, hanem olyan elveszett értékeket is rekonstruálni fognak majd, mint az opera vagy a marionett színház, csak most veszi kezdetét. Az Eszterháza nevet egyébként 1766-tól olvashatni Fényes Miklós Herceg levelezésében, a kastély a szívének kedves település, Süttör uradalmaira épült.

A tündérvilágot hét teremben kiállított tárgyak és képek mutatják be. Az utolsó teremben egy Fényes Miklós korabeli tűzijáték animált rekonstrukciója látható. A zenére kilőtt petárdák Gaetano Pesci híres, és a korabeli viszonyokat meglehetős pontossággal ábrázoló vedutája előtt pukkannak el.

A Mária Terézia terem

Az első termek főszereplője a kor legnagyobb asszonya – érezhetünk a jelzőben némi iróniát, hiszen termetre is tekintélyes volt -, Mária Terézia. A terembe belépő rögvest a Vitam et Sanguinem című képpel (a pazar kiállítású műsorfüzetben egyetlen helyen sem szerepel helyesen a cím), vagyis az életüket és vérüket uralkodójuknak felajánló magyar előkelőségek ábrázolásával szembesülhet. A felséges hölgy pozsonyi megkoronázását megörökítő festmény Franz Messmer és Wenzel Pohl műve. E kép köré gyűlnek a kor meghatározó alakjainak - többek közt Esterházy Imre hercegprímásnak - ábrázolásai; a hivatalviselő homo novusokat megörökítő művek kerülik az eszményítést: keresve sem találni formás embert közöttük. A leggondosabban kimunkált képen Hadik András tábornok például borissza, kemény férfi benyomását teszi ránk. A Gödöllőt építtető Grassalkovich gróf bambán tekint le az elvonulókra, akik A teréziánus kor elnevezésű terembe tartanak. Itt jókora térképen láthatjuk, milyen más alakja is volt nem csak a közeli Fertő-tónak, amelyhez akkoriban még odasimult a lápvidék, hanem a Balatonnak is (hiszen a déli part még nem települt be). A térkép előtt órákat lehetne állni, ahogyan Süttör település urbáriuma és úrbéri tabellája is megér egy hosszabb szemlélődést.

A terem ékessége egy miseruha, amit a Váci Egyházi Gyűjteményből kölcsönözött a tárlat koncepciójának megalkotója, Varga Kálmán. A szövegeket és a kísérőfüzetet is ő jegyezte. Ez utóbbi lektorálására kevés idő juthatott, hiszen ellentmondásoktól sem mentes. (Egyszer például biztos a szerző a főhős szabadkőműves voltában, másszor meg azt állítja, valószínűleg az volt; egyébként a Haydn viselt dolgai után nyomozó H. C. Robbins Landon már közzétette a herceg és egy bizonyos Mozart tagságával is büszkélkedő páholy teljes névsorát.) A kísérőszövegek nem túl informatívak, ám ez némileg indokolt, hiszen a kastély jobb szárnyában, közvetlenül a főlépcső oldalában, a Zeneteremből nyíló kiállítás csak vezetéssel látogatható.

Esterházy Miklós és terme

Az Újjászületett Remény Páholy munkáját ábrázoló festmény, amely a rosenaui szabadkőműves múzeumból került át ide, a harmadik, immár közvetlenül a hercegnek szentelt teremben látható. A császári és királyi hadsereg hadrendjét is csak azért nem böngészhettem kellő ideig, mert a tárlatvezetés hátránya, hogy alkalmazkodni kell a többiek tempójához. Azokhoz, akiket mondjuk nem köt le Esterházy gránátos képe, a herceg katonaéletének számos rekvizítuma, a szablyák, törzszászlók és csatajelenetek garmadája. A komoly hadi tehetséggel megáldott Esterházy Miklós ugyanis hosszabb katonai pályafutást követően lépett bátyja, Pál Antal hercegi örökébe (Pál fiúörökös nélkül halt meg). Esterházy Miklós jussa eredetileg mindössze a biccsei várból, a süttöri kastélyból és a hozzátartozó uradalmakból állt. Herceggé, s egyszersmind az ország leggazdagabb urává 1762-ben avanzsált. Haydnt is Pál Antaltól örökölte meg: ámbár maga is zenekedvelő, műértő ember lévén ennek módfelett örülhetett, hiszen háziszerzője kedvenc hangszerére, a barytonra másfélszáznál is több művet komponált. Fényes Miklós termében kapott helyet az Esterházyak családfája is.

A következő helyiség már Eszterházáé. Pesci képe mögött a nevezetes (a kastély fénykorát visszaadó, a kert állapotát pontosan mutató) festmény háromdimenzióssá formált és kiterített másolata arra csábít, hogy belépjünk a régi Eszterházára, amely pazarabb volt, mint a mai. Nicolaus Jacoby madártávlati metszete a kert eredeti állapotát mutatja, az allékat, melyek végén a távolban ma is ott emelkedik a fertőszentmiklósi templom. Az allék a francia mintájú kertben elképzelhetetlenül nagy területet fogtak be. Álmélkodhatunk, micsoda cascade-okkal, díszkutakkal, télikertekkel, tornyokkal találkozhatott a kertben ődöngő. (Ne feledkezzünk el róla: e pompának volt némi hazafias motívuma, hisz a bécsi udvarnak bizonyította a magyarok nagyságát és kulturáltságát.) A Tündérvilág kifejezést, mely Goethétől származik – a frankfurti illumináció leírásából – helyénvalónak tarthatjuk. És egyetérthetünk Bessenyei Györggyel is: „Mind királyunk, mind Nemzetünk dicsősége kívánta, hogy Eszterháza magát tsudává tegye”.

Gaetano Pesci festménye a korabeli Eszterházáról

A négyszáz férőhelyes Operaház tervrajzai átvezetnek bennünket az ötödik és hatodik szobába, amelyeket az itt működő neves zeneszerzőknek (nem csak Joseph, de Michael Haydnnek és Tommasininek is) szenteltek. A kottaállványokkal – mint Süttörön megtudtam – ugyan a szovjetek tüzeltek, de maradt még mutatóba egy-kettő, és hozattak néhány hangszert is a szervezők. Egy vonósnégyes szól, és láthatjuk a remek díszlet- és jelmeztervező, Pietro Travaglia néhány tervét is (pl. a Haydn Armidájához készülteket). A vetítőteremben – egy rekonstruált pavilon alatt – aztán végignézhetjük a tűzijátékot. Noha nem ez a jól szervezett és látványos kiállítás koronája, mégis segít megérteni, milyen nagy élet volt Fényes Miklós alatt az egykori tsudás Eszterházán.

A kiállítás 2010. szeptember 30-ig látogatható.

A támogatás adatait és kapcsolódó cikkeinket a Haydn Év 2009 gyűjtőlapon olvashatják.