Hirdetés

szfvar 20240118
budaors 20240118
szepmu 20240224 revizor
magveto krasznahorkai 20240117

MINDENKI JUBILÁL

A 25. Soproni Régi Zenei Napok nyitóhangversenye / Haydn Év 2009
2009. júl. 4.
A Régi Zenei Napok első koncertjét a fesztivál két meghatározó együttese, a Purcell Kórus és az Orfeo Zenekar adta, Vashegyi György vezényletével és Simon Standage koncertmesterrel; a hangversenyen Zádori Mária, Halmai Katalin, Kálmán László és Cser Krisztián énekelt szólót. MALINA JÁNOS ÍRÁSA.

Az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus.
Az Orfeo Zenekar és a Purcell Kórus

A koncert két félidejében a két idei jubiláns, Händel, illetve Haydn művei szólaltak meg. A Händel-félidő a remekbeszabott Coronation Anthemmel kezdődött, s a kiváló előadásnak valósággal szárnyakat adott a Szent Mihály-templom ideális, teret adó, zengő, de semmit el nem rejtő akusztikája. Visszamenőleg most kezdtük el sajnálni, hogy történetének első negyedszázadában a fesztivál alig-alig használta ezt a helyszínt oratorikus művek előadására. No, de sebaj, majd a következő 25 évben! Most mintaszerűen koncentrált, feszesen formált előadásban hallhattuk a szólisták nélküli ünnepi zenét; a kis létszámú vonóskar a rezekkel ritkán hallhatóan zengő és egységes hangzásban olvadt össze. Ám persze a főszereplő a kórus volt, a most is lenyűgözően szép hangon, egységesen szóló, a szöveget teljes mértékig birtokló és átadó, nagyszerű Purcell Kórus.

 

Simon Standage
Simon Standage

Ezt két concerto grosso követte a bizonnyal az egész műfaj csúcspontját jelentő op. 6-os sorozatból. A művek klasszikus összeállítású (két hegedű és gordonka) concertinóját Simon Standage, Bozzai Balázs és Vályi Csilla alkotta. Az elsőként előadott no. 6-os g-moll darab, a sorozat egyik ékköve, rendhagyó módon, izgalmas, kromatikus-csapongó témára komponált fúgával kezdődik (pár ütemnyi lassú bevezetés után). Ebben a tételben a fúvósok nélkül maradt vonósok mintha a kelleténél halványabban és kevésbé akcentuáltan játszottak volna; s ez az érzésünk csak növekedett a nem kevésbé csodálatos – a zenei tájképfestészet egyik pompás teljesítményét jelentő – Musette tételben: a jól nevelten játszó zenekar előadásában elsikkadt például a rusztikus hatású éles ritmusok igazi zamata. Előadás tekintetében a legizgalmasabbnak a záró menüett bizonyult a megszokottnál jóval élénkebb, mégis beszédes tempójával.

 

A háromtételes, no. 11-es A-dúr concerto grosso több lehetőséget kínált a szólóegyüttes számára briliáns adottságainak megmutatására. A három kiváló művész kifejezetten jól játszott; valami azonban hiányzott a darab előadásából. Mintha nem jutott volna idő a darabot összecsiszolni és az interpretációba életet lehelni; ott kísértett fölötte az egyhangúság réme.

 

Vashegyi György
Vashegyi György

Annál felvillanyozóbb volt a hangverseny második, Haydnnak szentelt felében a Nelson-mise előadása, mely a figyelmet az első hangtól az utolsóig rabul ejtette. Vashegyi György produkcióját már nem először hallva sem tudjuk eldönteni, hogy mit csodáljunk jobban: Haydn e művének (és többi kései miséjének) hihetetlen komplexitását és expresszivitását-e, vagy azt a hallatlan biztonságot, amellyel Vashegyi meglátja, és azt a megvilágító erőt, amellyel bemutatja ennek a zenének a gazdagságát és rendkívüli pillanatait. Ilyen rendkívüli, sőt döbbenetes mozzanat volt ebben az előadásban az „et sepultus est” kimondásának pillanata, vagy a Benedictus szinte dúlt és mélyen elgondolkodtató zenekari bevezetése, egy olyan karakter ezen a helyen, amely Haydnon kívül semmilyen más szerzőnek nem jutott volna eszébe. Vagy mit mondjunk a „dona nobis pacem” angyali játékosságú hegedű-girlandjairól?

 

Ez az előadás határozottan Sturm und Drang színezetet adott, negyedszázadnyi „késéssel”, Haydn (egy kevéssé jelentős kivételtől eltekintve) egyetlen moll hangnemű miséjének. Ami pedig az egyaránt kiváló szólistákat illeti, közülük a Gloria tételben (is) remeklő Kálmán László és az Agnus szépséges alt szólóját éneklő Halmai Katalin érdemel leginkább külön elismerést. No és persze Zádori Mária meg a beugró Cser Krisztián.

 

A támogatás adatait és kapcsolódó cikkeinket a Haydn Év 2009 gyűjtőlapon olvashatják.

Vö. Mikes Éva: A huszonötödik / Soproni Régi Zenei Napok 1.

Címkék

Bírom a kritikát. Na, erre befizetek!
Még nem vagy előfizetőnk? Csatlakozz!

Előfizetek